Humanity Zero
Proselytism (2018)
            

    Nagyon ragaszkodik Humanity Zero nevű projektjéhez az alapító Dimon’s Night, aki 2003-ban indította útnak vészjósló elképzeléseit. Dimon’s azonban nem egy tipikus magányos hős, mivel minden egyes elkészített lemezéhez vendégek sokaságát hívja a hangszerek kezelésére. Munkája így is gyümölcsözőnek mondható, hiszen a 2018-as Proselytism már az ötödik nagylemez a sorban. A társak gyakori váltogatása mellett a zene sem maradt állandó, hiszen a kezdeti régi sulis death metalból kiindulva mára jóval dohosabb, sötétebb anyagokat gyárt. Az évek alatt zenéje lelassult, így nyugodtan ráaggathatjuk a death/doom metal jelzőt. A kritika tárgyául szolgáló viszonylag friss dalcsokorban most csak Kydoimost fogadta fel vendégmunkásként, aki főhősünk zenei alapjait hivatott feldobni karcos, megvetést és átkok sokaságát szóró hörgésével. Dimon’s munkájából a profizmus és a letisztult elképzelések sokasága sugárzik az anyag minden durvasága ellenére, a végeredmény pedig egy már-már tipikusnak mondható Paradise Lost, My Dying Bride tiszteletadás minimalista, de hatásos eszközök felvonultatásával, melyek azért a 90-es éveket is bőséggel megidézik. 

 
    A rövidnek nem nevezhető, közel 54 perces hangulatbombán összesen 8 szerzeményt hallhatunk egymás után, átlagosan 7 perces játékidővel, amiből gyorsan kiderül, hogy a műfaj edzett rajongóinak szánták. Tempóváltásokból sem kapunk túl sokat, az is legtöbbször a lassú és a nagyon lassú között történik. Ami viszont rögtön magához édesgeti a figyelmünket, az a dalok mögött hallható finom billentyűjáték, mely egyfajta epikusságot, monumentalitást kölcsönöz az egész produkciónak. Szinte végig uralják a hátteret, amikor pedig nagyobb hangsúlyt kapnak, az nagyot lendít a produkción. A dalok a szűkös keretek ellenére okosan vannak felépítve, a gyakran klasszikus módon fogós, máskor gótikus ízzel átitatott riffek minden dalban fokozatosan épülnek fel, képesek csúcspontokat, kapaszkodókat létrehozni úgy. A bólogatási faktor gyakorlatilag biztosítva van az egész kiadvány ideje alatt. Kydoimos sajnos a hangterjedelmével már nem képes ilyen meggyőzően játszani, a vokál változatossága leginkább abban merül ki, hogy a zene sebességéhez igazodva gyorsul vagy éppen lassul. Az lélekkínzó morajlás és vontatott téboly katedrálisába a fény rövid, dallamos gitárszólók, valamint az időnként megjelenő akusztikus betétek képében tud beszivárogni, így ezek külön örömet tudnak okozni. Sajnos azonban elég ilyet hallhattunk már az elmúlt évtizedekben, így akár azt is mondhatnám, hogy az album különösebb események nélkül képes elzúgni mellettünk, nyugodtan cserélgethetnénk a dalok sorrendjét is, akkor sem kapnánk jelentősen más arculatot. A Proselytism nálam igazán a hatodikként felcsendülő The Black Goat In The Woods With A Thousand Young esetében kezdett el igazán működni, mert az itt bevetett billentyűk a szomorkodás mellett némi misztikumot, okkult hangulatot is kölcsönöztek a dalnak, ráadásul felütötte a fejét egy őrültebb, kiszámíthatatlanabb Humanity Zero. Hasonlóan változatos lett a funeral doomig merészkedő Thou Shalt Emerge, ahol a női narráció és a háttérből ismét előtörő okosabb billentyűk újra lekötötték a figyelmemet. A záró Dark Angel Of The Four Wings a nyitó dalok eseménytelenebb társaságához csatlakozik, de zongorás betétje és csipetnyi vadulása bőven megteszi végjátéknak.
    Végezetül vegyes szájízzel keltem fel a Proselytism mellől, mert egyfelől egy igényes, hangulatos anyagot kaptam a görögöktől, másfelől pedig a szimplán jónál, elvárhatónál semmivel sem többet. Az album második fele merészebb, izgalmasabb és hangulatosabb lett ugyan, de biztos vagyok benne, hogy eddig legtöbbször csak a death/doom műfaj szerelmesei jutnak majd el az egészben hallgatás folyamán. Erőteljes és okos riffek, érzéssel adagolt dallamok és vaskos, őszinte death metal hörgés lesz a jussa annak, aki nem szereti a kapkodó zenéket, de gyűjteménye bővítésén túl sokra ők sem számíthatnak.


Humanity_Zero_Proselytism_2018
Kiadó:
Stílus:
death/doom metal
Értékelés:
 
Pont
: 7.9 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Celebrating the Opener of the Way (06:47)
2.Ruler of the Ultimate Void of Chaos (07:01)
3.The Slumbering One (05:04)
4.The God of the Bloody Tongue (05:31)
5.Nightmare Corpse-City (06:30)
6.The Black Goat in the Woods with a Thousand Young (07:30)
7.Thou Shalt Emerge (08:24)
8.Dark Angel of the Four Wings (06:51)
Írta:
boymester
2019. március 20., szerda, 10:01
Facebook:
World Below - Sacrificies To The Moon (2004)
Kritika, boymester @ 2019. május 19., vasárnap, 14:57
Warpath - Malevolent Reprisal (2010)
Kritika, boymester @ 2019. május 19., vasárnap, 14:42
Orodruin - Epicurean Mass (2003)
Kritika, boymester @ 2019. május 10., péntek, 19:00
Oceanwake - Lights Flashing In Mute Scenery (2019)
Kritika, boymester @ 2019. május 10., péntek, 08:22
Blind Monarch - What Is Imposed Must Be Endured (2019)
Kritika, boymester @ 2019. május 3., péntek, 09:25
Agos - Aonian Invocation (2018)
Kritika, boymester @ 2019. április 11., csütörtök, 08:32
Koncertek
Ken Hensley & Live Fire
május 22.,
A38 Hajó
Simulation Theory World Tour
május 28.,
Papp László Budapest Sportaréna
Deiphago, Pyre, Insulter, Matterhorn
május 28.,
S8 Underground Club
Return of the Enemy Tour 2019
május 29.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Metalfest Open Air 2019
május 31., 10:00,
Amfiteátr Lochotín
Cannibal Corpse, Slytract
június 10.,
A38 Hajó
Slayer, Anthrax
június 11.,
Papp László Budapest Sportaréna
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.106 seconds to render