Amanethes (2008)
 

Tudom, tudom! A Wildhoney, meg a Deeper Kind Of Slumber… Szerintem ezt a sírámot ennyivel zárjuk is le, elkerülendő a marha közhelyes és fárasztó nyavalygást a Tiamattal kapcsolatban. Nincs Wildhoney II, se Deeper II. Kész. Viszont az Amanethes a Skeleton Skeletronnal megnyitott éra legérdekesebb és legüdítőbb pillanata, és a csapat által is megvallottan egy érdekes furcsa saját crossover produktum. Mindazonáltal, meglehetősen vegyes érzelmek kerülgetnek, mióta mélyen beleástam magam és kiismertem az anyagot. Minél beljebb rágtam magam, mint egy szenvtelen, kutakodó mikroszkóp, áthaladva bőrön, zsírszöveten és izmokon, egészen a csontig hatolva újabb és újabb értelmezések, párhuzamok és válaszoknak tűnő kérdések bukkantak elő. Furcsa, ezer éve nem hallott és elveszettnek hitt érzések, energiák és hangulatok, egészen az Astral Sleepig visszanyúló hatások keverdnek a Deeper Kind megannyi megnevezhetetlen színével, elektronikusan előállított léleklevitációjával. Nyakon öntve egy nehéz bársonyhoz hasonlatos, néhol kicsit hatásvadász gótikus masszával.



 A nyitó Temple of the Crescent Moon az ismerős menetelős, női háttérvokálos, tipikus Tiamat érzéssel, még erősen altatja a promoszöveg okozta esetleges gyanakvást, hogy aztán az Equinox of the Gods, Astral Sleep-et idéző reszelős gitárkezdésével és torzított, effektezett blastbeat tempókkal azonnal kitágítsa a szűkülő pupillákat. Itt bizony történik valami! Évek óta nem hallott energiák szabadulnak fel ismét. A továbbra is negédes, mély énekhang és pofonegyszerű gitárszaggatásokból, fülberagadó refrénekből felépített gótikus himnuszok mellett végre újra érezni Edlund témáiban az elkeseredést, dühöt, agressziót és tüzet is! Szerencsére a korai anyagok lendületét és szellemiségét nem csak egy szám erejéig idézik meg a srácok, így a kétlábgépes tempók és a torzított, néhol már hörgő/károgó énektémák időnként pofon csapják a merengő, mézédes pillanatokban elsüllyedni készülő hallgatót. Ami viszont teljesen derült égből csapott fülön, azok a több tételben is felbukkanó Deeper Kind anyag egyedi, azonnal felismerhető samplertémái voltak (pl.: az Until The Hellhounds Sleep Again, vagy a Lucien végén, de a Circles záró motívuma is ismerős). A nosztalgia okozta széles mosoly után, azonban a megjelenésük egyre inkább véleményes számomra. Igazából, amellett, hogy nem szükségszerűen részei az adott számnak, még csak nem is utánérzések, hanem konkrét, egy az egyben átemelések a Deeper anyagról. Bár ez nyílvánvalóan az egyedi, megtervezett és felépített koncepció része.



 A két, ős- és kevésbé ősanyag érdekes pillanatainak felbukkanása, és a már megannyiszor felhozott, azonban sok újdonsággal nem szolgáló újkori vonal mellett további érdekes zenei párhuzamokra is felkaphatja a figyelmesebb hallgató a fülét. Ilyen, például már a címében is erősen The Doors hatást magánviselő Summertime is Gone, vagy a Type O Negative életérzést egy az egyben hozó Misantropolis. Érdemes megemlíteni a Pink Floyd hatását is, ami legerősebben a Meliae-ben teljesedik ki. Ezt a számot akár maga Roger Waters is énekelhette volna a The Wall-on. Kiemelkedő pillanat.

  Most akkor milyen is a végeredmény? Meglepő, ismerős, szerethető és egy kicsit inhomogén. Pontosan olyan, mint egy kultikus éra mai megidézése, telis-tele kitekintésekkel, amikre képtelenség nem felkapni a fejünket és nem összekacsintani Johan Edlundal. Igen, még emlékszem, most is haldoklik a föld, miközben a szendergés egy mélyebb fázisában még álmodok rólad, és Tiamat templomában, meggyónunk a tízezer csápnál is erősebben szorító szomjas kígyónak!




Tiamat_Amanethes_2008
Kiadó:
Stílus:
Gótikus Whatever That Hurts Doom
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.The Temple Of The Crescent Moon
2.Equinox Of The Gods
3.Until The Hellhounds Sleep Again
4.Will They Come?
5.Lucienne
6.Summertime Is Gone
7.Katarraktis Apo Aima
8.Raining Dead Angels
9.Misantropolis
10.Amanitis
11.Meliae
12.Via Dolorosa
13.Circles
14.Amanes
Írta:
emp
2008. december 21., vasárnap, 20:33
Facebook:
bjorn666 2009. január 6., kedd, 09:42
bjorn666
Csatlakozott:
2006. november 2.
Hozzászólások: 295
Számomra 3 csúcspont van a Tiamat katalógusban: Wildhoney, Deeper Kind Of Slumber és Judas Christ. A többi valamiért nem maximális az én szememben, de vannak rajtuk jó dolgok. A Sumerian Cry az tényleg elég kezdetleges...
A kritika frankó, kiváncsivá tett.
emp 2009. január 3., szombat, 11:05
emp
Csatlakozott:
2007. december 17.
Hozzászólások: 2497
Egyébként az említett Moonspell metamorfózis ámokfutásának köszönhetem az egyik kedvenc albumomat. The Butterfly FX... :-) Szerintem a többi Moonspell marha sablonos és nem tud lekötni.
--
Olyan még sosem volt, hogy ne lett volna valahogy!
haragSICK 2008. december 31., szerda, 15:07
haragSICK
Csatlakozott:
2008. január 3.
Hozzászólások: 1161
Válasz Pistike66 üzenetére:


Nagyon egyetértek ezzel, bár a Sumerian Cry nekem eléggé primitív, de az Astral Sleep - Clouds - Wildhoney trió maga a tökély. :-) Az utána következők meg nekem jobbára csak unalmasak.


Félreértettél! :} Egyáltalán nem azért vettem meg anno a Sumerian Cry-t, mert jó, hanem hogy teljes legyen a gyűjtemény, unalmas és valóban primitív anyag, amin nem sok meglepetés van, de ahhoz mérten kibaszott nagy átalakuláson mentek keresztül. Nálam a Deeper után fejezték be.
--
"MisanThr0PiG & Здравствуйте CO."
Pistike66 2008. december 31., szerda, 14:39
Pistike66
Csatlakozott:
2008. június 17.
Hozzászólások: 3408
Válasz haragSICK üzenetére:

Nem rossz kritika, de őszintén megvallva, én egy ideje már nem tudok mit kezdeni velük, éppen ma reggel hallgattam olvasás közben a Judas Christ-ot, ami éppen pihenésre és olvasásra teszi meg, a Wildhoney vagy a Clouds eltaláltsága, vagy A Deeper Kind of Slumber mélysége... ahogy megvan eredetiben a 90-es Sumerian Cry is, ahhoz mérten a Tiamat hatalmas átalakulásokon ment keresztül, melyek néha jól álltak nekik, néha nem. Ilyen téren a Moonspell-hez tudnám őket hasonlítani... az új lemez érdekes, meglepően sokszínű, de úgy igazából számomra a Tiamat korszaka a Deeper-rel lezárult.

Nagyon egyetértek ezzel, bár a Sumerian Cry nekem eléggé primitív, de az Astral Sleep - Clouds - Wildhoney trió maga a tökély. :-) Az utána következők meg nekem jobbára csak unalmasak.
haragSICK 2008. december 31., szerda, 09:50
haragSICK
Csatlakozott:
2008. január 3.
Hozzászólások: 1161
Nem rossz kritika, de őszintén megvallva, én egy ideje már nem tudok mit kezdeni velük, éppen ma reggel hallgattam olvasás közben a Judas Christ-ot, ami éppen pihenésre és olvasásra teszi meg, a Wildhoney vagy a Clouds eltaláltsága, vagy A Deeper Kind of Slumber mélysége... ahogy megvan eredetiben a 90-es Sumerian Cry is, ahhoz mérten a Tiamat hatalmas átalakulásokon ment keresztül, melyek néha jól álltak nekik, néha nem. Ilyen téren a Moonspell-hez tudnám őket hasonlítani... az új lemez érdekes, meglepően sokszínű, de úgy igazából számomra a Tiamat korszaka a Deeper-rel lezárult.
--
"MisanThr0PiG & Здравствуйте CO."
Koncertek
Kingmaker Tour
december 18., 20:00,
Barba Negra
Nomad lemezbemutató
december 19., 19:00,
ELLÁTÓház
III. METAL-X-MASS
december 22., 18:00,
Hemo Klub
Fekete Zaj Tél 2018
december 28.,
Dürer Kert
Christmass Blackmass IX.
december 28.,
Ti-ti-tá
ExtremeNoiseFest 2018
december 29.,
Szerencsi Rákóczi Vár
Mood
január 4.,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.076 seconds to render