A Morbific egyike azon bandáknak, akik szeretnek tisztelegni a múlt előtt. Valamit tovább vinni abból a hagyományból, amit bő 30 évvel ezelőtt az ősök elkezdtek. A finn death metal régi sulis változata mind a mai napig a személyes kedvencem. Ha kell brutális, mint az első Convulse album, ha kell átjárja a doom, mint a Rippikoulu demo-t, ha kell disszonáns őrületet idéz, mint a Demilich első albuma. Ha tovább folytatnám a sort, akkor a kedves olvasó a monitor előtt ülve kapná meg a nyugdíját…mert tuti, hogy még nekünk lesz olyanunk… A Morbific egyetlen küldetést tűzött ki maga elé 2020-as megalakulásakor: a stílus rajongóit kiszolgálni. Ez a szemlélet mindenek felett áll, kifejezetten nekünk zenélnek, nem egymásnak. Erre remek példa a tavalyi debütálásuk, az Ominous Seep of Putridity. Ha jellemeznem kéne, akkor azt mondanám, hogy ez az album reprezentálja azt a fazont, aki melléd ül a buszon és olyan szaga van, mint aki legalább 10 éve nem törölte ki a seggét. Gusztustalan, visszataszító és lógnak a szarcsimbókok a seggszőrén. A Squirm Beyond the Mortal Realm újra le szeretne mellénk ülni, és mi már gázmaszkban várjuk jöttét.
Jusa Janhonen vokálja és basszusa valamint Onni Vakkevainen dobolása adja meg a ritmusszekciót, meg persze nem utolsó sorban a mély öklendezések se mellékesek. Sziklaszilárd mind a két tag, remekül búg az első, címadó tétel során a basszus, valamint a dobnak is természetes hangzása van. Azonban az egészet átjárja egy ködfelhő, kifejezetten tompán szólalnak meg a hangszerek. A hangszerek közé a vokált is beszámítom, számomra az is annak számít. Szinte elmosódik Jusa gyomorból feljövő mormogása. Olli Vakevainen gitárjátéka az, ami képes áttörni ezen a sűrű, penészes tejfölön, mocskos és emlékezetes riffeket szállít nekünk. A honfitársak mellett az Autopsy is nagy hatással van játékára.
A Bind, Torture, Snuff ott folytatja, ahol abbahagytuk. Undorítóan kavargó, primitív gitártémák, néhány blast beattel megküldött stabil dob, dörmögő basszus és persze a sírból kikelt zombink hörgés adja meg a teljes képet. Kriptaszagú death metal a mesterségük címere és ebből ők nem is engednek. Egyike azon bandáknak a Morbific, akiken azt érzem nem is akarnak kitörni ebből a skatulyából. A Meal from an Open Skull konkrétan a címével elárulja nekünk azt, hogy mire számítsunk. 3 perc alatta árasztja el hallójáratainkat az alvadt vérrel megküldött genny. Tempóváltások teszik változatossá ezt a dalt, a duplázó szinte állandóan jár és milyen jól teszi. Dinamikát ad a középtempós döngölésnek, megtalálták azt a sebességet, ahol még nem lehet death/doom-nak nevezni az általuk játszottakat, de azért nem fogják a sebességgel letépni a koponyánkat. A Morbific inkább komótosan elfogyasztja azt, ami abban található, legyen az akármekkora. A Suicide Sanctum már egy sokkal nagyobb lélegzetvételű tétel, több mint 6 perces hosszával egyike a Morbific balladáinak. Retardáltnak hangozhat balladának nevezni egy régi sulis death metal tételt, azonban mégsem tudok rá jobb szót. Nagyobb szerepet kap a doom, itt már hamisítatlan finn atmoszféra lengi körbe a temetőt. Élő hullánk továbbra is mormogja gusztustalanságait, mégis átlengi a dolgot egy komor szomorúság, még a szólóban is ezt a finnekre jellemző melankóliát érzem.
Tipikusan az az érzetem van tőle, hogy igen, éppen egy frissen a sírból kikelt, bűzlő hulla rágcsálja a tüdőmet, de mégis van köztünk egy érzelmi kötelék. Hörgőim kitépése közben tudtomra adja, hogy saját hallottjának tekint és még néhány könnycseppet is elmorzsol mellette. Na de hát mit tegyen szegény, ha egyszer éhes. Erre a számra már nyugodt szívvel ráaggatnám a death/doom stílusmeghatározást, kedvencemmé lépett elő. Egy ambient átkötést követően érkezünk meg egy kifejezetten dinamikus dalhoz, egyfajta kontrasztot alkotva az előző számmal. Okosan építi fel a Morbific a Squirm Beyond the Mortal Realm-et, nem hagyják unatkozni a hallgatót. Kifejezetten emlékezetes témák és feszesnek mondható blast orkánok tarkítják. Egyetlen gond, hogy ezek a feszes blast beatek gyakran elmosódnak, amit a hangmérnök számlájára írok. Ugyanis emberünk szerintem jót akart, de a végeredmény nem lett az igazi. Jó mocskos és dögszagú a lemez hangzása, mégis olyan mintha ráterítettek volna a mikrofonokra egy lepedőt.
Kifejezetten imádom a vizes törölköző hangzást, de csak akkor, ha erőteljesek és dinamikusak maradnak a hangszerek. Nem egyszerű dolog ez, és erre ez a lemez a legjobb példa. Megtalálni az utat a patika és az erőtlenség között, ez lett volna a feladat, és a mostani időkre egyáltalán nem jellemző módon most az erőtlenséget érzem itt hibaként. Nagyon nem akarom megróni érte a bandát, ugyanis a sok lelketlen, patyolat hangzású album mellett kellenek az ilyen hangzású lemezek. Kicsit nosztalgikus hangulatot teremtett számomra a Morbific és ebben oroszlánrésze van az egyenetlen hangzásnak. Cigánymunka, én mégis tudom ezt is értékelni, régi ősdeath demokat juttat eszembe, ahol ugyanilyen tré volt a hangzás, a zene mégis önmagáért beszélt. Saját kategóriáján belül már azért nem állunk ennyire fényesen, rengeteg olyan régi sulis death metal-t hallottam már, amik megtalálták az utat a kriptába, mégse maradt hiányérzetem. A záró Malignant Germination megérdemel még egy külön említést. Szinte áradt a bűz a fejhallgatómból, kiváló tétel.
Egy nagyszerű, ám hibákkal tűzdelt albummal folytatják útjukat a finnek. Az előző, bemutatkozó lemezhez képest stagnálást észlelek. Néhány kiszámíthatóbb szám és téma tehet erről a leginkább, amik főleg a lemez második felén kaptak helyet. A két hosszabb, borongósan bűzlő tétel lehet számukra a jövő, ugyanis ez a vonal egyszerűen a vérükben van. A Morbific nem okozott csalódást, valamiért mégis maradt bennem egy pici űr. Többször, több élethelyzetben végigment nálam a Squirm Beyond the Mortal Realm, de ez mindig jelentkezett. Félreértések elkerülése végett: ez egy nagyon fasza, régi sulis halálfém, de idén hallottam ennél kiemelkedőbbeket is. Október 24-én azért mégiscsak érdemes a Memento Mori és a Me Saco Un Ojo lapjaira ránézni és kosárba tenni az új Morbific-et. Hibái ellenére rengeteg lélekkel és személyiséggel rendelkezik.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
