Saviour Machine és a keresztény lehúzás

Jöjjön egy tanulságos történet arról, hogy keresztény zenész körökben milyen a példamutató magatartás, az üzleti korrektség, meg úgy ánblokk hogyan szokás problémát megoldani. Az alany a Saviour Machine zenekar, annak is a frontembere, Eric Huckaby, művésznevén Eric Clayton. Az SM goth metalt játszik, különös ismertetőjegyük, hogy énekesük homlokára egy keresztet erősítve „szokott” fellépni. Szokott idézőjelben, mert ujabban nem túl aktív a banda, leginkább válogatások jöttek ki, meg nemrég egy könyv, a legutolsó nagylemez pedig tíz éve, 2001-ben, ez a Legend III:1. Ahogy a címe is mutatja, ez az első része volt a szokásos apokaliptikus történeteket tálaló konceptlemez-sorozatnak. A folytatást, a Legend III:2-t azóta ígérik, legutóbbi nagy felhajtás 2007.07.07-ét megelőzően volt, Eric Clayton ekkora ígérte szentül a megjelenést. Nem jött össze.

A hosszas felvezető után az újdonságok: a SM kiadója a Massacre Records, az, hogy mennyire szép dolog egy keresztény elveket valló zenekartól, hogy egy ilyen bűnös, egyértelműen magától az ördögtől származó dologra utaló nevet viselő kiadóval szerződik, azt hagyjuk. Az együttműködés 1994 óta tart, pontosabban tartott. A Massacre megelégelte, hogy Clayton felvette a zsét a studióköltségekre, aztán eltűnt, nem válaszolt, nem volt elérhető, sőt, a hivatalos honlap fórumán meg azt is megírta, hogy a kész anyagot nem a Massacre Records-szal adatja ki és az előlegeket sem fizeti vissza nekik. Erre a kiadó megijedt, ezért fogta a Legends III:2 legutolsó demo verzióját, ami eljutott hozzá, és kiadta. Értitek, a pénzt már úgyis bebukták, akkor valami még folyjon vissza belőle, még ha ez a rajongók megtévesztésével, lehúzásával is jár.

Az esetre reagálván a fent látható úriember a hivatalos honlapra kiírta, hogy a kiadvány hamisítvány, ne vegyétek meg, illetve ha mégis, akkor kérjétek vissza a pénzt a kiadótól. További háttérinformációként kiderül az is, hogy Eric Clayton számára nem voltak megfelelőek a Massacre által, a keverésre/maszterelésre felkért „noname” hangmérnökök. A Legends III:2 felvételei ugyanis még 2004-ben megtörténtek egy svéd studióban, ezt a verziót kapta meg a kiadó és ezt adta most gyakorlatilag ki. Az énekes állítása szerint azóta a teljes anyag újra lett véve és a kettőnek semmi köze egymáshoz.

Szimpatikus felek, nem?