Mudfield – olyan lelkiállapot tükröződik a lemezen, ami körülöleli az átlagember életét

Az ország délkeleti csücskéből, a Békés megyében lévő Szeghalomról indult Mudfield a napokban jelentette meg második lemezét, mellyel a srácok fényesen bizonyítják, hogy a kiválóan sikerült tavalyi Sárrét lemez nem egyszeri véletlen műve volt. A Kelet népe című album és a csapat utóbbi évének eseményei kapcsán összeállított kérdéseimre a zenekar minden tagja időt szakított.

Sziasztok, üdvözöllek Titeket! Tiszteletre méltó tempót diktáltok, hiszen manapság nem szokás, hogy egy fiatal banda évente adjon ki teljes értékű albumot. Eszerint a zenekar most mindannyiótoknál elsőbbséget élvez? Mekkora időráfordítást, egyben lemondást jelent ilyen szinten pörgetni a Mudfield-et?

Marci: Szerintem ha valaki igazán szeret csinálni valamit, talál rá módot, hogy időt szakítson rá, hatalmas lemondások nélkül. Az biztos, hogy elsőszámú prioritásban van az együttes nálam.

Isi: Úgy gondolom, hogy most a zenekar az első helyen áll mindannyiunk számára. Fontos, hogy minél több helyre eljuthassunk, és minél tökéletesebb koncerteket tudjunk előadni, ami komoly időt igényel és ha minden jól alakul, akkor ez az időigény egyre csak nőni fog.

Dezső: A legfáradtabb napokon is ugyanúgy összeülünk próbálni. Szeretni kell a zenét, így bármennyire is nyúzott az ember, nem teher. Ha a nincstelenség és a zene között kellene választanom, akkor is a zenét választanám.

Továbbra is Szeghalom a zenekar bázisa? Milyen gyakran tudtok próbálni? A zenekarozáson kívüli szabadidőtökben -már, ha még jut egyáltalán idő ilyenre- is tartjátok a kapcsolatot?

Marci: Heti két próba általában összejön, amúgy napi kapcsolatban vagyunk egymással.

Máté: Számomra nem kérdés a zenélésen kívüli közös programok összehozása, elég sokat vagyunk együtt a próbatermen és a színpadon kívül is.

Isi: Igyekszünk napról napra minél többet gyakorolni, próbálni. Ehhez most egy komoly lépést is teszünk: új próbaterembe költözünk. 

Nagyon gyorsan összeállt az új nagylemez! Zökkenőmentesen folyt a dalszerzés? Változtattatok valamit a bemutatkozó albumhoz képest?

Loránd: Voltak dalok és ötletek, amik nagyon könnyen, szinte maguktól összejöttek és voltak olyanok is, amikkel kicsit több időt töltöttünk, de összességében szerintem nem nagyon voltak komolyabb fennakadások. A dalszerzés menetén egyébként nem változtattunk semmit, csak rövidebb időnk volt rá, mint az előző lemez esetében.

Dezső: Javarészt azért sikerült zökkenőmentesen összerakni.

Mai szemmel mi a véleményetek a tavalyi albumról? Beváltotta a hozzá fűzött reményeket?

Marci: Egy év távlatából is úgy gondolom, hogy a Sárrét úgy tökéletes, ahogy kiadtuk. Hatalmasat lendített a zenekar ismertségén, kérdésedre a válasz: beváltotta.

Isi: Maximálisan. A Sárrét című lemezzel sikerült méltóképpen bemutatkoznunk és hála az égnek, úgy tűnik, tetszik az embereknek.

Loránd: Abszolút beváltotta, megkockáztatom, hogy még túl is szárnyalta az elvárásainkat.

Dezső: Szerencsére egész jó lendületet hozott nekünk az új albumhoz, valamint a rajongótábor növekedéséhez is.

Mik voltak a megjelenés óta eltelt szűk egy év legkellemesebb zenekari emlékei?

Isi: Rengeteg az új élmény a színpadon és azon kívül is. A legkellemesebb, amikor látjuk az embereket a dalainkat énekelve a színpad előtt, ilyenkor egymásra pillantunk a srácokkal egy apró mosollyal a bajszunk alatt.

Loránd: Minden koncert egy új élmény és úgy gondolom, hogy ebben a közönségünknek van talán a legnagyobb szerepe, rájuk pedig egyik állomáson sem lehetett panasz. Úgyhogy hatalmas köszönet és tisztelet mindenkinek, aki a turné során megnézett minket!

Máté: A bulik utáni bulik felejthetetlenek. Amikor zúzunk haza hajnalok hajnalán, benzinkutat hajkurászva, Kalapácsos Pokolgép dalokat énekelve, tömött szájjal a sajtburgertől, kortyolva az ajándékpáleszt és a kimaradt meleg sört, miközben tudod, hogy egy mosott szar lesz a holnapod, mert hajnali 4-kor teszed be a lábad Békés megyébe. Az ilyen túrákon születnek a legkirályabb sztorik és emlékek.

Az első albumot hazai terepen, az egyre komolyabb elismertséget szerző gyulai No Silence stúdióban rögzítettétek. Az új lemez munkálatai is ott zajlottak?

Marci: A Kelet Népe is Siminél került rögzítésre. Úgy érezzük, mintha haza járnánk, amikor nála vagyunk. A stúdió közelsége, felszereltsége, Simi profi hozzáállása és szakmai tudása miatt nem látnám értelmét annak, hogy máshol vegyük fel a dalainkat.

Isi: Igen, így van. Már az első albummal is nagyon meg voltunk elégedve, így nem volt kérdés, hogy a következőt is nála fogjuk rögzíteni. Simivel nagyon jó együtt dolgozni, zeneileg rengeteget tud nekünk segíteni és emberileg is jól kijövünk egymással. 

Loránd: Bízom benne, hogy az ezt követő lemezt is a No Silence-ben fogjuk felvenni, Simi az ÁSZ!

Jellegzetes a szövegvilágotok, mely szorosan kapcsolódik a szülőföldetekhez. Honnan jönnek a dalötletek?

Máté: Földhöz ragadtan próbálom írni mindig a nótákat, nem akarok olyan világ felé elkanyarodni a szövegekkel, amit vagy én, vagy a zenekar nem éreznénk magunkénak. Egyszerű és legfőképpen őszinte témákból merítkezek, ennél a lemeznél is nagy hangsúlyt fektettem a mi sajátos hazaszeretetünkre, de szó van a mindennapjainkról, vagy saját háborúinkról is. Mindenféle olyan lelkiállapot megjelenik a lemezen, ami körülöleli az átlagember életét.

Azon kivételes hazai zenekarok egyike vagytok, akiket eddig (stílustól függetlenül) bármely zeneszerető ismerősömnek ajánlottam, kivétel nélkül pozitív visszajelzést kaptam. Nem csak a saját korosztályotokat, hanem a 30-as, 40-es zenehallgatókat is meg tudjátok szólítani. Ezeket Ti is érzékelitek akár a koncerteken, akár a hozzátok érkező visszajelzések alapján?

Isi: Igen, a koncerteken is többféle korosztály megjelenik, még az 50-nél idősebbek is. Jó érzés, hogy ennyire széles körben befogadható dalokat sikerül összehozni.

Máté: Ez egy nagyon király dolog, arról nem beszélve, hogy rengeteg olyan embernek tetszik a zene, akik egyáltalán nem rajonganak a rock/metál vonalért. Valamelyest titkon célunk, hogy bevonzzuk az ilyen arcokat, illetve az idősebbeket és a fiatalokat is egyaránt a koncertekre. Amikor egy két, vagy három generációs család jelenik meg a bulin Mudfield szerelésben, olyankor tudom, hogy az ilyen pillanatokért érdemes csinálni ezt az egészet.

Dezső: Szívmelengető érzés tapasztalni ezt. Ennek varázsa véleményem szerint főleg Máté szövegeiben keresendő.

A kérdések összeállításakor az új szerzemények közül csak az „Égesd el!” és „Az én hazám” című dalokat volt szerencsém hallani. Az utóbbit a kiadótoktól lényegében ajándékként, e-mailen keresztül kaphatták meg az érdeklődők. Miért ezeket a dalokat választottátok kedvcsinálónak? Milyen visszajelzések érkeztek a két új szerzeményre?

Máté: Már tavaly is „szivárogtattunk” egy-két friss nótát a teljes lemez megjelenése előtt, így ez most sem maradt ki, a menedzserünk, Szarka Joseph ötletéből kifolyólag pedig ez az e-mailes ajándékdal húzás epik volt. Megkérdezzük a rajongókat a fontos döntésekről (hány CD-t gyártsunk, vennének-e lemezt, van-e igény ilyen pólóra, stb.) és kapnak a kitöltésért cserébe ajándékba egy nótát. A reakciók pedig kegyetlenek, nagyon jól reagálnak a dalokra.

Az első lemez legnépszerűbb dalai a „Nem kell”, a „Féreg” és az „Új királyok” című nóták voltak. A „Kelet népe” számai közül melyeket érzitek húzódaloknak?

Marci: Úgy gondolom, hogy az összes új számban érződik az a potenciál, ami a fent felsorolt dalokban is ott van.

Isi: Nehéz kiemelni bármelyiket is, az eddigi visszajelzések alapján talán az „Az Én hazám„, az „Állat vagyok” és a „Békességben„.

Máté: A „Békességben” és „Az én hazám” fog a legnagyobbat pörögni szerintem a „Hullócsillagok” kíséretében.

Dezső: Pár koncert elteltével kiderül, hogy mennyire jól tippeltünk.

A Sárrét album egyfajta bónusza volt a nyitódal, a „Nem kell” akusztikus verziója, ami szerintem ebben a formájában is kiváló lett. Terveztek esetleg hosszabb lélegzetű akusztikus kiadványt a közeljövőben?

Máté: Örülünk, hogy tetszett! Nem vagyunk semmi rossznak az elrontója, tudva azt emellett, hogy mindenképpen szeretnénk hagyományt csinálni a tavalyi Akusztik koncertünkből is. Nem áll távol tőlünk ez a világ, ki tudja, mit hoz a jövő.

Egységes a zenekar képi megjelenése is, a borítókon kívül az új promo fotók is kiemelik a hovatartozásotokat. Kinek köszönhetők a látványos borítóképek? Mit jelképez az új CD frontján szereplő alkotás?

Máté: Hál’istennek el vagyunk árasztva profibbnál profibb művészekkel, akik segítik a munkánkat. Az új fotóinkat a tősgyökeres szeghalmi Dányi Pisti csinálta, a klipjeinket a szintén környékbeli, füzesgyarmati születésű Pozojevich Mikinek köszönhetjük. A lemezborítót pedig Normal Gergőnek, aki ugyan kakukktojásként nem kötődik a környékünkhöz, mégis elképesztően el tudta kapni a feelinget, hogy miről is lenne szó a borító kapcsán. Egy egyszerű grafikát szerettünk volna egy olyan karakterrel, ami hűen tükrözi a lemez lazaságát és a mi egyszerűségünket is.  Büszkék lehetünk mindannyiuk munkájára és segítségére.

Az új album megjelenésének napján szülővárosotokban tartottátok a lemezbemutató koncertet, majd a Nomad-dal indultok országjárásra. Milyen a viszony a két zenekar között? Mit vártok a közös turnétól és a március 27-ére tervezett fővárosi nagykoncerttől?

Isi: A két zenekar közti viszony már az első pillanattól kezdve jól indult, gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Azt reméljük, hogy a két zenekar rövidebb idő alatt még több sikert érhet el a közös turné folyamán.

Loránd: Remek a kapcsolatunk a Nomad tagjaival, így részben emiatt is sok nagyon jó bulit várok a turnétól, ami alól nem kivétel az A38-as esemény sem.

Dezső: Komoly harcok fognak folyni a hűtött italokért minden koncerten.

A folyamatos koncertezés mellett mik a terveitek az idei évre? A fesztiválfellépések kapcsán vannak esetleg már konkrétumok?

Isi: Minél több helyre szeretnénk eljutni és minél több emberhez szeretnénk eljuttatni a zenénket és gondolatainkat. Esetleg az év második felében már lehet, hogy újra  előrukkolunk egy-két újdonsággal, legyen meglepi!

Az interjút készítette: Andris

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.