Pilgrim
II: Void Worship (2014)

A Pilgrim azon modernebb hatású, ám a klasszikus szabbatista iskola riffein nevelkedett bandák tborába tartozik, akiket az utóbbi évtized amerikai doom metal hulláma termelt ki. A Rhode Island-i bandát 2010-ben alapította a gitáros-énekes Jon “The Wizard” Rossi, aki azóta 2017-ben sajnálatos körülmények között elhunyt, ebből kifolyólag a zenekar már nem is nagyon tevékenykedik. Zenéjük erősen a St. VitusBlack Sabbath, Candlemass szentháromsága, valamint a YOB, illetve Pallbearer vonalán mozog, amit misztikus, mágikus töltetű szövegekkel, történetekkel színesítenek. Korai demójuk, valamint egy split után 2012-ben adták ki első lemezüket Misery Wizard címmel, ami akkor inkább csak egy figyelem felkeltés volt, hogy: „Hé, itt vagyunk!” Ugyan is annak ellenére, hogy (úgymond) papírforma szerűen hozták a fentebb említett iskolapéldákat eléggé tompán és gyengécskén szóltak azok a gitárok, és bizony a dob és az ének terén is hasonló problémák voltak. Igaz ez a hangzás a ’90-es, illetve a kétezres évek elején egy ilyen stílusú zenekarnak nagyin is patent lett volna. Ezzel ellenben 2014-es II: Void Worship albumára a csapat szinte megtáltosodott, és már úgy szóltak, ahogyan egy dögös doom bandának kell.

Lemezükre nyolc monolitikus szerzeményt tettek fel, amivel követi első lemezük megalapozott útvonalát. Fenyegető nyitású Intro-juk után nyomban a Master’s Chamber 10 perces epikus doom tengerével csapnak le ránt, melyek az intro vészjósló hangulatú (Electric Wizard, Reverend Bizarre) szálait göngyölítik tovább. Lassú tempójú riffeikből a végzet hangjai szólnak, The Wizard énektémájában pedig az eljövendő apokalipszisről kántáló tébolyodott pap képe elevenedik meg. Itt jegyezném meg, hogy éneke annyira más az első lemezéhez képest, hogy először azt hittem más énekel a lemezen. Ezzel ellentétben az utána érkező The Paladin egy-két sebességi fokozattal feljebb kapcsol és egy erősebben galoppozó heavy-doom tempót diktál.

Az instrumentális Arcane Sanctum misztikus hangulatú gitárja könnyed átvezetőként szolgál az ugyan csak instrumentális In The Presence of Evil nehezebb, hangsúlyosabb témáihoz. Igazából csak nem értem, hogy ez a két instrumentális tétel miért is az album közepére került fel (?)… Azt se mondám, hogy ezzel két részre osztanák a lemezt, inkább csak kitöltötték a játékidőt. A ezeket követő Void Worship szerencsére megszakítja ezt a folyamatos és újfent hozza a félelmetes epikus hangzatú (Candlemass) riffeket, amikbe elszórt foszlányokba az Iommi mester kézjegyével ellátott dallamos szólók is megjelennek. The Wizard pedig Messiah Marcolin szerű ének dallamokkal kápráztat el minket. Az előbbiek epikus vonala folytatódik a malacfarknyi játékidejű Dwarven March ólom riffeibe, amik remek alapozást adnak a záró, közel 10 perces Away From Here erős melankolikus, szomorú témáihoz. A dal elején bő 5 percen át egy hossza gyászos menetet kapunk, ugyan is énekesünk csak ezután kezd rá imaszerű (2 versszakban összefoglalt) dallamaira, amik a purgatórium mélyéről szólnak fel hozzánk.

Void Worship lényegében egy modern doom lemez, de Jon “The Wizard” Rossi énekének köszönhetően a klasszikus ízeket hozza.


Pilgrim II: Void Worship (2014): 2 komment

  • boymester szerint:

    Az első anyag bíztató volt, ez viszont végtelenül unalmas. Folytatás gyaníthatóan nem lesz The Wizard halála miatt.

    • Armand szerint:

      Bizony, nem épp egy nagyteljesítményű lemez. Ha lehagyták volna a töltelék instrumentális tételeiket egy kellemes EP-nek okés lett volna. Hogy unalmas: azért vannak jó pillanataik (mint a legtöbb doom albumnak).

Piratefest Budapest
július 03.