Pokolgép
Metálbomba (2015)

Éppen aktualitássá vált, hogy a Pokolgép Metalbomb című 2015-ös lemezét a kincskereső rovatban felelevenítsük. Jóllehet ezen az oldalon a heavy metal és az abból kinőtt egyéb irányzatok meghatározó lemezeinek áttekintésekor már szó esett a ’Gép korongjairól, a szóban forgó album egy, a heavy metal-hőskorra reflektáló új korszak jellemző lemezeként érdemel itt helyet. Ezt a mondatot, szándékom szerint, alább meg is magyarázom. Pontosan emlékszem arra, amikor megjelent a Metálbomba és először hallottam róla dalt: előttem a város utcája, ahol kanyarodtam a címadó dalhangjaira. Akkor is és ma is hihetetlennek hangzik, hogy földi sugárzású országos rádióban szólt a zene! Abban a pillanatban nem érzékeltem azt a sokszínűséget, ami a trendek változása nyomán mára kialakult, azaz, hogy minden valaha kitalált stílus együtt él és mindnek van létjogosultsága megrengetni a hangfalakat. Őszintén szólva a szövegeket, a témát néhol (de a hangzást semmiképpen) kicsit avittasnak találtam, holott még javában hallgattam az első HammerFall-lemezeket.

Alább többször referálok a Pokolgép klasszikus korszakára, dalokkal, üzenettel és mindez a Metálbomba kapcsán hamarosan értelmet is nyer. Előbb azonban feledem a maximálistól alacsonyabb ajánló-pontszám személyes okát. Lévén újrakiadás és egy nem is akármilyen lemezé, nem is fogom egy A4-re kurtítani a lemezzel kapcsolatos gondolataimat.

Az évek során a Metálbombáról előttem fel-felbukkanó dalok egyre inkább beértek és mire a korong 2021-es újrakiadására sor került, mondhatni, teljesen megbarátkoztam velük. Mi több, lelkesen hallgatom! Essünk túl a nehezén: érzésem szerint a szövegek egy része továbbra is szórakoztatóan komolytalan. Egészen pontosan: hallhatók a lemezen a már említett újabb kori heavy/power metal zászlóvívő csapat által is énekelt zsáner-szövegek. Ezekre, angolul hallva senki sem horkan fel. És a Stressz, a Missió, Classica óta hazánkban sem – a stílusban igenis érvényes az ördög, a démon, várkastély, a sötét… közvetlen, s még csak nem is metaforikus megéneklése. Jóllehet, a Pokolgéptől ezt is elgondolkodtatóan szimbolikusan szoktuk meg az évtizedek során. A szövegek jó része azonban nme is cska erről erről szól. A költői ívű sorok mindig is jellemezték a ’Gépet, bárki is írta azokat. Még a nyers kinyilatkoztatások is inkább tűntek kortárs verseknek, mint ponyvaregény stílusú dalszövegeknek. Nem véletlen, hogy a stílushatárokat áttörve is éneklik-kántálják az eredetiről nem is hallók az Ítélet helyett dalt. A Metálbombán többhasonló mélységű dalszöveg hallható. Éppen ezért bántó a fülemnek amikor az igényes megfogalmazásba a közbeszéd szavai keverednek. Jócskán oldódott a sarkos véleményem 2015 óta, és már csak úgy tekintek a „problémára”, mint amikor egy amúgy ízletes karácsonyi bejgliben alkalmanként a dióhéj roppan a fogam alatt. És az „alkalmanként” nem odavaló szavakkal meg-megbicsakló dalszövegek összességében mégis szépen megfogalmazottak és hatásosak. Hogy mennyire, azt jól jellemzi, hogy Ady Endre verse, a Szeretném, ha szerenének c, 1909-ben először közzétett lírája teljesen belesimul a témakörbe – vagy fordítva.

A dalok egy része ugyanis – ismét – komoly társadalmi problémákról, és az abból eredő életérzésekről szól. Szinte egyenes folytatásaként a már említett Ítélet helyett, Tépett madár daloknak. És újra hallhatjuk a hajdani, ironikus kikacsintás, az Éjféli harang párját is, tulajdonképpen több dalban is. Ezúttal az akkor lenyúlt Dokken-riffektől mentesen: és miért is lenne benne más itt, mint saját zene. Azért éppen az Ady-vers zenei változatában pimaszul megjelenik a ’90-es évek glam/HR-ből (itt Def Leppard) ismert szaggató gitár-riff, ami az első akkordok után olyan pengeéles metalba fordul, hogy szinte kiserken a vér a fülemből. Amikor ez a dallamív a tétel közepén visszatér, a nóta vezérdallama egy kiváló szólóba fordul. Ez kicsit hajaz a mostanában sokak által idézett, valamikori epikus szakszofonszólóra (bár hallani komoly fődallamként pl. a Böhse Onkelz egy dalában is). A hangszeres játék a korongon egészen kimagasló – ez persze nem csodálkozni való. A Kukovecz Gábor – gitár, vokál vezette csapatban először énbekelt stúdióban Tóth Attila. A virtuóz és a dobbal együtt feszes-pontos basszusjáték az Pintér „Pinyő” Csaba érdeme. A párhuzamos gitárjáték igazi mestere Z. Kiss Zalán, a változatos játékú dobokat Kleineisel Márk püföli. Mindegyikük kiveszi a részét a vokálból a Pokolgép 12. (a ’Géppel együtt 13.) sorlemezén. Az eredetileg 2015. decemberi német Gegentrend Records-os kiadványt 2021. év végén a hazai Grund Records adta ki a hazai közönségnek a Denevér Stúdióban végzett re-mastering után. A Pokolgép egy merőben összeszokott csapat benyomását kelti, jóllehet az ekkor még friss tagcserék után. És ez az erős csapat, ha saját magát másolná is (nem teszi) bőven rendelkezik zeneiségének olyan tárházával, amiből talán még évtizedekig tud építkezni. Nem véletlen, hogy Latin-Amerikában kultusza van még a másolt és kalóz (igen, 2022-ben) kazettáiknak is. Európában jelenleg élő licencekkel adják ki korongjaikat – egy friss statisztika szerint – pl. Németországban és Lengyelországban. Emellett több olyan csapat bukkan fel (ma is) a nemzetközi színtéren az óceánon innen és túl is, akik a hatásukként említik a Pokolgépet és a megszólalását. Ez a jellegzetes hangzás az évek során még a tagcserékkel sem tört meg.

És most (vagyis akkor) Tóth Attila énekhangja, annak intonációja, a kifejezőképessége, az artikulációja együttesen olyan frissességet vitt a dalok előadásába, hogy a lemez, mintha egy a patinás Pokolgép dalait 100%-osan eljátszó, évtizedes tapasztalatú zenészekből álló új banda korongja lenne.  Még 2008-ban drukkoltam Attilának a képernyő előtt, hogy Korival együtt jusson el az István a király felújítás tehetségkutató-szerepválogatóján az előadásig. Később láthattam őt élőben is szerepében, ahol a sűrű közönség tapsolta a szereplését. Ezután, a Metálbomba-lemez idejére már 5 éve volt tagja a bandának.

Meglehet, belülről úgy tűnik a Pokolgép nem kapta meg a jogos népszerűséget, minthogy az album dalainak egy része továbbra is ebből az attitűdből merít erőt, én ezzel azonban vitatkoznék. Ráadásul, annak a mondatnak, hogy miért lövetné főbe magát valaki (Szabadon és még szabadabban), azt hiszem van, ahol valós értelme van: innen 1800-2000 km-re keletre, de nem itthon, egy zenei irányaztért, amikor már a csapatot éltető plakátragasztókat sem kergeti az utcán a karhatalom… mint mondjuk ’86-ban. Holott, ennek a dalnak a szövege, annak tiszta és pergő előadása, a rímek a fémes és kiválóan megszólaló zenével mind összhangban lennének. Ikergitározás, a versszakok alatt lüktető párhuzamos riffelés és a basszus jól hallható futamjátéka csendül fel – miközben nem találom az összefüggést a metalzene elnyomatása és egy diktátor társadalomnyomorító tettei között.

S ha ez befolyásolja is, mennyire találom szerepében helyesnek (oké ez nem szerep, ez a zene az életük…) mindezt, máris az ellenkezőjéről is kell szólnom. Különös ereje van és értelmet kap a hallgató számára – többek közt – az Acélkemény nóta. Aki hallott-olvasott Attila egészségügyi összeomlásáról és elszánt felépüléséről (miután erről, pozitív példájával ő maga beszélt, tehát nem mentünk ás bulvárba…), annak kétsége sem lehet, hogy ez a zene, ez az album minden dalával, alkalmi fésületlenségeivel is önazonos, és hiteles. Sorra-másra erősteljes és az első három lemez hangulatát maximálisan megidéző dalok dörrennek meg. Azokkal a jellegzetes fémesen visító gitárokkal a sorok-ütemek végén, mint egy fékező busz kerekei, és a lemezt mindvégig uraló változatos dobjátékkal. Az Álarc lehull dinamikus lemezindítása után a Szemtől szembe mintha a Maszkot idézné, de azután, vélhetően Tóth Attila hatásának köszönhetően is színpadiasan kiteljesedik az refrén megelőző énektémákban. A Pokolgép jellegzetességnek tekinthető tömeges kiáltás mellett tökéletes (nem csak az énekesre építő) vokál-harmóniák is felcsendülnek, miközben egyikről a másik sorba kigyózik a szöveg, nem szokványosan ér véget négy-negyeddel. Ebben a dalban a háttérben az Éjszakai bevetésről megismert dalok harmóniája is felbukkan kórusként, vokálként. Innen már szükségtelen lenne tovább sorolnom, hogy a címadó Metálbomba, az Acélkemény, a Ne köss belém, a Ringben nótáknakmennyire a ’Géplegjobb dalai között a helye – hallgassa meg az érdeklődő. Ez utóbbi, eleinte szokni szükséges szaggató gitárjátékát szélesívű, férfias-dallamos refrén pörgeti fel, egészen a Ha újra a megszületnék párjaként. A lemezváltozatba illesztett, majdani koncertközönséghergelőt viszont szükségtelennek tartottam, mert mesterkéltnek hallik – elrontja annak spontaneitását, ahogy azt a közönség adja jutalomként és nem előre vezényli egy zenekar. A teljesség kedvéért említem a Véssétek felt, ami a Mindhalálig Rock ’n’ Roll analógiáját követi. Koncerten is kiválóan működő dal, hallható ez a lemez koncert-bónuszában is.

Az újrakiadáson – a vásárlóknak, vélhetően többségében gyűjtőknek örömére –a dalok közül négynek is szerepel koncertváltozata. Sosem szerettem a sportmeccs-hangulatú óbégatást, ami itt a Metálbomba beépített stúdióeleme is és nem is tűnik úgy, hogy a koncertfelvételen ez lett volna közönség énekeltető csúcspont. De a valóban robbanóképes elegyből álló zene és a tartalmas szöveg (többek közt, de csak az egyik dalként az Ady-vers) lendülete magával ragad! Egy kedves cimborám révén hangulatfokozott „on-line” közvetítésben hallhattam, ahogy ez a Pokolgép-felállás az évet egy koncerttel zárta. Egészen libabőrös lettem attól, amit és ahogyan hallottam. Igazából bántam is, hogy mégsem mentem a bulira… Marad tehát a korong élménye! Az újrakiadás méltó körítést kapott azzal, hogy az eredeti borítót Havancsák Gyula felfrissítette. Az erdetileg kékes árnyalatú kép sokkal izzóbbá és életteltelibbé vált, jóllehet az is nagyon szép, mondhanti epikus volt. A szárnyaival csapkodó, elszabaudló ördög – akár direkt fenyegetésként, akár metaforaként egyszerre illik a kemény zenei témákhoz, a dalszövegek tartalmához és magához a színtéren mindigis elemi erejű csapathoz is.

Albumajánlóm érdekes módon ugyanúgy 9/10-es, mint annak idején frissen, a lemezmegejelnéskor írta ugyanitt a szerző. Ez a zene időtálló!

Frog Leap
május 29.
Ritual Howls
május 29.