Quayde LaHüe
Love Out Of Darkness

Armand
2019. november 10.
0
Pontszám
8

A ’70-es évek, valamint a brit NWOBHM újgenerációs hullámának proto-metal szellemében tevékenykedő kemény vonalas hard rock / heavy metalos Quayde LaHüe zenekar Love Out Of Darkness címmel a napokban szabadította el első lemezét, mely hallgatása közben olyan klasszikus csapatok ízeit hozza vissza füleinkben, mint a korai Judas Priest, a Thin Lizzy, a Heart, vagy épp az Uli Roth féle Scorpions. A zenekart az amerikai underground zenei világának olyan jól ismert heavy, hardcore és doom metal bandáinak (Christian Mistress, a Mortiferum, a Restless, a Tony Molina Band, a Bangs, Gun Outfit) jelenlegi és volt tagjai hozták össze 2015-ben, aki egy kis zenei időutazással szerettek volna maguk, és a műfaj kedvelőinek örömére tenni. Ezen irányú első megnyilatkozásukat 2016-os saját nevükön kijött 6 dalos demójukkal tették meg, aminek tétjét a néhány hónapra rá, a 2017 májusában megjelenő Day Of The Oppressor EP-jükkel emelték.

A csapatott a ’70-es évekbeli hard rock, valamint az új irányvonalas NWOBHM zenéjük köszönhetően sokan a svéd Blues Pills, illetve enyhén sötét befolyásoltságú okkult dalszövegeik miatt a Jex Thoth kistestvéreként kezdték el emlegetni. Az összehasonlításhoz nem csak markáns zenéjük, de a banda karizmatikus, rekedtes hangú hisztérikájának Jenna Fitton magas fekvésű dallamai is hozzájárultak. Ezek elegyéből született meg a Love Out Of Darkness címet viselő debütáló albumuk, ami egyből egy erős struktúrájú kemény metal nótával nyit. A Give Me Your Love (Don’t Take Mine) dalukban szinte szívverésre dolgoznak össze az ikergitárok, dobban a dob és a basszus szekciója. Ezen tradicionális lángjaikat viszik tovább az öt követő Man In The Purple Robe metalos rock n rolljába. Jenna Fitton kisasszonyt fentebb nem véletlenül írtam hisztérikának. Énekdallamiban éppúgy jelen vannak a határozott energiáktól duzzadó feszesség, markánsság, mint ahogyan egy zavarodott tinédzser hiszti lázadásai, és ezen adottságait nagyon is előnyösen használja ki dallamaiban.

Egy hard rock albumon igen is helyen van a romantikának. A Quayde LaHüe esetében ez a Heart Of Stone képviseli, ami egy igazi szerelmes nóta a ki nem mondott érzelmekről és elfojtott vágyakról. Ez követi a nyers, tradicionális ősszutyok riffelésű Warrior, ami egy igazi laza feelingű metal nóta, ami után a Before The Storm megint csak a banda balladás szálakat pengeti meg. A Widowmaker újfent visszakanyarodik a ’80-as évek koszosabb gitár hangzásához, és egymást húzó dallamos szólóihoz. A rövidre fogott Fallout tételük andalgó instrumentális betét, amolyan átvezetőként szolgál a vészjóslóbb, mondhatni klasszikus ízű heavy/doom hangulatot hozó It Still Burns lassan galoppozó riff-futamainak, és több szólamon futó dallamos szólóiknak. Az energikusan pörgő Right To Rock pedig egy igazán méltó befejezést adnak az albumnak.

A Quayde LaHüe szerelmes dalainak sötét témái megmutatják azt az érzelmi elnyomást, a végtelen vágyat és küzdelmet, amit e fennkölt boldog óráinkban érzünk. Ezek szárnyalásához könnyed segítségül jönne a vintage hard rock és az újhullámos metal lendületes tempói és energiái, amik oly sokszor átsegítenek már minket ezen a mámoros állapoton.

Depeche Mode Depeche Mode
március 25.