Odraza
Rzeczom

(2020)

2020. május 24.

Pontszám

Sok rajongója akad a lengyel Massemord black metal hordájának, én viszont nem igazán sorolom magam ehhez a díszes társasághoz. A banda debütálása annak idején nagyon bejött, a folytatásban viszont kevésbé tudott meghatni. A zenekar gitáros-dobos duója azonban jóval közelebb áll a szívemhez Odraza nevű projektjével, hiszen Stawrogin gitárjátéka és Priest félelmetes kalapálása adta meg korábban a Massemord igazi magját is. Együttműködésük természetesen egyéb formációkra is kiterjed, de leghatásosabbnak mindig is az eddig egyetlen lemezzel rendelkező (Esperalem Tkane, 2014) bizonyult. Akárcsak annak idején, most is „fű alatt”, szép csendben jelent meg a Rzeczom, hogy annak, akinek ilyen jellegű igényei vannak, elcsavarja a fejét. Persze ez nem szerelmi csavargatás, sokkal inkább letépés, porba hajítás és szakszerű megtaposás. Nem véletlen a szerény megjelenés, hiszen ezúttal sem tömegtermék készült a duó műhelyében, hanem szokás szerinte egy személyes elemekben dúskáló, hétköznapi félelmekből és történetekből táplálkozó anyag. Egy elképzelés arról, hogyan képzelik ők ketten a modern idők black metalját, ami épp annyira tartalmaz meglepő elemeket, mint amennyire kapaszkodik a hagyományok talajába. Emberbaráti hozzáállásra sem kell számítanunk, hiszen nem véletlenül kapta a projekt az „undor” nevet: a depresszió legalább olyan erős összetevője a lemeznek, mint a szórakoztató, kimunkált fémzene.

A hangzás természetesen tökéletes lengyel minőséget képvisel: kellően közvetített kárhozat kompromisszmok nélkül, mégis bőven élvezhető, mert minden apróságnak megfelelő teret ad. Erről már a kaotikus pusztítással érkező nyitó dal a Schadenfreude is bizonyságot tesz. Ugyan a dal címe német és a kárörömre utal, maga a szerzemény természetesen lengyel nyeleven szólal meg, akárcsak a többi. A német vonalról jutott eszembe egyébként, hogy 2014 után nagylemezzel nem jelentkeztek ugyan, de készítettek egy érdekes instrumentális felvételt, amit Oskar Schindler krakkói gyárában rögzítettek Kir címmel. Az egész dal egy hangulat, egy érzés…érdemes megfülelni.

Az impozáns és elég sok kártyát kiteregető nyitás után a címadó ront nekünk valamivel lassabban, egy remek riff társaságában. Stawrogin is előveszi szélesebb palettáját az éneket illetően és egy bődületes sötét slágert kreál nekünk pillanatok alatt. Kétség nem férhet hozzá, hogy a lemez egyik legjobb dala, de nekem a nyitó téma kapcsán maradt egy kis tüském vele kapcsolatban, mert nagyon emlékeztetett egy szintén lengyel kedvencemre. Annak idején a Deus Mortem lőtte el ezt a témát hatalmas bólogatásra ingerelve (It Starts to Breathe Inside), de a dalok ettől függetlenül messze állnak egymástól.

Két jó dal után a W godzinie wilka döntötte el számomra, hogy nagyon szeretni fogom ezt a lemezt. Rideg lüktetése és éles hangjai, finom megoldásai rögtön kedvenccé tették. Értő kezek közt formázott, nagyszerű himnusz a gyűlöletről és kiábrándultságról.

Lehangoló akusztikával indul a …twoją rzecz też, hogy aztán a Peste Noire néhány dalához emlékeztető karneváli keringőbe forduljun és tanán ennek köszönhetően nem is igazán sikerült teljes egészében beillesztenem az összképbe. Az utána érkező rövid Długa a tiszta ének miatt lesz biztosan nagyon megosztó a hallgatóságot illetően, szerintem például igazán hangulatosra sikerült darkos felütésével. A változatosságra való törekvés után ideje visszakanyarodnunk a monumentális pusztítás hangjaihoz: a Świt opowiadaczy malomkerekei őrlik fel az idegeinket. A Młot na małe miasta ismét a slágeresebb vonalra tér át, már amennyire ezt annak lehet nevezni, a Najkrótsza z wieczności esetében minden eddiginél jobban előkerül a jazz, a tördelt ritmusok tetején pedig egy könnyed, de nagyon hangulatos gitárszóló is levegőhöz jut (itt Azar vendégeskedését hallhatjuk). Zseniális aprítás a Bempo, ahol a dobok géppuskaként tépnek ketté, a záró Ja nie stąd pedig azt mutatja meg 8 percben, hogy ez a duó instrumentális formában is tökéletesen működik. Akad tehát itt zsigeri black metal északról, franciás sanzon, kelet-európai melankólia, kísérletező kedvű darkos, gótikus feeling, de ami igazán nagyszerűvé teszi a lemezt az az, hogy mindez gyönyörűen egyben van.

A bórítón ezúttal egy átható női tekintet kapott helyet, amit a hivatásos modell, Dorota Maria Kuźmicka szolgáltatott a zenekar részére. Nem mondanám olyan erősnek, mint az Esperalem tkane képét, de mindenképp hatásos, az album megismerése pedig szinte kötelező. A zenekar bancamp oldalán ezt meg is tehetitek.