Pharmacist
Flourishing Extremities On Unspoiled Mental Grounds (2022)

Nyár van, forróság, mindenki aki nem a strandon áztatja a seggét kénytelen szembesülni avval a ténnyel, hogy milyen undorító is valójában az emberi test. Egy két lábon járó gusztustalanság az amit hordozunk önmagunkban, furcsán lüktető, váladékokkal teli szervek, ronda színű vénák. Nem véletlenül ihletett meg ez megannyi bandát, elsősorban a Carcass-t. A goregrind megalkotói azonban hamar elpuhultak, nem hordozták elég ideig a fáklyát, így kénytelenek voltak mások továbbvinni azt. Tonnaszámra jelentek meg a klónbandák, hol jobbak, hol rosszabbak. A 2000-es évek közepén azonban kezdett elhalni ez a majmolás, egyre kevesebb beteg járult a műtőasztalhoz. Az utóbbi pár évben azonban változás történt. Végre visszatértek az olyan borítók, ahol láthatunk szájukon át kifordított hermafrodita csajokat szégyentelenül nagy dákókkal, ahogy egy kisteherautó platóján fermentálódnak valahol a vidéki Alabama-ban. A Pharmacist pelyhes állú bandának számít, kiadványok tekintetében viszont nagyon is termékenyek. Számos EP és megosztott kiadvány szerepel a nevük mellett. Ráadásul van egy egészen kiváló debütáló album is ebben a sorban. Idén megérkezett a folytatás, a Flourishing Extremities On Unspoiled Mental Grounds. Fáradjunk fel a műtőasztalra, és kezdődjék a beavatkozás.

A doktor urak egyenesen a felkelő nap országából érkeztek, ahol mind a mai napig egy nagyon egészséges goregrind színtér működik. Pharmacist felel a vokálért, gitárért valamint a basszusért is, mondhatjuk, hogy a rozsdás szikét ő tartja a markában. Hű fegyverhordozója és asszisztense pedig Therapeutist, aki nem a szívünk, hanem a dob ritmuszavarainak elhárítására specializálódott. Az utolsó számban két vendég is helyet kapott a műtőasztal körül, róluk a lemezismertető végén meg is emlékszünk. Az elején már említettem a Carcass-t és a klónok támadását, azonban a Pharmacist nem annyira az ő vérvonalukat erősíti. Már a neve is árulkodó és igen, a cseh Pathologist számít a mesterbandának az ő esetükben. Az ő egyetemükön végzett a Pharmacist, de nem szerettek volna tribute bandaként szerepelni az orvosi lexikonokban. Így egyre inkább teret engedtek a régi sulis death metal-nak is, úgy egyensúlyoznak a kettő között akár egy éltanuló karatenövendék egy kiálló farönkön, a lemenő nap fényében.

A műtét alatt természetesen nem kapunk altatót vagy fájdalomcsillapítót, nem vagyunk mi anyámasszonykatonái. Ennek megfelelően ejti meg rajtunk az első vágást az Accelerating Suppuration, grind-ra jellemző darálógépként lép a gázra ez a dal. Pharmacist remekül kezeli a gitárt, megbízhatóan szállítja a riffeket. A banda death metal fele gondoskodik arról, hogy ne fulladjon unalomba a dal. Ezek a bevezetőhöz képest kicsit lassabb részek a felelősek azért, hogy hevesen bólogassunk miközben egyre mélyebbre hatol belénk az a bizonyos rozsdás szike. A vokál tipikusan goregrind, vérrel teli nyál árad Pharmacist szájából, minden tekintetben a Carcass-t idézik meg a hangszálai. A számban előforduló döngetősebb részek meg egyszerűen kurva jók, nem tudok rá szebb szót. Therapeutist dobolását szintén dicséret illeti, az egyik legfeszesebb blast beateket tőle hallani a modern metal színtéren, komolyan mondom. A Pharmacist nem az a tipikus goregrind banda, akik épphogy csak tudnak valamit játszani a hangszereiken, ezáltal majd szétesnek a dalok. Profi zenészek tépik ki a vakbelünket a helyéről. Majd 8 perces hossza szintén sejtetheti velünk, hogy ez nem klasszikus goregrind, ahol inkább riffeket írnak dalok helyett. A gyors részek még gyorsabbnak hatnak azáltal, hogy megtörik egy középtempós résszel.

Egyedüli kritikám az, hogy némelyiket fogyókúrára lehetett volna fogni, néhol kicsit túl hosszúak a tételek. A Corpus Sonica kifejezetten fülbemászó résszel folytatja a mészárlást, csak ismételni tudom magamat: baszó témák, változatos dalszerkezet, de egy perccel rövidebb hosszal jobban ütne. Ez persze nem egy eget rengető dolog, így is nagyon karaj lemezt adott ki a Pharmacist. Jobbnál jobb témákkal bombáznak minket, néhol még egy kis melódia is megütötte a fülemet. Nem tudom, hogy innen egyenes irány vezetne-e a saját Heartwork-jük felé, személy szerint én nagyon sajnálnám. Nem kell semmilyen negédességre gondolni, csak néhol tűnt fel ez a melodikusság. A Necromorph egy szemtelenül dögös riffel kezd, a műtét innentől kezdve nem szikével, hanem láncfűrésszel folytatódik. Középtájt egy kifejezetten emlékezetes témával spékelik meg ezt a számot, az utána következő szóló meg hát…megy rá a séf csókja. Az eddigiektől eltérően egy lassú, borongós rész veszi át az uralmat. Maga a lemez hangzása egyébként fenomenális, erőtől duzzad minden hangszer, még a basszust is hallani lehet.

A lemez második fele nem fog semmilyen kellemetlen meglepetést tartogatni, végig a fentebb taglalt minőségi rombolásnak lehetünk a fültanúi. Kifejezetten örültem annak, hogy nem egy olyan téma akadt a Flourishing Extremities On Unspoiled Mental Grounds, ami több nappal a meghallgatása után is megmaradt az emlékezetemben. A The Great Contractor főleg a szólókkal hívja fel magára a figyelmet, érdemes külön ezekre is figyelni. A Flourishing Extremities on Unspoiled Mental Grounds címadóhoz méltó módon az egyik legkiválóbb tétel az albumon, a Pharmacist nagyon is tudja, hogy a végére kell hagyni az igazán nagy dobásokat. Ambient átkötés után a végszó a Nursery Aesthetics-é, és itt jöjjön be a képbe a két vendégszereplő. A szólók egyszerűen pazarak voltak mindvégig, nem véletlen ugyanis mindegyik Andrew Lee (Ripped To Shreds, Houkago Grind Time, Archaganini) aranykezéből bújt elő. Az utolsó szám nagyrészt instrumentális, azonban valaki beleböfögi gonoszsággal teli mocskát a mikrofonba. Ez a valaki nem más, mint a primitív patológus Adam Schnellenbach (Accoursed Womb, Goatwürm). Ezután jelentem a műtét sikeres volt, a beteget elvesztettük.

Nem hibátlan a Pharmacist második albuma, de egy igazán erős és főleg emlékezetes korong lett a Flourishing Extremities On Unspoiled Mental Grounds. Sikerült továbbfejleszteni az általuk kidolgozott hangzást, amiket a szakavatottak már hallhattak az előző kiadványaikon. Sokan jártak már az általuk választott úton, de őszintén szólva egyáltalán nem könnyű egy olyan stílusban nagyot alkotni, aminek a referencia bandái állandóan árnyékként követik az újakat. Ezért olyan jó a Pharmacist, minden új anyaggal egyre nehezebb hozzájuk biggyeszteni a szokásos neveket. Akik élnek-halnak ezért a zsánerért azoknál szinte kizárt, hogy lógó fejjel veszik ki a lejátszóból a Pharmacist új korongját. A Flourishing Extremities On Unspoiled Mental Grounds április 10-én jelent meg CD-n, most július 1-jén pedig érkezik a kazetta is. Sőt ha minden igaz, hamarosan a vinyl is feltűnik a láthatáron.

Life of Agony, Pentagram
augusztus 09.
Ecdysis Summer Tour
augusztus 16.