Ha valaki őszi ködbe burkolódzó lágy melódiák után kutatna, akkor itt álljon meg! Ugyanis az Ofdrykkja új albuma kapcsán jó helyre tévedt. Míg a 2019-es Gryningsvisor inkább egy hagyományos atmoszferikus, ambient-black metal album volt, addig a találóan elnevezett, november 25-én az AOP records gondozásában megjelenő negyedik nagylemez, az After the Storm elkalandozik, letér ettől a kitaposott ösvényről. Az Ofdrykkja állítása szerint a metal szelleme még mindig kiemelkedő az új lemezen, de itt most inkább a neo folk, nordic folk vonal a markánsabb. Ahlström (vocal, guitárok, elektronika, kelta hárfa, sámán dobok), Jansson (ének, kürt); Drabb (gitár ütős hangszerek) által alkotott svéd trió személyes szinten igyekszik folyamatosan fejlődni, ez természetesen megmutatkozik zenéjükben is. A komor, melankolikus hangulat továbbra is jellemző, de ez nem remény és fény nélküli. Az After the Storm pompásan megmutatja ezt a jelenlétet, mely a sötétségen áthatoló fénysugárrá válik.
Az új kiadvány esztétikai megjelenítése most nagyon impozánsra sikerült. Az előző lemeznek is hangulatos borítója volt, de Maéna Paillet alkotása igazán szemet gyönyörködtető. Továbbá teljes mértékben hűen tükrözi a formáció zenei irányvonalát is. Ilyen hangulatra, érzelmekre ható kiadványok kapcsán fontos a külső megjelenés, ezt most remekül sikerült megvalósítaniuk. Akárhogy is van, de megalapozza a koronggal kapcsolatos érzetet. Már az első dal kapcsán feltűnik, hogy egy érettebb dalszerzés és egy rendezettebb koncepció fogad minket. Tény is való, hogy tapintható a zenei fejlődés a Gryningsvisor elődhöz képest. Itt most a black metal háttérbe szorult és az akusztikus hangszereknek adta át a helyet. Az első dal a The Light egy jellegzetes neo folk darab. A közreműködő Miranda Samuelsson szolgáltatja a lemezen női éneket. Törékeny, bársonyos énekhang a zivatar utáni fény lágyságát árasztja – amit a dal szövege is igazol „A fény rád ragyog, légy igaz”! Örömmel vettem, hogy az akusztikus gitár mellett több hangszer is megjelenik a felvételen. Így hallható a felvételen Georg Börner vendégszereplésével a jellegzetes „északi” hárfa (nikkelhárfa) hanga is. Ha már ennél a tradicionális hangszernél tartunk, akkor a második dal a Hårgalåten egy nordic folk stílusú szerzemény. Ahol szintén a női éneké a szerep. A harmadik dal a kiadványról először promotált Mære. A dal az óskandináv folklór egyik kellemetlen tüneményéről szól, aki előszeretettel telepszik az ember mellkasára és rémálmot álmot bocsát rá. Ezt a képet egy ködös, baljós őszi éjszakába helyezték. Azt kell, hogy mondjam, ez a szám jelenti az album fénypontját. Egy hihetetlenül eltalált hangulatú, meleg tónusú, melankolikus neo folk szerzemény. A dallamvezetés, hangszerelés és az ének is hibátlan.
A címadó After the Storm szintén egy könnyedebb, de korán sem vidámságtól túlcsordult témát közvetít: mégpedig a véget nemérő küzdelmet, amit az ember az életes során vív. Ugyanakkor ott van benn a dal utolsó soraiban az optimista vég lecsengés is: „A fénybe nézünk, sosem adjuk meg magunkat”. A női- férfiének kettősét és a sámándob ritmikus ütemeit akusztikus gitár kíséri. Kellemes merengő dal. A The Cleansing szerzemény véleményem szerint a Föld megtisztulásáról szólhat. Itt ismét hallható a nikkelhárfa szomorkás hangja. Azt nem tudom, hogy a csellóhoz hasonló tanúst is ebből a hangszerből csiholták ki, vagy hangminta, de egy ez is megjelenik az előbb említett hangszer mellett. A következő Själavandring a tavaszi friss lendületével szólal meg. Miranda énekével a frissítő záporok utána napsütötte mezők képét idézte meg bennem. Sajnos nagyon rövid a maga két percével. Pedig roppant élvezetes tétel. Sajnálom, hogy nem bontották ki jobban ezt a nótát. A Beyond the belt of Orion a produkció utolsó és egyben leghosszabb szerzeménye. Számomra egy egyhangú darab mindenféle kiemelkedő pillanat nélkül. Pár akkord és egy monológszerű vokál alkotja a nótát. Nem éreztem indokoltnak, hogy ezt közel kilenc percen át elhúzzák. Egy rövid levezetőnek talán elment volna (bár így sem éreztem az album koncepciójába illőnek), de ilyen formában feleslegesnek és nem odaillőnek éreztem. Főleg, hogy majdnem az album játékidejének az egyharmadát kiteszi!
Komoly a fejlődés az elődhöz képest. Viszont még mindig nem éreztem, hogy valóban egy teljes mértékben egységes, összetartó koncepciót képviselne. Olyan, mintha mindenből akarnának egy kicsit. Ami végül oda vezet, hogy nincs egy összhang a dalok között. Az utolsó dalt én időhúzásnak éreztem. Mivel így is elég rövid a lemez, gondolom elakarták húzni a játékidőt. A többi tételt meg mintha rövidebbre fogták volna. Amivel nincs baj, mert inkább jobb a velősség, mint sem a sallang, de akkor több ilyen rövidebb szerzeményt kellett volna még feltenni a fél órás albumra. Én rövidnek éreztem ezt a lemezt játékidejét. Örömmel vettem még volna pár Mære-hez hasonló stílusú szerzeményt. Azért nem lehet azt mondani, hogy ez komolyabban befolyásolná az album értékeit, mert összességében a számok jók, hangulatuk és a hangzásuk is kiváló.
A lemez masterelését Markus Stock (Empyrium) végezte, aki úgy néz ki, hogy keresett hangmérnökké vált. Annak ellenére, hogy nem egy maradéktalanul tökéletes a lemez, tele van csodás pillanatokkal. Szuper társ lehet a késő őszi- majd téli hónapokban. Valószínűleg csatlakozok azokhoz, akik fizikai hordozón is befogják szerezni a kiadványt. Aki inkább úgy dönt, hogy inkább marad a jó minőségű digitális verziónál, annak lehetősége van beszerezni azt a kiadó Bandcamp oldaláról.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Jó nagy utat járta be az I Skuggan Av Mig Själv féle daloktól a mostani lemezig.