Thorns & Wounds (2013)

Úgy 15 éve a miskolci rock/metal élet, a keményzenei underground olyan, egyéni hangot megütő zenekarokat termelt ki, mint az Eclipse, Varso, After All. Még a nagy magyar metalújság szerkesztői is többször leírták, hogy van valami (a szmogon kívül) a miskolci levegőben. Aztán ezen bandák többsége az évek során vagy feloszlott/átalakult, vagy szinte tetszhalottként vegetál. Nyilván régebben se csak progos zenét művelő brigádok tevékenykedtek az acélvárosban, hanem keményebb, zordabb csapatok is aprítottak.

Itt van példának okáért a Zord, akik abban az évben alakultak (2000), amikor jómagam megkezdtem áldásos tevékenységemet a Miskolci Egyetemen. Bár az én pályafutásom Miskolcon 2005-ben véget is ért, a Zord még mindig itt van.
És tavaly év végén megjelentették második nagylemezüket, Thorns & Wounds címmel.
Az alakulat neve eléggé iránymutató a zenéjükre nézve. Egy energikus, groove/thrash muzsika náluk az alap, amibe egyéb műfajok is keverednek elvétve.
A friss korong külleme rendben van, elég minimalista a design, de kellően sötét, vészjósló. A sound Denevéresen megdörrenő, szóval gond egy szál se!
A daloktól viszont sajna nem dobtam hátast…

Az akusztikus gitáros, intoként is felfogható New Day's Dawning után berobban a Child of the Bright Tribe, ami a lemez egyik legerősebb tétele. A groove-ok egyértelműen a Wackort idézik, frankó benne a csordavokál, és tetszik, ahogy a bőgő gyakran előkúszik a gitármassza alól. Soltész-Nagy Krisztián hangja emlékeztet Tauszik Viktoréra, csak kevésbé "gégemetszett”. Alapvetően az agresszív, extrém vokalizálást preferálja, de a Home, Black Hole-ban dallamosan énekel. A hangszeresek profik, csak úgy tolják a riffeket, grúvokat, szólókat. Tempóváltások is akadnak. Hangulatiak viszont nem igazán. És ez bizony kár. Mert az, hogy a Wackort ötletességben, fogósságban, agyasságban meg sem közelítik, még nem lenne gond. Sokan vannak ezzel így, hisz Mikiék saját stílusukon belül páratlanok, minden szempontból magasan a hazai mezőny előtt járnak. De a Zord egy Remorse, vagy akár egy Septicmen elleni meccsen is alul maradna. Legalábbis lemezen. Mert élőben gyanús, hogy letépnék a fejemet!
Thrash albumokon nem példa nélküli az instrumentális szerzemények jelenléte. Itt is kapunk kettőt (a nyitó szösszenettel együtt hármat) a Pedal to the Metal és a Dini képében.
Ráadásul az utóbbi kellemes levezetésként funkcionál.
A Gazing into the Sun-ban pedig jófajta sludge-os riffel döngölnek a mocsárba.
A 40 perces játékidő is optimális.

Bár a lemez nem győzött meg maradéktalanul, ha összefutok velük élőben, nem fogok odébbállni és megtornáztatom nyakizmaimat a Zord csűrdöngölőjére!



Zord_Thorns_Wounds_2013
Kiadó:
Stílus:
Groove/thrash metal
Értékelés:
 
Pont
: 6.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.New Day's Dawning (00:45)
2.Child of the Bright Tribe (03:24)
3.Sudden Hell (03:19)
4.Lullaby For a Deranged Mind (03:38)
5.Home, Black Hole (04:06)
6.Thorns & Wounds (04:50)
7.Pedal to the Metal (04:29)
8.Lone Death (04:40)
9.Gazing into the Sun (03:47)
10.The Thundersmith (04:21)
11.Dini (03:12)
Írta:
oldboy
2014. június 6., péntek, 11:04
Facebook:
Koncertek
Steelfactory World Tour 2019
március 27., 20:00,
Barba Negra
Godsmack, Like A Storm
március 28.,
Barba Negra
Keep Floyding
március 29.,
A38 Hajó
Codex Omega European Tour 2019
április 2.,
Dürer Kert
Bullet For My Valentine
április 10.,
Barba Negra
Paul Gilbert
április 10.,
A38 Hajó
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.04 seconds to render