The Afterman: Descension (2013)
Tavaly év végén írtam a COCA dupla albumának első felvonásáról, és előrevetítettem, hogy az idén év elején megjelent folytatásról is írok majd.
Aztán úgy alakult, hogy promo-dömpinggel indult a 2013-as esztendő, így egyszerűen ez idáig nem tudtam előrukkolni a The Afterman: Descension recenzióval.
De nagy nehezen csak sikerült lefutnom a "kötelező köröket”, így ha kicsit késve is, elérkezett az idő egy újabb "észosztáshoz”.
Ami valójában nem is az, hiszen azokat, akik nem fogékonyak erre a stílusú zenére úgysem tudom meggyőzni arról, hogy mekkora ász banda a Coheed.
Akik meg vevők az ilyesmire, már rég tudják, hogy Claudio és sleppje fantasztikus egy zenekar… :)
A The Afterman: Ascension kritikám befejező soraiban megosztottam Veletek azon érzésemet, miszerint jó-jó az a lemez önmagában is, de érezni, hogy nem egy kerek egész.
Viszont ha a szóban forgó folytatás/lezárás megjelenik, helyére kerülnek majd az első rész dalai, és maximális élményben lehet részünk.
Valóban ez következett be?
Lássuk!


Erősen hajlok arra, hogy igen.
Ugyanis nekem egy fokkal jobban tetszik a Descension az első fejezetnél.
Talán azért, mert ezen több virgonc, rockos nóta található.
Ilyen például a Key Entity Extraction V: Sentry the Defiant, ami tipikus COCA-s lüktetésével, Claudio védjegyszerű gitárjátékával, és ugyancsak jellegzetes énekdallamaival operál.
A The Hard Sell meg jófajta, funk-os basszustémát állít csatasorba.
És egy iszonyat feeling-es gitárszólót!
Apropó, gitárszólók!
Az első rész szerzeményeiből kicsit hiányoltam a szólókat.
Igaz, a Descension se tobzódik bennük, mégis nagyobb számban lelhetők fel, mint legutóbb, és ezúttal tetszetősebbre is sikeredtek!


A szintén funky-s, de refrénjét tekintve kifejezetten popos, flipper-effektekkel teletűzdelt Number City is érdekes színfoltja a korongnak.
A Gravity's Union nemcsak a leghosszabb, de a legösszetettebb tétele a lemeznek, úgy zseniális, ahogy van!
A klipesített Dark Side of Me sláger voltáról meg kár is lenne vitatkozni…



Nem mintha az Iron Fist fretless basszusa rosszul esne az ember fülének, lelkének!

Megérte várni a Descension-re, mert általa kerek egésszé vált ez a történet!
Továbbra is úgy gondolom, hogy a két rész önállóan is megállja a helyét, mégis érdemes egymás után hallgatni őket, mert úgy az igazi!
És majdnem maximális az élmény.



Coheed_and_Cambria_The_Afterman_Descension_2013
Kiadó:
Stílus:
Neo-prog bizgentyű
Értékelés:
 
Pont
: 9.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Pretelethal (3:21)
2.Key Entity Extraction V: Sentry the Defiant (5:45)
3.The Hard Sell (5:10)
4.Number City (3:49)
5.Gravity's Union (6:46)
6.Away We Go (3:55)
7.Iron Fist (4:46)
8.Dark Side of Me (5:03)
9.2's My Favorite 1 (4:55)
Írta:
oldboy
2013. június 5., szerda, 22:49
Facebook:
bahon 2013. június 11., kedd, 09:19
bahon
Csatlakozott:
2007. március 29.
Hozzászólások: 2838
Ahhoz képest, hogy mennyi pop beütése van, egész súlyos, fogós témákkal pakolták tele (a két lemezt együtt hallgattam). A Live utánérzet fel-felbukkanása külön öröm!
Redrum 2013. június 9., vasárnap, 10:42
Redrum
Csatlakozott:
2012. március 5.
Hozzászólások: 453
Érdekes, hogy amíg az előző albumot jónak tartottam, ez idegesített több helyen is, konkrétan a Number City volt az a dal, aminél rájöttem, hogy ezt nem nekem találták ki.
Koncertek
Midnight Ghost Tour 2019
január 27.,
Dürer Kert - Room 041
Blackened Mysticism Fesztivál 2019
február 16.,
Kaptár Klub
Emerson, Lake & Palmer Lives On Tour
február 24., 20:00,
A38 Hajó
Riverside
március 9.,
A38 Hajó
Killfest Tour 2019
március 11., 18:00,
Barba Negra
Reduced To Ashes Tour
március 11., 20:00,
Collosseum Club
Post Traumatic Tour 2019
március 12.,
BudapestArena
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.071 seconds to render