Morte Incandescente

...Your Funeral (2003)

– Ó, underground, te csodálatos! – mormoltam el magam előtt ezt a mondatot, mikor kezembe adott egy küldeményt a postás néni. Idős keze megremegett, mosolyok közepette ráncosodott arcán pedig kiült az elégedettség, hogy még most is teljesíteni tudja kötelességét. Az ő világában a csomag tartalma csuklószorító, porcerősítő vagy különleges receptgyűjtemény, de én tudom, milyen fertő rejlik a távolról érkezett papírhalom belsejében…

Nem volt különösebb meglepetés, mert vártam az érkezést egy előzetes e-mail váltás következtében, de pont ezért volt nagy az öröm is, mivel tudtam, mit rejt a vaskos boríték. Egy amerikai kiadótól érkezett a szeretetcsomag tele régi, javarészt ezredforduló környéki black/death metal anyagokból, melyek többségének neve ugyan ismeretlenül csengett, de néhány internetes belehallgatás miatt tudtam, hogy egy egészen korrekt gyűjteménynek leszek új tulaja. Ebből a CD halomból kaptam ma elő a portugál Morte Incandescente nevű formáció 2003-as bemutatkozását ...Your Funeral címmel. A korong mind hangzásában, mind külsőségeiben nagyszerűen hordozza magán a második hullámként emlegetett északi fekete fém jellegzetességeit és mint egy időkapszula szépen meg is őrizte azt. Karcos és rideg dalcsokor Vulturius (Cunnilingus, Decayed, Irae, Viles Vitae, Kommando Baphomet) és Nocturnus Horrendus (Corpus Christii, Maldito, Nox Inferi, Son Of Cain) közös munkásságát dicséri, mely azóta sem ért véget.

A formáció ugyan az új évezred első évtizedében volt aktívabb, hivatalosan még most is létezik, bár kétlem, hogy lesz még egy olyan lemezük, mint a kritika tárgyát képző kiadvány. Portugália nem a black metal hazája, abban biztosak lehetünk, ám az ezredforduló felszínre hozott egy komolyabb fekete fém hullámot az országban, aminek többek közt a ...Your Funeral is megfelelő bizonyítéka. A hirtelen jött érdeklődés azonban nagyrészt kifulladt a bandák elfelejtett demóiban vagy jóval később megjelentetett anyagaiban, így egy 2003-as nagylemez tényleg kiemelkedő teljesítményt jelentett a saját zenei és történelmi közegében.

Egy rövid instrumentális szerzemény, a Spell Of Blood Tears után rögtön rá is térünk a lényegre: az Awoken Death megmutatja a duó minden erényét. Mivel mindketten aktívan részt vettek a dalírásban és a hangsávok rögzítésében, ezért nincs olyan elem, ami bármennyire is előtérbe kerülne, kiugrana a szaftos egészből, amit egyszerűen összefoglalva mocskos, morbid hangulattal megáldott black metalnak lehet nevezni. Rengeteg kapaszkodóval szolgál a gitárjáték, még akkor is, ha szólókkal nem kényeztet minket. Folyamatosan változik, egyik harmóniából a másikba, néha pedig egészen könnyen emészthető riffekkel is találkozhatunk. A tempó változatos, az ének pedig olyan, mintha a hátunk mögött szórná ránk valaki az átkok sokaságát. Feltűnik darabokban a régi heavy metal, a piszkos rock’n’ roll, egy csipetnyi modernitás tördeltebb ritmusok által, de az összkép egyértelműen a hagyományőrzést szolgálja. Némi sablonosság is társul ezen tulajdonsága miatt a dalokhoz, de még így is sikerült őket olyan formába önteni, hogy a 40 percet felölelő anyagot fejben szépen fel tudjuk bontani tételek szerint. A másodikként érkező Uncommon Despair esetében például több hörgés társul az énekhez és alapvetően morbidabb hangulattal rendelkezik, mint az elődje, míg a Forgotten olyan puritánság felé kezd el újjal mutogatni, mint például a régi Darkthrone.

Egy kegyetlen jó riff sodor magával a Feeble Corpse esetében, ami kifejezetten kedvenc lett változatosabb károgásával egyaránt. Némileglassabb indítással, de hasonlóan groteszk módon szórakoztat a Steeple Fuck című szerzemény is, majd a Your Bloodstream kanyarodik vissza kicsit a monotonabb vonalra, kifejezetten élvezetes módon. Miközben ez a leghűvösebb, legbarátságtalanabb dal, ezért célszerű volt utána bedobni a következő slágert, ami Decadent Suffering címmel érkezik. A károgást itt ténylegesen egy morgó vokál váltja, amelyből mindkét emberünk kiveszi a részét. Érdekes hallgatni való egy erős darkos érzésvilággal karöltve.

Az albumot a ...Your Funeral zárja, ami a nyitó instrumentális darab második feleként keretbe foglalja az egész lemezt. Finom múltidézés, sok remek téma, laza, de mindenképp erőteljes atmoszféra uralja a portugálok kiadványát, amit érdemes bepótolni azoknak, akik szeretik az egyszerű elemekből építkező, hagyományhű fekete fémet. A két zenész hazájának underground vonalát tekintve igazi túlélők, akik a portugál black metal születésétől kezdve jelen vannak a zenei életben.

június 19.,
június 30.,