Malist
In The Catacombs Of Time (2019)
 

   Abszolút nem új jelenség az egyszemélyes projektek megléte a mai zenei felhozatban, sokan választják ezt az utat vagy lehetőségeik, vagy tényleges tudásuk és erős egyéniségük okán. Mégis képes az állam a földet verni, amikor belefutok olyan kiadványokba, amit rendszerint nagyon fiatal, mondhatni zöldfülű emberkék követnek el, olyan szinteket elérve, olyan érzelmeket megszólaltatva, amire sokszor a komplett zenekarok sem képesek. Ilyen hatást ért el nálam a friss élményként elétek tárt Malist nevű black metal produkció, melynek egyetlen elkövető alanya a képen látható Ovfrost művésznevű „srác”, kinek azért akad evilági neve is, Nick Kholodov.
    Szóval a kis Nick hazaugrott suli után még 2017-ben és nekiállt komponálgatni, dalokat rögzíteni, valamint talált magának egy igencsak érdekes nevet. Ennek köszönhetően most ti is a nyelvművelés részévé válhattok ezen cikk olvasása közben, ugyanis nem találtam rá igazán magyar kifejezőt, miközben egy létező „izmusra” utal, ami nem túl elterjedt. Az internet szerint tehát először írom le: malizmus. A malizmust a malisták (Malist) vallják magukénak, akik szerint a világ alapvetően a rossz, a gonosz játékszere, a pozitív dolgok pedig csak arra szolgálnak, hogy elvesztésük az elkeseredés érzését szüljék. Rutinos angolosainknak persze azonnal feltűnhet az is, hogy a kifejezés a malice, vagyis rosszindulat, gonosz szándék jelentésű angol szavakból származtatható.


    Fiatal Ovfrost barátunk szerint tehát az élet, az öröm és a boldogság az alapvetően rosszindulatú univerzum ellenfele, így zenébe foglalja mindazt, amivel a mindenség a sötétség irányába próbálja billenteni a mérleget. A zsarnokság, háború és erőszak, valamint a puszta elszigeteltség, az egymástól való elidegenedés mind-mind ezt az elképzelést hivatott megerősíteni, amire sikerült is felvázolni egy nagyon jó kis atmoszférikus, melodikus black metal anyagot.
    A pofás logó, ám meglehetősen átlagos, tucat borító alá két instrumentális tétel került, melyek megnyitják, majd bezárják a sötétség kapuit. Szerencsére a szokásos Intro – Outro megnevezések helyett ezek rendes címet kaptak és valódi részét képezik az albumnak, nem pedig figyelemfelhívó, vagy hatásvadász célzattal készültek. A valódi meglepetés azonban az első teljes értékű dalnál érkezik, amikor is az Agony (To No Avail) remek hangzással és egy epikusnak is nevezhető riffel, valamint végtelenül gonosz károgással kezdetét veszi. Az a fajta vokál ez, aminek következtében egy gonosz kis gnóm jelenik meg előtted, mely a puszta létedet is mélységesen megveti, ezért mérget köpködve mutogat rád egy sötét sarokból. Egyszerű, de hatásosan felépített szerzemény, ami mögött simán el tudok képzelni egy színpadon ugráló, teljes legénységet. Jóval mélyebb húrokat pendít meg azonban az érkező Spiritual Oppression, ahol a hangulat kerül a dobogó tetejére a sebesség mellett. Ilyen atmoszférikus tételeket többnyire zenekarok esetében szoktunk kapni, vagy évek óta alakuló, fejlődő, tapasztalt zenészektől, akik saját szóló projektjük mellett azért máshol is próbára teszik magukat. Nagyon sűrű masszával borít be minket a Forlorn And Cold, majd gyönyörű monotóniával kényezteti a tradicionális vonal kedvelőit az albumon kedvenccé vált tételem, az Uniformity.


    Okos gitárjátékkal és vészjósló keringővel szórakoztat a Food For The Flames, az album vége felé egyre mélyebbre ásó tételek csúcsaként pedig a többihez képest igencsak lassú En Bitter Langtan oltja ki az utolsó fényeket. A záró darabok szinte egymásba folynak, olvadnak (Hymn Of The Karst Realm, Violated By Nothingness), ami ismét a régi iskolát próbálja megidézni néhány tisztább gitártémáját leszámítva.
    Az otthoni keretek kezdődött felvételek igencsak gyorsan meggyőzték a Northern Silence kiadót, hogy bizony érdemes lehet ezzel a projekttel foglalkozni és teljes mértékben igazuk is volt a döntésükben. Ovfrost első nekifutásra letett egy olyan anyagot az asztalra, ami sablonoktól azért nem mentes, de igencsak egyedi, erőteljes hangulattal van megáldva. Átsüt rajta a személyiség és a kellő erő, aminek eléréséhez másoknak nem egy-két évre, hanem legalább egy évtizedre van szüksége. A limitált példányszám miatt egyenlőre marad a bandcamp kapcsolat köztünk, de az In The Catacombs Of Time minőségére alapozva szívesen venném kézbe a folytatást...


Malist_In_The_Catacombs_Of_Time_2019
Kiadó:
Stílus:
atmoszférikus black metal
Értékelés:
 
Pont
: 8.5 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Venture into Life
2.Agony (To no Avail)
3.Spiritual Oppression
4.Forlorn and Cold
5.Uniformity
6.Food for the Flames
7.En Bitter Langtan
8.Hymn of the Karst Realm
9.Violated by Nothingness
10.Ever After
Írta:
boymester
2019. január 27., vasárnap, 22:11
Facebook:
Meslamtaea - Niets En Niemendal (2019)
Kritika, boymester @ 2019. február 15., péntek, 11:06
A Thousand Sufferings - Bleakness (2018)
Kritika, boymester @ 2019. február 13., szerda, 08:40
Örmagna - Örmagna (2019)
Kritika, boymester @ 2019. február 13., szerda, 07:21
Ungfell - Mythen, Mären, Pestilenz (2018)
Kritika, boymester @ 2019. január 27., vasárnap, 15:42
Yawning Void - Streams Within (2019)
Kritika, boymester @ 2019. január 24., csütörtök, 17:27
Koncertek
Emerson, Lake & Palmer Lives On Tour
február 24., 20:00,
A38 Hajó
Riverside, Lesoir
március 9.,
A38 Hajó
Killfest Tour 2019
március 11., 18:00,
Barba Negra
Reduced To Ashes Tour
március 11., 20:00,
Collosseum Club
Post Traumatic Tour 2019
március 12.,
BudapestArena
Arcane Astral Aeons Tour - Part 2.
március 12.,
Dürer Kert - Room 041
Wayfarers & Warriors Tour 2019
március 13.,
Barba Negra
Ramagehead Tour 2019
március 13.,
Dürer Kert
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.063 seconds to render