The Afterman: Descension (2013)
Tavaly év végén írtam a COCA dupla albumának első felvonásáról, és előrevetítettem, hogy az idén év elején megjelent folytatásról is írok majd.
Aztán úgy alakult, hogy promo-dömpinggel indult a 2013-as esztendő, így egyszerűen ez idáig nem tudtam előrukkolni a The Afterman: Descension recenzióval.
De nagy nehezen csak sikerült lefutnom a "kötelező köröket”, így ha kicsit késve is, elérkezett az idő egy újabb "észosztáshoz”.
Ami valójában nem is az, hiszen azokat, akik nem fogékonyak erre a stílusú zenére úgysem tudom meggyőzni arról, hogy mekkora ász banda a Coheed.
Akik meg vevők az ilyesmire, már rég tudják, hogy Claudio és sleppje fantasztikus egy zenekar… :)
A The Afterman: Ascension kritikám befejező soraiban megosztottam Veletek azon érzésemet, miszerint jó-jó az a lemez önmagában is, de érezni, hogy nem egy kerek egész.
Viszont ha a szóban forgó folytatás/lezárás megjelenik, helyére kerülnek majd az első rész dalai, és maximális élményben lehet részünk.
Valóban ez következett be?
Lássuk!


Erősen hajlok arra, hogy igen.
Ugyanis nekem egy fokkal jobban tetszik a Descension az első fejezetnél.
Talán azért, mert ezen több virgonc, rockos nóta található.
Ilyen például a Key Entity Extraction V: Sentry the Defiant, ami tipikus COCA-s lüktetésével, Claudio védjegyszerű gitárjátékával, és ugyancsak jellegzetes énekdallamaival operál.
A The Hard Sell meg jófajta, funk-os basszustémát állít csatasorba.
És egy iszonyat feeling-es gitárszólót!
Apropó, gitárszólók!
Az első rész szerzeményeiből kicsit hiányoltam a szólókat.
Igaz, a Descension se tobzódik bennük, mégis nagyobb számban lelhetők fel, mint legutóbb, és ezúttal tetszetősebbre is sikeredtek!


A szintén funky-s, de refrénjét tekintve kifejezetten popos, flipper-effektekkel teletűzdelt Number City is érdekes színfoltja a korongnak.
A Gravity's Union nemcsak a leghosszabb, de a legösszetettebb tétele a lemeznek, úgy zseniális, ahogy van!
A klipesített Dark Side of Me sláger voltáról meg kár is lenne vitatkozni…



Nem mintha az Iron Fist fretless basszusa rosszul esne az ember fülének, lelkének!

Megérte várni a Descension-re, mert általa kerek egésszé vált ez a történet!
Továbbra is úgy gondolom, hogy a két rész önállóan is megállja a helyét, mégis érdemes egymás után hallgatni őket, mert úgy az igazi!
És majdnem maximális az élmény.



Coheed_and_Cambria_The_Afterman_Descension_2013
Kiadó:
Stílus:
Neo-prog bizgentyű
Értékelés:
 
Pont
: 9.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Pretelethal (3:21)
2.Key Entity Extraction V: Sentry the Defiant (5:45)
3.The Hard Sell (5:10)
4.Number City (3:49)
5.Gravity's Union (6:46)
6.Away We Go (3:55)
7.Iron Fist (4:46)
8.Dark Side of Me (5:03)
9.2's My Favorite 1 (4:55)
Írta:
oldboy
2013. június 5., szerda, 22:49
Facebook:
bahon 2013. június 11., kedd, 09:19
bahon
Csatlakozott:
2007. március 29.
Hozzászólások: 2838
Ahhoz képest, hogy mennyi pop beütése van, egész súlyos, fogós témákkal pakolták tele (a két lemezt együtt hallgattam). A Live utánérzet fel-felbukkanása külön öröm!
Redrum 2013. június 9., vasárnap, 10:42
Redrum
Csatlakozott:
2012. március 5.
Hozzászólások: 453
Érdekes, hogy amíg az előző albumot jónak tartottam, ez idegesített több helyen is, konkrétan a Number City volt az a dal, aminél rájöttem, hogy ezt nem nekem találták ki.
Koncertek
Steelfactory World Tour 2019
március 27., 20:00,
Barba Negra
Godsmack, Like A Storm
március 28.,
Barba Negra
Keep Floyding
március 29.,
A38 Hajó
Codex Omega European Tour 2019
április 2.,
Dürer Kert
Bullet For My Valentine
április 10.,
Barba Negra
Paul Gilbert
április 10.,
A38 Hajó
The Atlantic - Europe 2019
április 11.,
Dürer Kert
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.066 seconds to render