Peter Kovary & the Royal Rebels
Fly Forever

(GrundRecords • 2019)
oldboy
2019. november 16.
0
Pontszám
8

Kőváry Péter az elektronikus zene egykori hazai zászlóshajójának számító Neo-ban eltöltött 13 év után megalapította a Peter Kovary & the Royal Rebels nevű zenekarát, melyben visszatért gyökereihez, azaz a klasszikus rockhoz. 2017-ben bejutottak a legjobb 30 közé A Dal című műsorban, az év elején pedig megjelent bemutatkozó nagylemezük, Halfway Till Morning címmel. Mivel anno a Neo-val elértek bizonyos szintű nemzetközi ismertséget, így az új banda tekintetében is ez lehetett Peti célja. Tehát nem véletlenek az angol szövegek. És valóban, már rögtön pályájuk kezdetén kisebb Európa turnéra mentek, melynek több külföldi állomása (pl. Bécs, Padova, Prága) is volt. Úgy tűnik Magyarország még mindig jó pár éves késésben van a nemzetközi zenei trendek lekövetése tekintetében, hisz a klasszikus, vintage/retro rock már úgy 10-15 éve reneszánszát éli.

Nyilván nem a Peter Kovary & the Royal Rebels az első magyar csapat, akik muzsikájukban visszahozták a ’60-as, ’70-es évek szellemiségét, hisz ott van például testvére, Kőváry Zoli zenekara, a The Trousers, akik első lemeze 2008-ban jelent meg. Ráadásul a Kőváry tesóknál szerintem nem is annyira a trendkövetés alakítja csapataik zenéjének milyenségét, hanem az a tény, hogy ők a ’60-as, ’70-es, ’80-as évek rock, blues-rock muzsikáin szocializálódtak és szinte küldetésüknek tekintik bebizonyítani azt, hogy egy gitáralapú, igényesen hangszerelt, kortalan zene is lehet slágeres. Kíváncsi vagyok a hazai kereskedelmi rádiók szerkesztői mikor fognak rájönni arra, hogy a sűrűn rotált, az emberek könyökén kijövő popslágerek mellett/helyett érdemes lenne néha műsorra tűzni egy-egy Peter Kovary & the Royal Rebels, vagy épp The Trousers nótát. Petiék nemrég megjelent, Fly Forever című második nagylemezének speciel mind a 12 dala rádiókompatibilis. Még ha a négy darab, 4 perc fölé kúszó szerzemény ki is esne, akkor is válogathatnának 8 tétel közül a szerkesztők!

A lendületes, igazi lemeznyitó Get Wasted kb. annyira élénkítően hat, mint a reggeli kávé! Az ausztrál Jet zenekar anno hasonló muzsikával több dalával is bekerült a magyar rádiókba. A Low Down Bitchin’ pedig The Rolling Stones ihletettségű. Jó sok zongorával, nagyszerű szaxofonszólókkal és kellemes női háttérvokállal hódít ez a szintén slágergyanús darab. Az Until the World Ends zeneileg Led Zeppelin-es és féltávnál egy frankó Hammond szólót is hallani benne! A Down an’ Lonely az első southern-ös nóta a maga fincsi akusztikus slide gitáros témáival. Majdnem maximálisan hozza az amcsi feelinget a dal. Csak azért majdnem, mert bár Peti angol kiejtése rendben van, de mégis hallani némi akcentust, amiből valószínűsíthető, hogy nem amerikai, továbbá picit hiányolom azt a koszt, nyersességet, ami a műfaj sajátja. Szépen, kristálytisztán szól a lemez. Talán túl is lett kicsit polírozva. Ebből a szempontból hozzám a The Trousers hangzása közelebb áll. A Down an’ Lonely líraibb testvére az I Missed the Train. Bár ez is inkább power líra, fél-ballada, remek hangszereléssel, kongás színesítéssel, tetszetős szólóblokkal. A szájgitárt is csatasorba állító, lendületes, hangulatos címadónak van talán legnagyobb esélye a rádióba kerülésre. Már csak a hossza (pontosabban rövidsége) miatt is.

Személyes kedvencem a Resurrection Day, ami a southern stílus mellett még grunge hatásokat is hordoz. A vokalizálás pedig pszichedelikus benne. Úgy 2:15 körül érkezik egy roppant hatásos tempóváltás, ami után nagyon jólesik az a masszív riffelés! A Sanctified egy The Beatles-ös szám, amit öccsével, Zolival közösen írt Kőváry Peti. A záró Slow Down pedig címéhez hűen vezeti le az albumot. Az előző dalhoz hasonlóan ebben is felbukkannak vonós hangszínek.

Nem tudom, hogy örökké fog-e tartani a Peter Kovary & the Royal Rebels szárnyalása. Mert a CD képi világának egésze egy Ikarosz történetéhez hasonló dolgot mesél el, ha jól értelmezem. A borítón még fölfelé szálló, magasba törő alak a CD hátlapján látható grafikán már lefelé zuhan.

Kívánom, hogy Petiéknek még sokáig tartson a felszálló ág!

Depeche Mode Depeche Mode
március 25.