Negyedszázadnyi stoner történelem: Interjú Ben Warddal, az Orange Goblin frontemberével

A mára már veteránnak mondható brit stoner metalos Orange Goblin hobbizenekarból jutott el az Ozzfeszt nagyszínpadára, ahol testközelből nézték végig a zeneipar átalakulását, és játszhattak együtt legnagyobb kedvenceikkel. Ben Ward, a csapat frontembere ritkán ad interjút, ezúttal a júliusi Bear Stone Fesztiválos fellépés kapcsán nyilatkozott nekünk. 

Az internet előtti őskorszakban gondoltad volna, hogy 2023-ban itt beszélgetünk majd arról, hogyan lett az Our Haunted Kingdom-ból Orange Goblin? Össze lehet egyáltalán foglalni röviden közel 30 év sztoriját? 

Hát, 1994-ben kezdtünk próbálni egy abszolút kezdő haverokból álló zenekarként. Ugyanazt hallgattuk akkoriban, így adta magát, hogy együtt kezdjünk el zenélni. Az Our Haunted Kingdom még a death-doom vonalon indult, egy könyvről kapta a nevét, amiben az itteni (Egyesült Királyság – a szerk.) szellemjárta helyekről írtak. A The Eternal Dream demó után egyből el is kezdtünk koncertezni, először a környékünkön, aztán Londonban is, itt látott minket Lee Dorrian a Cathedral-ből, aki lemezszerződést ajánlott saját kiadójánál, a Rise Above Records-nál. Ekkoriban még kerestük a saját soundokat, és fokozatosan tértünk át a death-doom vonalról a ’70-es évek inspirálta stoner-doom irányba, ezért kerestünk valami ehhez jobban passzoló nevet. Az első lemezünk egy 7″ volt az Electric Wizard-dal közösen. Az Orange Goblin név tőlem jött, mert minden kedvenc bandánknak volt valami szín a nevében; Deep Purple, Black Sabbath, Blue Cheer, Pink Floyd, stb. Imádtuk a Gyűrűk Urát, ez is nagyban befolyásolta a névválasztást. Chris (Chris Turner dobos – a szerk.) ekkoriban csatlakozott hozzánk, az első lemezünket már vele vettük fel. A felvételi metodika más volt, mint ma, rengeteget dolgoztunk szalagra, a koncertjeinkre is mi magunk szórólapozgattunk, de ez nagyon sokat segített abban, hogy személyes kapcsolatokat alakítsunk ki. Nem nagyon gondolkoztunk a jövőnkön, csak játszani akartunk minél többet, meg felvenni még egy albumot. Most, 28 évvel később még mindig játszunk, és ez elképesztő. Iszonyúan hálásak vagyunk a rajongóinknak, akik azóta is velünk vannak és támogattak minket.

Kikkel pörögtetek akkoriban, zenekari- és zenei szempontból? Milyenek voltak az első turnék? 

A legnagyobb hatással olyanok zenekarok voltak ránk, mint a Black Sabbath, a Trouble, Saint Vitus, The Obsessed, Pentagram, Cathedral, Danzig, Monster Magnet meg a Kyuss, de amúgy az akkori UK szcéna is nagyon erős volt. Sokat játszottunk az Electric Wizarddal, a Mournnal, a Solsticeszel, az Iron Monkeyval, az Acrimonyval, Sallyvel, Shallowval, vagy a Hangnaillel. De ott volt még az Anathema, meg a Paradise Lost is. Elég szoros barátságok is lettek ebből. Nagyon jó idők voltak ezek. A színtéren talán a Cathedral volt, akik leginkább a szárnyaik alá vettek minket, vittek turnézni és rengeteg jó tanácsot kaptunk tőlük. Meg ekkoriban született meg az ún. stoner rock, egyre több olyan banda jött Angliába játszani, mint a Fu Manchu, a Nebula, az Unida, a Goatsnake és a Monster Magnet. Az elsők között láttuk a Kyusst, a Sleepet, és életre szóló barátság lett belőle. Aztán egyik pillanatról a másikra együtt turnéztunk olyanokkal, mint Alice Cooper, a Queens of the Stone Age és a Danzig. Nagyon imádtuk ezeket a turnékat! 

Ha jól tudom te nem pont zenésznek készültél. Simán félreraktad a professzionális foci karriert, hogy zenélj? 

Abszolút. De akkoriban kicsit már elég volt a foci életstílusból. Felfedeztük a heavy metált, ami magába szippantott és háttérbe szorult a foci. 

Az Orange Goblin első nagylemeze a Frequencies From Planet Ten most lett 25 éves, vagyis negyedszázados! Megosztanál néhány emléket arról, hogyan készült el a felvételek előkészületeitől a kiadásig? Hogy érzed, ma is megállja a helyét ez az album? 

Már az is nagydolog volt, hogy egyáltalán lemezt írunk, de az, hogy ez az egyik hősünk, Lee Dorian kiadójánál jött ki, ez még különlegesebbé tette. Az előtt sosem jártunk professzionális stúdióban, olyan volt ez, mintha gyerekként beszabadulnál egy édességboltba. A mai napig büszkék vagyunk erre az albumra. 1996 nyarán vettük fel egy távoli, vidéki stúdióban, hatalmasakat buliztunk közben, éjjel néztük a csillagokat, és csak a lemezzel kellett foglalkoznunk, más dolgunk nem volt. A felvételek után elég sokára jött ki az album, és addigra már jó néhány számot megírtunk a következő, Time Travelling Blues lemezre. 

Te hogy látod, egy nagy kiadó mit tud hozzátenni egy zenekar karrierjéhez? Van még szükség manapság kiadókra, vagy mára a DIY járhatóbb út? 

A zeneipar nagyon megváltozott mióta mi elindultunk, ez biztos, és a digitális-éra, ahol otthon fel tudsz venni szinte bármit és egyből ki is tudod tenni olyan platformokon, mint a bandcamp, vagy a soundcloud nagyban segíted add abban, hogy globálisan eljuttasd a zenédet az emberekhez. Így a zenekarok már jóval kevésbé függenek a kiadóktól. A legtöbb dolgot maguk is meg tudják oldani, de anno nekünk fontos volt, hogy legyen mögöttünk egy csapat, aki segíti a munkánkat, akik promótálják, amit csinálunk, és leszervezik a koncertjeinket. 

Hogyan változott az Orange Goblin hangzása, zeneírási metódusa, jelenléte az évek során? Érzitek még azt a régi tüzet, ami akkor elindított titeket? 

Még mindig szenvedéllyel csináljuk az egészet, és bár szép sikereink voltak, még mindig kvázi hobbiként tekintünk magunkra, és van polgári foglalkozásunk. Megegyeztünk abban, hogy csak addig csináljuk, amíg jól érezzük magunkat benne, amíg nem kényszer, amíg ide tudunk menekülni a hétköznapokból, és nem kell kompromisszumokat kötnünk művészileg. A hangzás persze változott, ahogy mi is változtunk, és fog is, ahogy újabb és újabb hatások érnek minket, de alapjaiban azért egységes maradt. 

Mi volt a kedvenc Ozzfest pillanatod 2017-ben? 

A nagyszínpadot nyitni önmagában nagyon megtisztelő volt, és mi voltunk az egyetlen brit zenekar abba az évben. Nagyon profi, hatalmas fesztivál, iszonyú jó fellépőkkel. Csak a fesztiválra érkeztünk, úgyhogy elég rövid kiruccanás volt, de életünk végéig emlékezetes marad. 

A 2023-as Bear Stone Fesztivál headlinerei lesztek. Voltatok már Horvátországban, ha jól tudom, akkor Zágrábban játszottatok. Emlékeztek még erre a fellépésre? Ha igen, mi volt  benne a különleges? 

Sajnos ennyi év távlatából már összefolynak a turnék, valószínűleg ittunk is, de rémlik, hogy a horvát vendégszeretet kiemelkedő volt, és a koncert is nagyon jól sikerült. Horvátország gyönyörű, és nagyon örülök, hogy visszamehetünk egy ilyen különleges helyre játszani!

Gratulálok a döntésedhez, hogy már 9 hónapja teljesen tiszta, egészséges életet élsz! Tudatos döntés volt, vagy elérted azt a pontot, hogy már fizikailag nem bírod a rock and rollt? Hogyan hat ez az életedre és a zenére? 

Köszönöm! Szerintem ez mindenkinek saját döntése, és ahogy lassan 50 leszek, és közel 30 éve nyomom a rock bizniszt, muszáj volt váltanom. Mindent megcsináltam és kipróbáltam, amit lehetett, és ez egy idő után könnyen kicsúszik az irányítás az ember kezéből. Saját vállalkozásom van, férj és apa vagyok, felelősséget kell vállalnom magamért és a környezetemért. Igazából már nem élveztem a bebaszásokat, másnapokat, elvesztegetett napokat, úgyhogy úgy döntöttem, tisztán folytatom. Kilenc hónapja nem iszom és  egyáltalán nem is hiányzott a pia. Fittebbnek, erősebbnek érzem magam, és ez nagyon jó. Azon aggódtam, hogy vajon a színpadi kiállásra ez, hogy fog hatni, de sokkal energikusabb lettem ott is, és a természetes adrenalin is jobban hat, mint két üveg whisky fellépés előtt. 

Te vagy a Rout One Booking Agency feje, hogy megy az ügynökség? Mi alapján választjátok ki, kivel szeretnétek dolgozni?

2013-ban mindannyian feladtuk a polgári állásunkat a zenélésért, ami nagy lépés volt, de végül nem jött ki igazán jól. Nehéz volt így normális pénzt keresni, pedig évi 8-9 hónapot turnéztunk, alig láttuk a családunkat, úgyhogy visszatértünk a korábbi állapothoz. Én mindig is a zeneiparban dolgoztam, főként turnémenedzserként, úgyhogy 2015-ben felajánlották, hogy legyek booking agent a The Agency Group-nál (ma United Talent Agency – a szerk.). sokat tanultam öt év alatt, majd jött a pandémia, nem volt munkánk, és ekkor döntöttem el, hogy saját ügynökséget alapítok. Szerencsés voltam, mert sokan velem maradtak a Rout One Booking-nál, és a cég szépen folyamatosan erősödik. Egyfős cég vagyok, jelenleg nagyjából 30 ügyféllel, nem unatkozom, ezért nagyon megválogatom, hogy kikkel dolgozom. Fontos, hogy nekem is legalább annyira megérje a közös munka, mint a zenekaroknak. Az ügyfeleim pedig értékelik, hogy sok év zenekari múlt van mögöttem, pontosan tudom, milyen egy turné, milyen egy fesztiválon játszani. 

Az utolsó szó jogán…

Nagyon köszi ezt az interjút és a meghívást a Bear Stone fesztiválra. Tavaly már járt ott a Mother Vulture, akikkel dolgozom, és imádták a fesztivált, úgyhogy én is nagyon várom, hogy menjünk! Köszi a támogatást, találkozunk júliusban!

(Az interjú a Bear Stone fesztivál számára készült Stjepan “Steps” Kolobarić, a fesztivál sajtófőnöke által. Fordította: Décsy Eszter)

Bear Stone Fesztivál – Slunj, Horvátország, 2023.07.07-08.

Jegyek, infó: https://bearstonefestival.com/

Negyedszázadnyi stoner történelem: Interjú Ben Warddal, az Orange Goblin frontemberével: 1 komment

Lubomyr Melnyk
február 04.