Remorse

Sötétség (2000)

Idén 20 éve, hogy megjelent az ózdi thrasher Remorse harmadik nagylemeze, a Sötétség. A’80-as évek végé felé alakult banda a mai napig a hazai thrash metal egyik meghatározó alakja. Ez idő tájt az ország északkeleti  régiójában, Miskolcon és környékén sorra bukkantak fel olyan feltörekvő zenekarok, mint az Atomic, Eclipse, Bedlam, vagy az Almighty, akik fiatalos lendülettel és ambícióval robbantak be a magyar metal mezőnyébe. Ebbe a mezőnyben tartozott a Remorse is. A csapat korai éveikben, 1987 és 1990 között még Dessant néven működött és csak 1991-ben megjelent demójukkal használták első ízben a Remorse nevet, amit első albumuk, az In Versio (1993) megjelenésére már az ország össze rockere ismert.

Klasszikus Bay-Area-i thrash, valamint dallamos power/speed metal vonalú zenéjükkel mondhatni új ízeket hoztak a hazai rock-metal világába, és a kor lázadó szellemű fiataljai hamar a magukénak tudták aktuális társadalmi és mindennapi életükről, érzéseikről szóló szövegeiket. A Sötétség is ilyen volt, ami 2000 szeptemberében az akkori kiadó monopólium a Hungaroton adott ki. A zenekar ekkora már átment egy hosszabb kényszerpihenőn és néhány tagcserén. Akkori felállásuk: Oláh Zsolt – énekes/gitáros, Kollár József – gitáros, István Péter – dobos és Sipos Zoltán – basszusgitáros. A lemezre 10, a fent említett éra hatásaitól (Metallica, Exodus, Testament, stb…) táplált dal került fel jellegzetes Remorse ízekkel.

Az albumnyitó dinamikus riffelésű Félek egy igazi thrash erőműnek mondható szerzeményük, melybe jól kidolgozott gitárszólókat illesztettek, csak úgy, mint az ezt követő középtempós Vak vagy emberben, illetve a fogósabb, pörgősebb témájú, enyhe grunge-os ízeket is megvillantó Valaki kell című dalukban. A meglehetősen markáns, döngölősebb, nyomokban a germán thrash vonalait hordozó Árnyék követ daluk talán a lemez egyik legkeményebb dala. Ettől erősebb csak a későbbiekben érkező modern sikálós riffelésű Megöl a düh, ami szinte lerobbantja a fejemet. A zenekar lírai oldalát kidomborító Álom a thrash balladák jól bevált receptje szerint íródott. Finom akusztikus bevezetés, himnikus ének, majd jön egy kis bedurvulás a végére.

A Hatalom egy erősen intenzív tempójú, de dallamokban gazdag nóta, ami jó adagnyi politikai mondanivalót is tartalmaz. Nyíltan kimondták, hogy bármilyen korban is élünk a hatalomnak semmi szem számít, öl, nyomorít és mindent elvesz. A klasszikus thrash vonalival felépített Nem megy tovább, valamint a címadó Sötétség! a hétköznapi útkeresés, a kiút témáját feszegeti egy lendületes pszichedelikus prog-metalos támogatással, ami nagyobb szerepet kap a záró, Amikor vége zakatolós témájában.

A Sötétséggel a Remorse egy a mai napig örök érvényű albumot alkotott meg, aminek fényét a későbbi Harc!, és D.Ü.H. albumaikkal csak tovább emelte. Véleményem szerint, ha angolul adták volna elő a dalaikat, ez a lemez simán megállta volna a helyét a nemzetközi színtéren is. De a Remorse több, mint 35 éve magyarul nyomja, nyomta és nyomni is fogja a thrasht, hiszen készül az új nagylemezük.

november 20.,
november 21.,