Az Omen 1990-es megalakulása idején az első hazai metal szupergroupként jött létre. A zenekar tagjai az akkori (és jelen) magyar metal éra tagjai alkotják. A Pokolgép két egykori tagjai, Kalapács József énekes és Nagyfi László gitáros mellé tesója Nagyfi Zoltán dobos (ex-Ossian), Ács András basszusgitáros, valamint az instrumentális gitáralbumáról itthon és külföldön egyaránt ismert Szekeres Tamás sorakoztak fel. A zenekar 1991-es debütáló albumával a Feketében megjelenésével egy meglehetősen erős vetélytársként mutatkozott a hazai metal bandák között és némileg csitította is a kedélyeket a Pokolgép rajongók körében, akik lemezük hallatán megenyhültek az két oszlopos tag kiválása miatt. Ezt követő Brutális tangó (1992) és Anarchia (1993) albumaikkal folytatták előremenetelüket, amit az 1994-ben megjelent Jelek albumukkal járattak a csúcsra.
Negyedik lemezük megjelenésekor az Omen a hazai metal zenekarok legsikeresebbjei közé tartozott. A lemezen első ízben mutatkozott be új gitárosuk Sárközi Lajos, aki Szekeres Tamást váltotta. Eredetileg Daczi Zsolt (R.I.P.) lett volna a csapat új gitáros, de ő egyéb zenei elfoglaltságai miatt nem tudta vállalni a posztot, így Nagyfi László tanítványaként Sárközi került be a zenekarba, aki fiatalos lendületével új erőt és egyben új ízeket is hozott a lemez dalaiban, melyek közül nem egy a mai napig sláger.
A Jelek új lendületével és némileg új stílusával megreformálta az akkori hazai metal világát. Korai acélos dallamaik mellett talán első ízben jelentek meg náluk az US power jellegzetes jegyei, az AOR és a klasszikus hard rock nyugisabb pillanatai. Ezek az új hangulatok a lemez első pillanatától az utolsóig jelen vannak. Már a nyitó és egyben az album egyik legnagyobb sláger dala a Pokoli évek zakatoló riffeivel megmutatják az Omen új arcát. Feszes középtempós menetelések, kidolgozott szólók és mintha Kalapács is jobban kiszélesítette volna énekdallamainak skáláját. Az ezt követő Koldusország kölyke és az Alagút az éjszaka fogós thrash/power veretekkel van felvértezve. Izmos tempóikkal simán felvették a kor akkori külföldi bandáinak a lendületét. Az album másik nagy sláger nótája a Kurva vagy angyal. Ebben a dalban tökéletesen egyesítették a hazai heavy metal vonal és az amerikai power metal erejét, aminek eredményeként egy energikus metal balladát hallhatunk tőlük.
A Szeresd a csavargót a zenekar korai metalosabb arcát mutatja, ami után a Ne a pénz… szellős akusztikájú AOR, hard rockos balladája ad kellemes pillanatokat. A sötétség tombol feszes középtempókkal kidolgozott tharsh/power témái megint csak a tengerentúli metal világ dallamit hozzák, épp úgy, ahogy az ezt követő abszolút slágerük, a Fagyott világ power balladája, ami azóta az Omen egyik legjobb dalává nőtte ki magát.
Az album utolsó dalcsokrában megjelenő Várom a napot és a Jelek a mélyből bennem valahogy Kalapács és Nagyfi Pokolgépes időszakát szólaltatják meg. Két erőteljes dal remek szólókkal, de valahogy olyan nosztalgikus hangulatuk van… A záró western balladás Elég a harcból annak ellenére, hogy megfelelő levezetést ad a lemeznek, inkább csak a töltelék dal szerepét sejteti hallgatása közben. Egy amolyan kakuktojás az album végére.
A Jelek összetettségének, kiforrott témáinak köszönhetően az Omen legsikeresebb lemeze lett. Sajnos ezt a szériát megtörte az 1997-ben megjelent, a stílusoktól eltérő „kísérletezős” vonalú Idegen anyag albumuk, melynek dalszövegeiket Müller Péter Sziámi írta (amin azért vannak jó nóták), majd frontemberük Kalapács József 2000-ben történő távozása után pár évig felfüggesztették működésüket, hogy aztán 2003-ban átszerveződve egy nem épp túl sikeres albummal „főnixként” térjenek vissza.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Ez egy érdekes, és jól tömörített cíkk az Omen-ről. Még nem gondoltam bele emígy ez volt a legsikeresebb lemezük és a szériát megtörte az Idegen Anyag, annyira nem tudtam elvonatkoztatni az akkori kor zenei hatásaitól. Mindössze éreztem az űrt az utóbbi lemeznél. Ezért is jó néha visszatekinteni.