Már hetek óta be voltam zsongva ettől a remek eseménytől. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy szinte minden nap Siberian Meat Grinder szólt az autóban. Számoltam hogy mennyit kell még aludni, mikor jön végre a várva várt nap (mint egy kisgyerek karácsonykor). Azonban némi csalódással töltött el, hogy egy másik nagyszerű bulival pont egy estére szervezték. A Barba Negrában épp a Malevolance, Obituary, Trivium, Heaven Shall Burn lépett fel. Mondhatni ketté oszlott a csapatunk, ki az egyik, ki a másik eseményt választotta. Nagyon kedves barátom és szerkesztőtársam Paff koncertbeszámolója hamarosan megjelenik a barba negrás buliról, amit én is lelkesedéssel várok, és remélem, hogy legközelebb megnézhetem majd ezeket a zenekarokat.

Manapság annyi koncert kerül megrendezésre, hogy fizikailag képtelenség mindenen részt venni, hiába szeretné nagyon az ember. A másik oldalról megközelítve pedig, nagyon sok bulit mondanak le. Csak néhányat kiemelve: októberben a Lionheart+Terror, Anthrax, és ami még fájó bejelentés volt a Russkaja turné törlése és egyben a zenekar feloszlása. Meg kell ragadni minden alkalmat, amit csak lehet, ugyanis ez a február 14-i esemény is 2022-ben lett volna megtartva az A38 Hajón, azonban más zenekarok érkeztek volna a Napalm Death és a Siberian Meat Grinder mellé. Bizonytalan időket élünk… viszont az eseményt végül az Akvárium Nagyhalljába helyezték át, a Dropdead és Escuela Grind zenekarokkal karöltve.

Az igazat megvallva, amikor megtudtam, hogy az Obituary-s buli is pont február 14-én lesz, nem sokat hezitáltam, mert a Siberian Meat Grinder óriási kedvencem és a szívem csücske lett az utóbbi években. Így egyértelmű volt, hogy hova kell mennem. A buli nagyon korán kezdődött, már 18:30kor nyitott az Escuela Grind. Sajnos az utolsó másfél számra sikerült beesnünk (meg van a hátránya a „vidéki létnek”). Az első gondolatom, amikor megláttam és meghallottam őket, az nemes egyszerűséggel annyi volt, hogy „hát az kemény”… Női frontember/énekes és női gitáros, ütős grindcore, elképesztő zúzás. Az járt a fejemben, hogy honnan jön ekkora düh, ezekből a szép lányokból?… Igaz, hogy töredékét láttam csak a fellépésüknek, de az is olyan „arcleszakadós” volt.

Az est bandái közül leginkább a Siberian Meat Grindert (RU) vártam, mert ahogy már fentebb írtam is, nagy kedvenceim. A buli napján már tudtam, hogy csupán csak 40 percet fognak játszani, már akkor is keveselltem, és az igazat megvallva kissé szomorú voltam a koncert után. Egy olyan remek zenekarnak, mint ők, 40 perc nem nagy eresztés. Lehet, hogy ez csak a saját elfogultságom velük szemben, mert mindhárom albumukat nagyon szeretem, és az új lemezről is szívesen hallgattam volna még számokat az eljátszottakon kívül is. Főleg azért sem lehetett elég 40 perc, mert azt azért lehet tudni róluk, hogy a számok között szeretnek beszélni a közönséghez, szeretik megszólítani őket, nem csak ledarálják a koncertet.

 Azonban nem akarok elégedetlen lenni, mert az a 40 perc, amit kaphatott a közönség tőlük az kitűnő volt. Az észrevételem viszont még az, hogy műfajilag a SMG kicsit „kilógott a sorból” (de természetesen van átfedés a műfajok között), ezáltal pedig a közönséget sem tudták úgy megszólítani, mint ahogy korábban mondjuk egy hardcore bulin megszokhattuk. Ezt nem negatívumként szeretném feltüntetni, mert én például kifejezetten szeretem, ha több műfaj képviselteti magát egyszerre. De ha már itt tartunk, inkább tudtam volna elképzelni az Obituary-t és a SMG-t egy közös bulin, persze ez egy teljesen szubjektív vélemény. A koncert közben színpadra hívtak egy meglepetés vendéget, mégpedig azt az ikonikusnak mondható medvét, ami minden albumuk borítóján szerepel, más-más megjelenésben. Összeségében a koncert szuper volt, már alig várom a következő alkalmat velük.  

Ezután következett az amerikai Dropdead. Igazság szerint az ő zenéjük nem tartozik azok közé, amit itthon hallgatok, de ettől függetlenül is kíváncsian vártam, mert élőben legtöbbször másként hat egy-egy zenekar. Ez így történt most is. Maga műfajában értékelve egyébként nagyon jónak tudom mondani, de ami nekem igazán értékessé tette a koncertjüket, azok Bob Otis (énekes/frontember) gondolatai voltak. Sokféleképpen lehetne értelmezni az általa elmondottakat, mindenkinek más az élethelyzete, mindenkinél másképpen csapódnak le ezek a meglátások. Számomra a legfontosabb üzenetek a következők voltak: ne vesztegesd az idődet, mert az óra folyamatosan ketyeg, és harcolj a jövődért. De szó esett még az állatfajok védelméről, vegetaniarizmusról, és néhány világunkat sújtó problémáról.
„Fight for your fuckin’ future.”

És hát következett az este legnagyobb fellépje az angol Napalm Death. Eddigre már zsúfolásig megtelt a koncertterem, és érdekes volt látni, hogy ugyebár az idősebb generáció zenéje a Napalm Death, de ettől függetlenül nagyon sok fiatal volt, a huszonéves korosztály is. Amin jót mosolyogtam, hogy nem sokan viseltek színes pólót a rajongók közül, szokásosan uralkodott a fekete (volt kivétel), és jóformán az egyetlen „szín” az est folyamán Shane Embury-n (basszusgitáros) volt, ugyanis egy nagyon tarka, (varázs)gombákkal díszített ing volt rajta. Kis kedves benyomása volt, miközben a zenéjükkel letépték az arcunkat.

Barney Greenway (énekes) pedig maga volt a csoda, ha fogalmazhatok így. Ilyen intenzitást frontembertől ritkán látni. A show minden egyes percében 120%-on pörgött, szinte hihetetlen volt. A koncert előtt néhány nappal egy jó barátom azt mondta, hogy a fiatalosságának a titka a sör és a rocknroll. Ebben biztos van valami, főleg az utóbbiban, mert kevés 53-54 éves embert láthatunk ilyen energiával és átéléssel.

Kétségkívül a Napalm Death mondható az egyik legalapvetőbb grindcore bandák egyikének, élőben pedig egyenesen lenyűgöző. A közönségnél a katarzis és a teljes megőrülés a Suffer the children című számnál következett be. Kő kövön nem maradt ezen a koncerten, az egyszer fix. De szó szerint, mert néha tényleg érezni lehetett hogy reng alattunk a padló. Ledobták azt a bizonyos “napalmot“…
Remélem, hogy lesz még alkalmam látni a Napalm Death-et, mert tényleg óriási koncertélmény.

Az este összeségében kitűnő volt, minden fellépő remekül szerepelt. Innen is köszönjük a szervezőknek a lehetőséget, és a zenekaroknak a nagyszerű élményt. Találkozunk legközelebb!

Köszönöm, hogy elolvastad!