Opera Diabolicus
Death on a Pale Horse (2021)

A svéd nemzetiségű Opera Diabolicust két (egykori) Snowy Shaw-zenész, David Grimoire gitáros, billentyűs és Adrian de Crow bőgős hívta életre még 2006-ban, mint egyfajta mellékprojektet. 2012-ben kiadták első nagylemezüket †1614 címmel, olyan neves vendégekkel, mint Mats Levén (Denner’s Inferno, Aeonsgate, Krux, Ludor, Vandenberg, ex-Candlemass, ex-At Vance, ex-Adagio, ex-Malmsteen, ex-Sabbtail, stb.), Niklas Isfeldt (Dream Evil, Pure X) és Jake E (Cyhra, Dreamland, ex-Amaranthe, ex-Dream Evil) énekesek, Snowy Shaw dobos, énekes, Eric Rauti (Dreamland, Snowy Shaw) gitáros és Elias Holmlid (Dragonland, Solar Surfer) billentyűs. Szerintem nem kell bemutatnom ezen zenészek nagy részét senkinek (az énekeseket legalábbis). Valamint, olyan további neves, ismert emberek segítették már az első lemez elkészültét is, mint Andy LaRocque (King Diamond) producer, Mika Jussila hangmérnök, Snowy Shaw a fotográfiában és Havancsák Gyula a lemezborító tekintetében. A Metalville-nél megjelent lemezt turné követte, majd sokáig csend honolt a banda háza táján.

2021 őszén aztán megtört a jég és a Season of Mist kiadó elkezdte reklámozni a banda második nagylemezét az első kislemezdalokkal: Darkest Doom on the Brightest of Days, majd pedig a remek klipet kapó Bring Out Your Dead. A banda stílusát nem könnyű behatárolni, mert zenéjükben elég sok minden fellelhető. Alapvetően epikus/dallamos heavy, gótikus, doom, progresszív metal elemekkel tűzdelt, összetett zenéről beszélhetünk, ami nem egyszer elkalauzolja a hallgatót egy „horror musicalbe” is (amint azt már a nem szokványos intróban is hallhatjuk), ahogy a tagok fogalmaznak. Rendkívül érdekes, izgalmas és remek hallgatnivaló ez a lemez mindazok számára, akik a fentebb említett bármelyik stílust is kedvelik. Fellelhetünk itt tiszta (férfi és női), károgós, hörgős, narrációs énekbetéteket is, a gitárok, dobok mellett billentyű, zongora, Hammond-orgona, hegedű csodálatos (de nem egyszer szomorú) játékát is hallhatjuk. A hangulatot csak fokozza a szinte a lemez egészét átfogó baljós, vészjósló atmoszféra, ami az egész koncepciót, dalokat, dalszövegeket tekintve egyáltalán nem meglepő. Nem egy dalban lelhetők fel szinte már nagyzenekari-, filmzenés betéteket is tartalmazó részek, amik ugyancsak sokat hozzáadnak a zene minél változatosabbá tételéhez.

 A Death on a Pale Horse is szép számmal vonultat fel híres vendégzenészeket a fentebb említetteken túl: a harmadik számban például (Second Coming, ami a lemez egyik legjobbja) Andy LaRocque és Michael Denner is játszik egy-egy gitárszólót, Madeleine Liljestam (Eleine) pedig vokálozik. A másik vokalista hölgy Angelina DelCarmen, illetve több billentyűs, hegedűs vendégzenész játékát is élvezhetjük az album majdnem egy órás játékideje alatt. Mats Levén hangja zseniális, engem nem egyszer emlékeztet Nils Patrik Johansson hangjára, Snowy Shaw is remek munkát végez (az utolsó, At Nighttime számban egyértelműen a Dimmu Borgirt idézve). A Little Sister egy gyönyörű három perces duett. Szinte minden számban fantasztikus gitár- és billentyű/Hammond-orgona szólókat/játékot kapunk a képzett zenészektől, ami szinte hallgattatja magát, olyan profi. Lehetséges, hogy kicsit túl tömény lehet elsőre a lemez, de mindenképp megéri a többszöri, sokszori hallgatást.

A hangzás, keverés most is kiváló, amiért most egy másik rendkívül ismert szakember, Jens Bogren felelt, az egész koncepcióhoz nagyon illő, most is csodálatos borító ismét Havancsák Gyula munkáját dicséri. Le a kalappal ezen projekt előtt és nagyon jó lenne egyszer élőben is látni, megnézni őket: igaz, teljes színpadképpel, felállással, sötétben, piróval megtámogatva lenne ez az igazi koncerten. Remélhetőleg a harmadik nagylemezre nem kell majdnem újabb tíz évet várni, kár volna.

Piratefest Budapest
július 03.