The Sixpounder
Going To Hell? Permission Granted! (2011)
A lengyelektől általánosságban mostanában csak jó zene érkezik, sőt nem túlzás az sem, hogy egyéni. Na a The Sixpounder nem az. Nagyon nem. Persze, ha hajlandó vagyok ettől eltekinteni, akkor még elfogadhatónak is nevezhetjük a banda bemutatkozó lemezét. Persze lehet, hogy bennem van a hiba, hogy nem tudok lelkesedni úgy, mint zenekari biográfiában hivatkozott ismertetők szerzői. Tény, hogy zenélni, dalokat írni tudnak, de az egyéniséget sikerült nagyon elrejteniük.


De vágjunk bele! A promólap szerint a stílus groove/metal/alternatív. Ebből még akár valami egyéni is kisülhetne, de a tucatnyi saját dalt és a Slayer Bloodline-jának átiratát rejtő album szerintem nem sokat tesz hozzá a metal zenéhez.
Önmagukat, illetve zenéjüket a következőképp definiálják: "a rock and roll szellemének és a metal kísértetének kombinációja", ez a promólap szerint annyit tesz, mint nagyon energikus, modern gitárhangzás tele a Pantera és a Lamb Of God dinamikájával, valamint In Flames -es dallamokkal. Ennyire eltalált beharangozót egyébként rég olvastam, mert nyugodtan készpénznek is vehetitek a Pantera és az In Flames hasonlatot. Ezen a lemezen azok talán fognak tudni csemegézni, akiknek a svédek az utóbbi időkben nem produkálnak elfogadhatót és szeretik a Panterás megmozdulásokat. Persze emlegethetünk még olyan neveket, mint a Soilwork, Scar Symmetry is, a Lamb Of God hasonlatot inkább nem elemezném.



Hogy azért őszinte legyek, a helyzet nem annyira tragikus, mint a bevezetőből kitűnik, hisz az énekes szövegíró Frantic Phil és a fő dalszerző gitáros Paul Shrill által életre hívott csapat tud zenélni, tud dalokat írni, mindezt profin teszik, s valószínűleg jól is adják el magukat, amit bizonyít tavalyi Wacken Metal Battle megnyerése is, aminek eredményeképp fel is léphettek a fesztiválon. Talán a tempókon még variálhattak volna kicsit, hogy ne folyjon össze ennyire a 43 perces lemez.


Az albumot intro (Going To Hell…) és outro (…Permission Granted) keretezi, s a végén extraként a már említett feldolgozás zárja.
Érdekes a Last True Cowboy Manifesto elején a country-s, tábortüzes gitározás, ami aztán Panterába vált (cowboys from polish hell, he-he), Fridén-es vokalizálással.
Meg kell említeni, hogy azért tudnak jó refréneket hozni, ami a fentiek ellenére pozitív irányba billenti a mérleg nyelvét. Ilyen például a The Moment of Triumph.
A kicsit (de csak egy hangyányit) kilóg a lemezről a Stephanie, amibe ilyen szövegmondós részek is kerültek, s inkább ilyen metalcore-os beütésűnek mondanám az egészet.



A végére felrakott Slayer feldolgozás meg korrekt, de egyrészt annyira nem jó, mint az eredeti, másrészt nem is tesz hozzá semmit, amitől érdekes lehetne.

A lengyel The Sixpounder első 13 nótás albuma, a Going To Hell? Permission Granted! összességében kicsit csalódás, mert ebből akár valami jó is kisülhetett volna. Talán legközelebb. Mindenesetre élőben megfelelő színpadi munkával és optimális hangzással hatásos és akár élvezhető is lehet.
The_Sixpounder_Going_To_Hell_Permission_Granted_2011
Kiadó:
Stílus:
groove metal
Értékelés:
 
Pont
: 7 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Going To Hell…
2.Plastic Bag
3.An Ode to Murder by John Doe
4.Crimson Skies
5.Last True Cowboy Manifesto
6.Creation: 1
7.Mimic
8.For Those Who Betrayed
9.A Heart Beat
10.The Moment of Triumph
11.Stephanie
12.…Permission Granted
13.Bloodline
Írta:
9000Sanyi
2011. július 9., szombat, 00:06
Facebook:
Koncertek
Emerson, Lake & Palmer Lives On Tour
február 24., 20:00,
A38 Hajó
Riverside, Lesoir
március 9.,
A38 Hajó
Killfest Tour 2019
március 11., 18:00,
Barba Negra
Reduced To Ashes Tour
március 11., 20:00,
Collosseum Club
Post Traumatic Tour 2019
március 12.,
BudapestArena
Arcane Astral Aeons Tour - Part 2.
március 12.,
Dürer Kert - Room 041
Wayfarers & Warriors Tour 2019
március 13.,
Barba Negra
Ramagehead Tour 2019
március 13.,
Dürer Kert
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.037 seconds to render