Morbid Cruelty
Holodomor

Avatar
2022. február 27.
2
Pontszám
8.5

A chilei metál világ egy elképesztően termelékeny univerzum. Mondhatni már a 80-as évek óta ontja magából a jobb vagy rosszabb bandákat. Található itt tradicionális retró heavy metáltól kezdve a vérrel, gennyel és egyéb testnedvekkel összekent extrém stílusokig minden, akárcsak egy jófajta latin-amerikai piacon. A fővárosból, Santiagoból származik mostani írásom alanya a Morbid Cruelty akik a thrash-sel kevert halálfém mellett tették le a garast. Mindezt teszik 2018 óta, egy ideig csupán egy egész tetszetős demo volt a nevük mellett. Tavaly augusztusban viszont megjelent debütáló albumuk is ami a Holodomor nevet kapta. Akik ismerik a történelem vérrel íródott lapjait azok tudják, hogy nem éppen egy babazsúrra való témát választottak albumuk címének. Az albumot az ugyancsak chilei Burning Coffin Records adta ki, amelyik egy nagyon patent kis kiadó, tele ígéretes bandákkal.

A Morbid Cruelty Matias Ubeda és Alvaro Llanquitruf-ból áll, akik számos egyéb bandában és projektben vállalnak szerepet. Matias felel a gitárért és a basszusért, Alvaro pedig a hörgésért és a dobért. A Holodomor-ral egy 42 perces egészséges hosszúságú albumot sikerült összehozniuk egy igen pofás borítóval felöltöztetve. Sacrifice névre hallgat az első támadás ami egy akusztikus gitárral és fenyegető hangulattal vezet be minket a Holodomor világába. Nem sokáig tart a nyugalom, érkeznek a thrash-el átszőtt riffek és a közepesen mély hörgések. Nem árulnak zsákbamacskát a fiúk, már a Sacrifice alatt leszűrhető, hogy a 80-as évek végére akarnak minket visszaröpíteni. Azokba az időkbe amikor voltaképp thrash alapokra volt felépítve az extrémebb death metal stilisztika. Alvaro vokálja egy kevésbé nyers David Vincentet juttatott eszembe. Tehát jól ki lehet venni a mondanivalóját, chorus részeknél még lehet is vele együtt mondani a borzalmakat. Zeneileg pedig annak rendje és módja szerint sokszor előbukkan az Altars of Madness-éra Morbid Angel (lehet nem véletlen az a morbid a nevükben). Könnyen eszünkbe juthat még a francia Massacra, és a svéd Merciless is, persze mindez egy modern kiadásba csomagolva. Kis Sepulturát is adagoltak bele, a latinosság nevében. Itt meg lehet említeni az Incubus nevű brigádot is, akiknek a God Died on His Knees nevű számukat adják elő utolsó felvonásként. Ismerve az eredeti verziót azt kell mondjam, hogy kiválóan sikerült feldolgozásról van szó. A lemez kifejezetten jól szól, még a basszust is tisztán ki lehet venni. Persze én személy szerint imádom a mocskot az extrém zenékben de technikailag nem lehet bele kötni. Témák gyanánt nem hoznak sok újdonságot, a halálról, háborúról és szenvedésről regélnek nekünk, de azért legyünk őszinték magunkhoz, elég hülyén nézne ki ha csillámpónikról hörögne egy halálfémet játszó banda. A címadó Holodomor-ban a már említett kiéheztetés borzalmairól mesélnek nekünk. Egy nagyon jól sikerült szám, tele jó megoldásokkal, nagyszerű szólókkal.

Túl sok értelme nem lenne annak, hogy tételesen menjek végig a dalokon, nagyon kompaktak és minőségiek. Külön kiemelném viszont az igen jól sikerült szólókat, Matias kiváló érzékkel helyezi el őket a számokban. Nem félnek a melódiáktól sem, a fasza kis tekerések közepette így kapunk egy kis fogósságot is. A dob jól adja a tempót, nagy varázslatot ne várjunk, azonban nem lehet kutyaütőnek se nevezni Alvarot. Legnagyobb erőssége az albumnak azok szerény véleményem szerint a riffek, olyan headbangre késztető témákkal tud előállni Matias amikre bűn nem bólogatni. A tempó legtöbbször a thrash tartományban megy végig rajtunk, nincsenek ólom súlyú doom-os lelassulások, max néhány lassabb kiállás. Ami gyakran párosúl egy igen csak baszó riffel, úgy mellesleg.

Death metal körökben nem mondanám, hogy most ennek a thrashsel vegyített stílusnak lenne a reneszánsza. Így nem lehet a Morbid Cruelty-t trend hajhászoknak nevezni, kifejezetten üdítő tud lenni a sok death-doom között megbújva. Na nem mintha nem lennék oda a legtöbbször az Incantation által inspirált kriptaszökevény csapatokért de azért jól tud esni egy ilyen „könnyedebb” album is. Akik hallották már a referencia bandák albumait azok nagyon jól tudják mire számítsanak, újat nem fog mutatni a Morbid Cruelty. Viszont amit játszanak ahhoz igen jó érzékkel nyúlnak, meglátszik, hogy tényleg szeretik a stílust. Mindazok akik mosh parádékat akarnak csapni a hálószobájukban a nagyanyjukkal azoknak forrón ajánlom.

Morbid Cruelty – Holodomor (2021) (2 komment)

  • 69Nostromo79 69Nostromo79 szerint:

    Ezt a zenét jobban nem is lehetett volna jobban leírni. Volt egy kis retro hangulat – már megint?! – ahogy felcsendültek az első riffek, aztán hamar tovaszállt. Egyedi, könnyed szájízű zene ez, ami elszórakoztat. – A szólók pedig rozsdás szegként hatolnák át a húson. 🙂

    • Avatar Crissz93 szerint:

      Teljes mértékben egyetértek, több napra való riff lapul a borító mögött.

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.