Az egyszemélyes RÉM formáció hazánkban a legmélyebb underground képviselője. A névtelenséget választó előadóval a tavaly digitálisan már megjelent, majd a közelmúltban a Fekete Terror Productions gondozásában kazettaként fizikai formátumot is kapott Poklade EP kapcsán egyeztettem a tudnivalókról.

A Poklade kifejezés és a borítókép is a busójárást idézik. Miért választottad ezt a tematikát a RÉM bemutatkozó anyagához?

Nagyjából 3-4 éve volt először szerencsém Mohácson járni pár barátommal, akikkel pontosan azzal a céllal mentünk, hogy egyszer belekóstoljunk a busójárás világába. Magának a hagyománynak a múltjáról és a busójárás menetéről nem tudtunk túl sokat, csak azt, amit mindenki látott korábban fényképeken és videókon, hogy egy csomó rémisztő maszkba és csuhába öltözött ember végigvonul a városon, hatalmas csinnadrattával. Ennek ellenére akkor és ott az egész miliő és az a fajta atmoszféra, ami arra a pár napra az egész várost körbe lengte, totálisan magával ragadott. Valahogy egyből úgy éreztem, hogy egy egészen különleges és fantasztikus élmény birtokába kerültem, pedig mindösszesen egyetlen napot töltöttünk el ott. Akkor kezdtem el pontosabban utána olvasni, hogy honnan is ered ez a fantasztikus, több száz évre visszavezethető tradíció, miről is szól pontosan, milyen szakaszai és főbb eseményei vannak. Nagyjából pont akkoriban kezdtem el egy teljesen önálló zenei projekt előkészítését és azonnal tudtam, hogy ezt fogom az első anyag témájának választani. Az elkészült EP aztán végül a busójárás fontosabb szakaszait igyekszik megidézni. A Sötét Malaszt a telet, a Hamu és Liszt a busók felvonulását, a Telet úsztat a tél koporsójának vízre bocsátását és a Hevít a busójárás végi hatalmas máglya felgyújtását.

Kérlek, mondj néhány gondolatot a dalszövegekről! Milyen forrásokból merítesz ötleteket a szövegekhez?

Nem tudom, hogy mások hogyan állnak egy zene szövegéhez, de én úgy gondolom, hogy egy dal megírásának ez a legnehezebb része. Egy dalszöveg sokkal több pár egymás után pakolt szónál, amik jól hangzanak, mivel ez adja meg a zene igazi karakterét. Hozzáteszi azt a fűszert, ami úgy gondolom, hogy képes markánsan megkülönböztetni egy adott stíluson belül a dalt a többitől. A szövegírási koncepcióm az, hogy amikor elkezdek egy anyagon dolgozni, először kitalálom azt a témát, ami keretbe foglalja az anyag egészét és utána ezt a keretet, mint egy képet, ha úgy tetszik elkezdem feltölteni tartalommal. Második lépésként kitalálom, hogy mit szeretnék bele, mivel szeretném kitölteni, és ekkor születnek meg a dalok címei. Ez már egyfajta előzetes kutatómunkát igényel, hiszen a címek adják meg egy lemeznek az ívét. Ehhez már részletesebben ismernie kell az embernek azt, amiről képet szeretne festeni. Ehhez igyekszem az adott témáról minél több infót begyűjteni könyvekből, újságcikkekből, élménybeszámolókból, filmekből és bármiből, amiben van olyan információ vagy adat, ami képes ihletet adni, vagy mindenképpen fontosnak érzem, hogy szerepeltessem egy szövegben. Természetesen az se szégyen, ha az ember tanul azoktól, akik nála jobbak, ezért van pár előadó, akinek a szövegeit néha előveszem egyfajta inspirációként. Egyébként pontosan a fent leírtak miatt mindig kiemelten kezelem a dalszövegeimet. Most is úgy gondolom, hogy ha van a lemeznek olyan része, amivel sosem leszek elégedett, akkor az a szövege.

A Tormentor – Recipe Ferrum című lemezéről mi a véleményed? A magyar néphagyományok megidézése révén szövegi hasonlóságot érzek azzal a megjelenése idején meg nem értett albummal.

Először is hadd kezdjem azzal, hogy igazán megtisztelő, hogy egy ilyen zseniális lemez jut eszedbe a Poklade kapcsán. Ezzel pedig úgy gondolom, nagyvonalakban érezhető is, hogy mit gondolok a Recipe Ferrum-ról. Egy elképesztően fontos lemeznek tartom, nemcsak úgy általában a hazai metal lemezek között, hanem a valaha megjelent black metal lemezek sorában is. Aki ismeri a műfajt, az tudja, hogy a 90-es évek vége és a 2000-es évek eleje egy egészen izgalmas időszak volt, hiszen sok zenekar próbált a kísérletezgetés felé fordulni és ezek közül rengeteg olyan lemez szültetett akkortájt, amelyek képesek voltak olyan mértékben kitágítani a black metal addig ismert határait, amire akkor talán még senki sem mert gondolni. A Dodheimsgard – 666 International-ja, a Thorns első lemeze, az Arcturus – La Masquerade Infenale című lemeze, vagy gyakorlatilag bármely Emperor album képes volt arra, hogy szétrúgja azokat a falakat, amelyeket a ’90-es évek eleji/közepi események felépítettek a műfaj köre. A Tormentor pedig amellett, hogy egyike volt azoknak a zenekaroknak, akik a műfaj alapjait letették, a Recipe Ferrum-mal arra is képes volt, hogy újradefiniálja azt. Abszolút korszakos remekműnek tartom! 

A Poklade hallatán feltűnt, hogy az extrém ének ellenére a dalszövegek jól érthetők; ez kifejezett célod volt a feléneklés során?

Részben talán igen, de tudatosság nem volt benne, egyszerűen a keverés során alakult így. Emlékszem, hogy amikor először hallottam a végeredményt, nekem is feltűnt, hogy egész jól érthetőek a szövegek. Akkor ezt betudtam annak, hogy én úgyis ismerem őket és biztos meghallok minden szót akkor is, ha más nem. De nem te vagy az első, aki ezt megjegyzi. A szövegek kapcsán egyébként kaptam már több pozitív visszajelzést is, ami kifejezetten jól esik, mert rendkívül kényes és fontos résznek érzem egy dalnál. Jó azért, ha érthető a szöveg.

Mennyi idő alatt álltak össze a kislemez szerzeményei? Egyáltalán hogyan zajlik nálad a dalszerzés, a stúdiózás?

Az EP magja nagyjából 2-3 hónap alatt összeállt egyfajta demo verzióban, amit otthon rögzítettem. Nagyon sokat nem is variáltam rajta utólag, talán annyit, hogy a lemez utolsó számához, a Hevíthez felvettem még egy párhuzamos gitártémát, de a többi szám mindössze egyetlen gitárra van írva. Aztán jött az énekfelvétel, ami szintén otthon történt a négy fal között és aztán jött a lemez keverése. Mindent összevetve, nagyjából 7-8 hónap alatt állt össze a teljes anyag, amiben a grafikai munka és a Telet Úsztat preview videója is benne van, mert az EP-nél a keverésen kívül minden feladatkör rám hárult. Ebből már gyakorlatilag látszik, hogy minden felvétel otthon, a négy fal között készült. Szerencsére már ott tart a technika, hogy bőven van lehetőség arra, hogy az ember otthon művelje ezeket a dolgokat, sőt, úgy gondolom, hogy egy olyan nyers műfajnak, mint a black metal kifejezetten jól is áll ez a fajta hozzáállás. Mivel az én zenémhez nem kell semmilyen polír vagy sterilitás, ezért ez a jövőben is így fog maradni.

A dalírás ennek megfelelően elég hektikusan zajlik. Van, hogy a szöveg készül el előbb, van, hogy maga a dal alapjai. Általában az a koncepció, hogy eszembe jut egy téma és azt gyorsan felveszem otthon. Amikor maga a riff demo verziója fel van véve, írok hozzá egy dobot és elkezdem próbálgatni, hogy mi mivel működik. Aztán ahogy alakul a dal, úgy változnak benne a dolgok. Van, hogy kidobok egy témát a dalból, vagy akár magát a komplett dalt is, de van, hogy csak kiegészítem valamivel. Például az első RÉM dal, amit írtam, az fel sem került az EP-re és a lemezre sem fog, mert úgy éreztem, zeneileg nem illik egyikhez sem. Az viszont biztos, hogy valahol fel fogom használni, mert szerintem elég jó kis nóta. Az első EP-nél és a jelenleg készülő lemeznél igyekeztem a zenei oldalról minél egyszerűbben megközelíteni az adott témát. Nem akarok és hozzáteszem, hogy nem is tudok bonyolult riffeket összepakolni, mert nem vagyok zenész és nem is leszek soha. Törekszem az egyszerűségre már csak azért is, mert úgy érzem, a koncepcióimhoz és a műfaj alapjaihoz ez áll a legközelebb. 

Meglehetősen kevés információt sikerült felkutatnom a RÉM-ről, mikor, milyen céllal hívtad életre ezt a formációt?

Nagyjából olyan 4 éve találtam ki, hogy hangszert fogok a kezembe. A célom egyszerűen csak annyi volt, hogy szerettem volna dalokat írni, mivel hatalmas zeneőrült vagyok és talán a black metal áll a legközelebb hozzám, ezért mindenképpen ennek a stílusnak az egyébként igencsak tág keretein belül szerettem volna mozogni. Mivel a hangszeres tudásom gyakorlatilag nulla volt, amikor az egészet elkezdtem, ezért eleinte csak a magam szórakoztatására csináltam. Aztán amikor elkezdett 1-2 szám kikerekedni, úgy gondoltam, hogy érdemes lenne ezeket normálisabban összerakni. Ebből végül összeállt az első EP anyaga, ami tavaly augusztusban fel is került a netre.

Magadról mit tudsz elárulni az olvasóknak, érdekelt vagy-e más zenekarban is? Ragaszkodsz a névtelenséghez?

Jelenleg semmilyen más zenekarban nem vagyok érdekelt, bár a RÉM-et is túlzás zenekarnak nevezni, mivel tök egyedül vagyok benne. Korábban alapító tagja voltam a Redneck Zömbiez elnevezésű gore n roll sramlizenekarnak, aztán amikor a Redneck 4 éve totál földbeállt, akkor kezdtem el a RÉM-et. A névtelenség nem volt konkrét koncepció, egyszerűen csak úgy gondolom, hogy nem az a lényeg, hogy ki írja a zenét, hanem az, hogy milyen az a zene. Ezért nem találtam ki semmilyen „művész” vagy álnevet sem, mert úgy gondolom, hogy tök felesleges, mivel semmit sem tesz hozzá az egészhez. Jobban szeretem, ha inkább a zenémmel foglalkoznak az emberek, mint velem. Nem vagyok az a fajta figura, aki mindenképpen a központban akar lenni és a reflektorfényben szeret sütkérezni. Valószínűleg ezért nem is lesz soha a RÉM-ből „zenekar”, mert bár biztosan találnék hozzá annyi havert, hogy koncertképes legyen a dolog, de egyszerűen engem nem érdekel a dolognak ez a része. A rémek egyébként is alaktalan kreatúrák, akik bármilyen formában és bármilyen névvel megjelenhetnek.

A Poklade már tavaly elérhetővé vált a bandcamp-en, a kazetta viszont csak idén tavasszal érkezett meg. Hogyan merült fel az utóbbi formátum ötlete? Az érdeklődők hol keressék a kazettát?

Mindenképpen szerettem volna valamilyen fizikai adathordozót, csak mivel EP-ről van szó, ez kicsit nehézkes volt. Aztán amikor megkerestem az Attilát a Fekete Terror Productions-nél, ő azt mondta, hogy tetszett neki az anyag és felajánlotta, hogy idén kihozza kazettán. Ez végül aztán idén április 21-én meg is történt. Akit esetleg érdekel, az a Fekete Terror Productions kínálatában megtalálja. Egyébként is érdemes körbenézni a kiadónál, aki szereti a jófajta hazai underground metalt az tuti, hogy talál fogára valót a repertoárban. Fontosnak tartom egyébként is, hogy akik szeretik a hazai underground metal zenét, azok támogassák ezeket a kis kiadókat, mert ezek a srácok iszonyatos munkát és energiát fektetnek abba, hogy nem akármilyen színvonalon, szívvel-lélekkel működtessék a kiadóikat és teret adjanak a feltörekvő hazai zenekarok. Szóval tessék támogatni az underground kiadókat, mert baromira megérdemlik!

Mik a további terveid a RÉM-mel?

Jelenleg az első lemezen dolgozom, amihez a hangszeres felvételek már megvannak, valamikor a nyár végén kerül sor az éneksávok rögzítésére és utána jöhet a keverés. Terveim szerint valamikor ősszel napvilágot is láthat az anyag. Az EP-hez hasonlóan az első lemezt is körbe fogja majd egyfajta koncepciózus gondolat, vagy ha úgy tetszik, inkább egyfajta érzés. Mindig törekszem arra, hogy a RÉM anyagokban az engem ért hatások, emlékek és érzések tükröződjenek vissza és annyit elárulhatok, hogy nem lesz ez másképp a lemez esetében sem. Ezúttal kis hazánk egyik leggyönyörűbb tájegységére szeretném elkalauzolni azokat, akik meghallgatják majd a lemezt. Egy olyan helyre, amely szintén óriási hatást gyakorolt rám és biztos vagyok benne, hogy ezzel nem én vagyok az egyetlen. Arról nem is beszélve, hogy tartogat majd a lemez 1-2 meglepetést is, de ez egyelőre maradjon még titok. Ötletem rengeteg van, amik között van még 2-3, amit mindenképpen szeretnék megvalósítani nagylemez formájában. Mivel főleg zeneileg egy rettenetesen nyitott embernek tartom magam, ezért a metalon kívül más zenei műfajok irányába is szívesen kikacsintgatnék, ha az időm engedné. Szóval nagy valószínűséggel unatkozni nem fogok a jövőben sem.

Az interjút készítette: Andris