Nocrul

All Mortal Creatures Must Die (2019)

Szentendrén, 2012-ben született meg a Nocrul nevű kéttagú zenekar, később aztán átkerült a székhelye Londonba, ahol az All Mortal Creatures Must Die című harmadik nagylemez is készült. A 2016-os debütöt két EP előzte meg, de az Eye of Terror (2017) előtt is kijött még egy split anyag, majd az eredetileg tavaly megjelent korong idén már CD formájában is napvilágot látott az NGC Prod kiadónál. Én magam a HP-n ismertem meg a zenekart, ahol a Khorne és az új album is terítékre került már.

Újra elővettem mindkét korábbi nagylemezt, mielőtt másodjára is szemügyre vettem volna az új kiadványt, és egyáltalán nem bántam meg, hogy így tettem. A melodikusnak és atmoszferikusnak nevezhető black metal palástba bújtatott Khorne ezúttal közelebb került hozzám, mint két éve, főleg a Greater Feats of Carnage dallamai és a Glorious Screams of Rage gitártémája ragadott meg az újrahallgatás alkalmával. Az Eye of Terror-ban rengeteg dallam szövi át a dalokat, de úgy érzem, a Khorne-ban több az erő és jobban el is különülnek a szerzemények egymástól. Az Eye of Terror valamivel egységesebb, de csúcspontokat is nehezebb meghatározni. Az új anyagot például sokkal változatosabbnak érzem. Sőt, maguk a dalok is könnyebben „megülnek” az ember emlékezetében, annak ellenére, hogy az egységesség szintén szempont volt a lemez készítői számára.

A formáción belül Thomas Khrul a hangszerekért, Noctis a vokálért felelős. Előbbi legalább kéttucatnyi másik zenekar és projekt révén lehet ismerős (Funebre, Shadowthrone, ex-Siculicidium, ex-Witchcraft, stb.), de Noctis-nak sem ez az egyetlen zenekara. A Nocrul szövegeinek témaköre, vagy inkább univerzuma, a Warhammer 40K nevű sci-fi/fantasy háborús stratégiai játék világára épül, így aki ismeri ennek a disztópikus jövőképnek minden zegét-zugát, könnyen ráhangolódik az idei lemezre is, ha még eddig nem tette meg. Én nem vagyok jártas e téren, ezért inkább a zenére hagyatkozom.

A harmadik lemezt hallgatva elsőre az tűnhet fel az embernek, amit a Bandcamp oldalon maga a duó is megfogalmaz: visszavettek a tempóból, és nem célja a korongnak a gyilkos megszólalás sem. Helyette az album egységbe fogott hangulata az, amire nagy hangsúlyt fektettek, ezért minden felesleges hangot kigyomláltak a cél elérése érdekében. A Bandcamp-es leírásban a harmonikus black metal megnevezés is szerepel, amely találóan összefoglalja az itt hallottakat.

Valóban megkapó gitárharmóniák kerülnek a felszínre, ha jobban odafigyel az ember. Már a gyorsabb tételek közé tartozó nyitó dalban is felbukkannak szép, atmoszferikus, majdhogynem post metalos, nagy teret belengő melódiák, sőt, a dal második felében feltűnik egy akár simogatónak is nevezhető dallam. A black metalos keretre kifeszített vászon számos olyan színt és ecsetvonást is megcsillogtat, ami már-már idillivé, bársonyossá teszi a zenét. Az extrémitás tüskéi szinte csak Noctis black metalos károgásának köszönhetően vannak jelen. A gyorsabb, intenzívebb tempójú részek sem nevezhetők extrémnek, a főszerepet egyértelműen a harmónia kapta, amelyet nemcsak az atmoszferikus black metalra jellemző, háttérben úszó dallamtengerrel, hanem számos ritmusváltással, kiállással, a zongora és a hegedű hangjával, pillanatokra felbukkanó háttérkórussal, sőt, néhány egészen fogós riffel valósítanak meg.

Ugyanakkor Khrul egyetlen felsorolt elemet sem visz túlzásba. A Birth of the Star Gods egyszerű, de nagyon fogós riffel kezdődik, de a dal számos lassú és gyors momentummal tarkított váltáson megy keresztül a szép levezetésig. A The Great Beasts Shall Walk the Earth dalban még gótikus rock/metalra emlékeztető pengetések is hozzáadnak a lemez hangulatához. Az egyik legkiemelkedőbb szerzemény, a már említettek mellett, a The Holy Orders of the Emperor’s Inquisition. Ennek nyitó és időnként visszatérő dallama egészen kiváló. És a seregek időnként feltörő kiáltása egyáltalán nem tolakszik az előtérbe, ahogyan más hozzáadott színező elem sem. A túlzott drámaiság csapdájába könnyen beleléphetett volna egy háborús koncepcióval rendelkező, szintetizátort bátran használó melodikus black metal zenekar, de ezt a Nocrul sikeresen elkerülte. Az arányok gondos felügyelete és a mértékletesség mindenképpen erényei a korongnak. Nem minden dalt érzek egyformán megkapónak vagy rendkívülinek, azaz más atmoszferikus black metal albumok ismeretében szokásosnak mondható dallamvezetések is előfordulnak, de nincs gyenge szerzemény az All Mortal… lemezen.

A lemez végére bónuszként felkerült a korábban single formájában megjelent Plague Lord is, amely szintén erős szerzemény. Időközben a Beksinski borító is lecserélődött, aminek örülök, mert már túl sokan nyúlnak az egyébként briliáns művész alkotásaihoz a metalon belül (a korábbi borítót már a Kampfar is felhasználta).

Összességében az anyag szerintem a csapat eddigi legjobbja, és egyértelműen megéri beszerezni. Az első benyomásnak számító korábbi pontszámomat is határozottan felfelé kerekítem, a műfajra különösen fogékony fülek pedig egészen biztosan örülnek ennek a kiadványnak.

augusztus 18.,
augusztus 21.,
augusztus 22.,