Embryonic Cells
Horizon (2018)

    Régi, ronda logóját új, de szintén érdektelenre cserélte a francia Embryonic Cells zenekar, akik úgy léptek be a black/death metal csapatok veteránnak számító életkorába, hogy a világ nagy részén még sosem hallottak róluk. Az egészen korai években, 1994-ben alapított horda főnöke a kezdetektől fogva az énekért és gitárokért felelős Max, aki mellett vissza-vissza térő haverok szerepelnek már jó ideje, így a tagság viszonylag stabilnak tekinthető. Első nagylemezükig mégis 2007-ig váratták a „nagyközönséget”, de ember legyen a talpán, aki be tudja szerezni az anyagot teljes egészében, ami pedig a néhány megtalálható dal alapján kijelenthető, aki végig tudja egyáltalán hallgatni. Borzasztó demós hangzás, tíz évvel korábban lejáratott megoldások, melyek között egyedül Max énekhangja biztosít minket arról a vastag, szirupos szinti massza alatt, hogy egyáltalán black metal anyagot hallgatunk. A rögtön egy évre rá megjelentetett Black Seas már elkezdte alulról karcolni az átlagosnak tekinthatő anyagokat, a borzasztó borítóval rendelkező The Dread Sentence dalait viszont megint sehol nem találtam meg, gondolom szintén osztatlan sikert arathattak...

 

    Ilyen bizalomgerjesztő előzmények után landolt nálam a srácok negyedik nagylemeze, ami lássatok csodát, nem is olyan rossz. Helyére került a hangzás, vannak szórakoztató témák és egy károgás-hörgés közti ének, ahol azonban rögtön elkezdődnek a kettősségek. Az anyag ugyanis itt fog elvérezni a legtöbb hallgatnónál, halvány fogalma sincs arról, hogy mi akar lenni. A borító alapján megtippelhetetlen mit fogunk kapni, akár egy underground thrash csemege is rejtőzhetne alatta, de a valóság egy melodikus death metalt, szimfonikus black metalt elegyítő, jól teljesítő, de erőteljesen idejétmúlt produkció. A korábbi lemezekhez képest baráti időkerettel kapjuk meg ezt a keveréket, mivel alig 40 perccel rendelkezik a Horizon, amin átlagosan 5-6 perces tételeket hallhatunk. Sötét, depresszív hangulattal van felszerelkezve mindegyik szerzemény, amit el is várhatunk tőlük, mert fő témakörként a klasszikus, misztikus rémtörténeteket jelölték ki maguknak. Egy rövid, de hatásos intró, a Crossing után a Don’t Serve Your King nagyon masszív fekete fémként nyitja meg az albumot, a gitárok és a billentyűk masszája, valamint Max visszafogott, gonosz vokálja azért meggyőz arról, hogy ha nehezen is, de a srácok az elmúlt több, mint 20 év folyamán azért megtanultak valamit a műfajról. A Horizon végéig azonban ennek a megbízható egyvelegnek kapjuk hol gyorsabb, hol lassabb változatát néhány hangulati elemmel megfűszerezve, de többnyire nagyon monoton formában. A Never Let You Fall a death metal felé nyit néhány lépésnyit, az Across The Mountains játszadozik egy kicsit a tempókkal. A majd 10 percet igénylő Horizon... és To Horizon kettősnek igazából az utolsó percei tartogatnak valamiféle kapaszkodót, a záró, monumentálisnak szánt No Boundaries pedig doomos merülést biztosít számunkra a borító zöldeskék mélységébe. Kórusaival, hipnotikus lüktetésével talán ez lett egyébként a legegyedibb dal az egész anyagon, bár a tiszta énekes részek azért hagynak kívánnivalót maguk után.
 

    Íme tehát egy kitartó, elszánt banda, akiknek évtizedekig tartott összekalapálni egy olyan anyagot, amit már korrektnek lehet nevezni. Ugyan a dalok többségét már hallhattuk valaki mástól és a játékidő első 20 percében is gyakorlatilag szabadon ugrálhatunk anélkül, hogy lemaradnánk valami újról, mégis van egy egészen erős hangulata a végeredménynek. Nem mindig tudja az Embryonic Cells, hogy hova akar tartozni, milyen irányba szeretne minket elsodorni zenéjével, de most legalább azt elérik, hogy néhányan emlékezzenek majd a nevükre.
Embryonic_Cells_Horizon_2018
Kiadó:
Stílus:
black/death metal
Értékelés:
 
Pont
: 7 / 10
 
Külalak
: Szép
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Crossing (01:09)
2.Don't Serve Your King (04:52)
3.Carved in My Skin (05:18)
4.Never Let You Fall (04:44)
5.Across the Mountains (07:39)
6.Horizon... (02:53)
7.To Horizon (06:09)
8.No Boundaries (07:09)
Írta:
boymester
2019. április 1., hétfő, 13:56
Facebook:
Numenorean - Adore (2019)
Kritika, boymester @ 2019. május 21., kedd, 18:07
Warpath - Malevolent Reprisal (2010)
Kritika, boymester @ 2019. május 19., vasárnap, 14:42
Aoratos - Gods Without Name (2019)
Kritika, boymester @ 2019. május 10., péntek, 19:04
Deus Mortem - Kosmocide (2019)
Kritika, boymester @ 2019. május 10., péntek, 18:56
Critical Defiance - Misconception (2019)
Kritika, boymester @ 2019. május 5., vasárnap, 18:35
Drottnar - Monolith (2019)
Kritika, boymester @ 2019. május 3., péntek, 19:17
Koncertek
Simulation Theory World Tour
május 28.,
Papp László Budapest Sportaréna
Return of the Enemy Tour 2019
május 29.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Metalfest Open Air 2019
május 31., 10:00,
Amfiteátr Lochotín
Cannibal Corpse, Slytract
június 10.,
A38 Hajó
Slayer, Anthrax
június 11.,
Papp László Budapest Sportaréna
Three Days Grace, Halestorm
június 11.,
Budapest Park
Sum 41
június 12.,
Budapest Park
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.097 seconds to render