Monument (2008)
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Windir nevű, mára már félig kultikus magasságokba emeltetett banda a pogányság és blaszfémia univerzumában....Egészen 2004 Januárjáig, mikoris a norvég banda énekese tragikus módon életét vesztette, s ezzel megpecsételődött a formáció sorsa látszólag, legalábbis egy ideig úgy tűnt, mert a haza aztán a legjobb forgatókönyv szerint megmenekült, ugyanis Gaure Refsnes és Stian Bakketeig, az egykori zenekar 'posztumusz' (ők azért szerencsére nagyon is élnek) tagjai fűtve a tettvágytól és alkotási láztól megalakították a Cor Scorpiit, mely nagyjából az elődzenekar által lefektetett talpfákon lépked zeneileg, ám a dalszövegek témája ezúttal már nem igazán a pogányság, az ősi rítusok, és dicső ütközetek, hanem inkább a természet és a lélek összhangjával, a túlvilági léttel és mélyebb filozófiai gondolatokkal kíván foglalkozni csipetnyi asztrológiával és kozmológiával, melyek nagyrészt ugyan eredeti norvég nyelven íródtak, ám találunk néhány angol nyelvű dalt is. A zenekar tehát egyben hosszú és rövid pályafutást tudhat maga mögött, mindez már tényleg csak nézőpont kérdése, mindenesetre ami biztos pont, hogy a Monument még csak az első teljes értékű anyaga a zenekarnak, amit egy 2005-ös keltezésű demólemez előzött meg Attergangar címmel, szóval még eléggé az elején járnak a srácok. A zenekarnév egy latin kifejezésből ered, "Cor Scorpii", mely annyit tesz a csillagokról szóló mondák szerint, hogy a 'Skorpió Szíve'. Preludium gyanánt akkor ennyit....






Az El fane svart recsegős, zongorázgatós kezdése a felperzselt és terméketlen földek vízióját hozza el, majd beindulnak a fekete fém kohói elsöprő erővel és időnként Windir-es gitár/vokáltémákkal... A megállíthatatlan tempó nem hagy alább a több mint öt perces játékidő alatt sem. Az Endesong már jóval morózusabb és depresszívebb megvilágítású tétel, az előző dalban hallható dallamokkal operáló gitárokat blackes reszelde váltja fel, szintén embertelen tempóval. 3 perc kürül megállnak pihenni egy kis vonós átvezető formájában, majd valami észveszejtő dörgedelemmel csattan fel a dob a dallamos gitár előtt...hát nem könnyen feledhető dal az biztos! Az ezt követő I, The Damned keresűséggel, kiátkozottsággal és misztikummal teli húrokat penget kezdetben középtempó táján, majd visszagyorsul a már elhangzott dalok sebességére. Az Our Fate Our Curse-ban In medias res már csöppenünk is bele a vadul kalimpáló dobokba, időnként a tételt bugyborékoló hangeffektek is kísérik, majd...egy olyan hátborzongatóan valódinak tűnő Windir-es vokálokat kapunk a már nem is élő Sogndal emlékképeit idézve, hogy szinte beleborzongtam. A lemez egyik érdekessége a teljes mértékig instrumentális és progresszív alapokból építkező Helvetesfossen, mely tulajdonképpen messze kilóg a lemez dalai közül, ugyanis ez a monumentálisnak szánt hegedűszólamokkal nyitó, majd szép fokozatosan lázálomszerű billentyűmegoldásokkal átitatott szerzemény kicsit elrugaszkodik a black metal éjsötét világától, és egy kicsit a klasszikusabb metal vizeire evez....a szó szerint gyöngyörű gitárdallamok egy olyan csillagvizsgálós-kozmikus-elmélkedős hangulatot hoznak el, amely képes arra hogy belefeledkezz a végeláthatatlan és emberi ésszel felfoghatatlan semmibe, mintegy belegyúrva a termoszféra megfoghatatlanságába...






Részemről a norvégok új matériája egy lórúgással ér fel, az idei év két új feketefém meglepetését eddig elkönyveltem már a Dark Fortress és az Artefact személyében, olybá tűnik hogy harmadiknak felsorakozik melléjük a Cor Scorpii is. Igényességüket és zenei alázatukat megcáfolni aligha lehetne, nem beszélve a paradigmatikus mélységekbe taszító színvilágú és atmoszférájú borítóról, mely a legszebb, s talán legnyomasztóbb metal borítók egyike, amit valaha láttam. Nyugodt szívvel tudom ajánlani ezt az a lemezt olyanoknak, akik a black metal zsigeri megközelítése helyett inkább egy elmélkedősebb perspektívájára vevők, garantáltan nem fognak benne csalódni, pláne ha üdvözítően fogadnak egy olyan zenekart, melyben a black metal egységesített uniformisát képesek levetkőzni, és nem a destruktivitásra helyezik a hangsúlyt, hanem a tudatosan és érzéssel felépített, mondanivalóval bíró dalokra, a műfaji határok mezsgyéjén bandukolva.


Cor Scorpii Honlap

Cor_Scorpii_Monument_2008
Kiadó:
Stílus:
Folk Black metal
Értékelés:
 
Pont
: 9.5 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1. Ei Fane Svart
2.Endesong
3.I, the damned
4.Our fate, our curse
5.Helvetesfossen
6.Oske og innsikt
7.Kjettar
8.Bragder i stein
Írta:
snecy
2008. március 10., hétfő
Facebook:
Koncertek
The Resist Tour 2018
december 12.,
Tüskecsarnok
The Dead Daisies, Gépmadár
december 12., 20:00,
Barba Negra
Kalmah, Vreid, Slegest
december 14.,
Dürer Kert - Room 041
Kingmaker Tour
december 18., 20:00,
Barba Negra
Fekete Zaj Tél 2018
december 28.,
Dürer Kert
Christmass Blackmass IX.
december 28.,
Ti-ti-tá
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.026 seconds to render