Két pszichedelikus lemezt kaptam Lengyelországból az elmúlt hetekben, melyekben egyetlen közös tényező van: mindkettő nevében szerepel a Moon kifejezés. Ezek közül a Moontoy saját magáról elnevezett bemutatkozását szemeltem ki magamnak elsőként pont azért, mert nyugalommal és kikapcsolódással kecsegtetett, ami kifejezetten jól esik egy hosszú nap végén. A trióként működő lengyel csapat minden szempot szerint megfelel ugyanis annak, hogy pszichedelikus, stoner beütésű instrumentális rockzenét játszik. Sőt, a valóság még ennél is könnyedebb: az albumon szinte nagyítóval kell keresnünk a torzabb, keményebb hangokat.
A Moontoy öt tétele 40 percen át kényeztet és kalandozik velünk akkor, ha képesek vagyunk kiengedni a gőzt és egy halvány, de határozott mosollyal hátradőlni és élvezni a hangszeres játékot. Ugyan néhány helyen láttam a zenekarral kapcsolatban a space rock kifejezést, a lemez ettől függetlenül nagyon is eviláginak tűnik, nincsenek benne hosszú, tudattágító részek, csupán folyamatosan építkező, változó zene, ahol a Pink Floyd-tól kezdve a blues rockig mindenféle gitárdallammal találkozhatunk. Pont ezért nagy felelősség hárul Grzegorz Złodzie gitárosra, aki virtuózitás és magamutogatás helyett szépen beleáll abba a semleges közegbe, amit a többiek mögé pakolnak. Nehéz eldönteni, hogy ebből a lemezből mennyi lehet az improvizáció, de biztosan nem esett nehezükre eltérni a stúdióban az előre begyakorolt sablonoktól. Az összeszokás jelét mutatja ettül függetlenül minden egyes mozzanat. Zbigniew Daszczuk tiszta basszusjátéka sem törekszik az izgalmak fokozására, pusztán megágyazza a azt a lebegést, amit első perctől az utolsóig megélhetünk. Akinek nagyobb szerepe van a játékosságban és változatosságban, az a dobok mögött ülő Mikołaj Wichowski, aki időnként elkalandozik stílusát illetően a jazz irányába is.
Pont ezt a magabiztosságot, semlegességet tartom ugyanakkor a lemez legnagyobb problémájának is. Hangzás területén sem sikerült egy átlagos rock lemez fölé emelkedni és ha nem vagyunk teljes mértékben ráhangolva erre a fajta, akár háttérzeneként funkcionáló hullámzásra, akkor bizony pillanatok alatt képesek lehetünk megunni. Az öt dalból nem is egyszerű feladat kiemelni bármelyiket is, de ha választanom kellene, akkor mindenképp az okosan építkező Mega Chrabąszcz és a valamivel élettel telibb Świder lenne az, amit meghallgatásra javasolnék. Ettől függetlenül nem egyszerű hibákat keresni az anyagon, mivel ahogy írtam, megfelelő hangulat mellett igazán telitalálat lehet a Moontoy elővétele.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
