Nornes

Threads 'EP (2020)

Franciaország Valenciennes városából küldött nekem a sors egy EP-t, amit az itt székelő Nornes zenekar hozott össze. A Belgiumhoz közel fekvő településről pont annyit hallottam, mint magáról a projektről, viszont míg az előbbibe nem sok esélyem van eljutni, addig a zenét bőven felfedezhetem magamnak. A 2017-ben összeállt csapat négy főből áll, akik elég változatos előélettel rendelkeznek. Akad itt death, thrash metalos, akad aki grindcore bandában, míg mások alternatív próbálkozásokban lelte eddig örömét. Épp ezért adódik a kérdés, hogy hogyan juthatott eszükbe egymásba kapaszkodni és megtolni a doom metal szekerét.

A gyökerek azért természetesen nem tűntek el, ennek köszönhető talán a Nornes legnagyobb erénye és egyben talán hátránya is: rengeteg elemet vegyít magába. Ez változatossá, ugyanakkor kicsit egyenletlenné, töredezetté teszi a Nornes munkásságát. Gondoljatok csak bele, a felhasznált elemek közt emlegetik a death metalt, a black metalt, a grind és sludge hatásokat is. Ezek alapján kicsit félve álltam neki a másodikként megjelent Threads című EP-nek, azonban szerencsére nem egy csapongó, sokkal inkább útkereső, de mindenképp bizalomébresztő anyaggal találtam magam szembe.

A kiadvány összesen 4 tételt tartalmaz, ami azért 25 percet megkövetel az életünkből. Az érdekes borítóval megtámogatott lemezt (elég élethű az a kötél az elején, elsőre valódinak gondoltam) a Hurt kezdi, ami gyorsan belopta magát a szívembe. Megfelelő hosszúsággal ellátott hagyományos doom metal tétel, kissé semleges, visszafogott, de mindenképp szép énekkel. Dallamvilágában eszembe juttatta az angol Unsilence rég hallott szomorkás tételeit, egysíkúsága, depressziója pedig a Mirror Of Deceptiont, amit én szintén jó pontként tartok számon. Ezek után szinte olyan, mintha más lemezt tettem volna a helyére, mivel a Near Death szélvész tempóval nyit, hogy aztán pillanatok alatt le is csendesedjen. Sajnos itt az ének még laposabb és semmitmondóbb, az általa okozott unalomból pedig csak a dal közepén visszatérő durvulás és hörgés képes felébreszteni. Se kerete, se íve ennek a tételnek, olyan, mintha három-négy másik szerzeményből ollózták volna össze ezt a majd 9 percet. Ezt követi a címadó, ami egy 2 perc környéki instrumentális tétel némi francia nyelvű narrációval. Minden bizonnyal sokak kedvence lesz. Ehhez képest hatalmas ugrás a Burning Bridges, ami nemcsak, hogy visszatér a nyitány színvonalához, de még emel is rajt egy kicsit azzal, hogy nyíltan leteszi a vokság a death/doom határán egyensúlyozva.

Akad itt egy egész kellemes, de még fejlődést igénylő tiszta énekes hang, valamint néhány jó zenész, akik képesek a háttérben izgalmas dolgokat produkálni, viszont dalszerző, az valahogy nem jutott ebbe a zenekarba. Megtalálunk mindent, mint a vásárban, de még egy EP-t sem tudtak egységessé tenni. Innen kétféle utat tudok elképzelni a számukra: vagy letisztulnak és egységesednek egy nagylemezre, vagy kiadnak egy hasonlóan szétszórt anyagot, amire aztán a kutya sem fog felfigyelni. Minden esetre ez egy érdekes próbálkozás, akárcsak az első EP, amit valamivel jobbnak tartok. A teljes anyagot meghallgathatjátok a kiadó bandcamp oldalán.

június 04.,
június 22.,
június 23.,
június 25.,
június 28.,
június 30.,