Rot

A Long Cold Stare (2003)

Meglehetősen terebélyes csomagot nyomott a postás a kezembe, amiről rögtön lejött, hogy promós anyag, de a méretet nem tudtam hova tenni. Aztán leesett, ebben a dobozban bizony nem CD-k kaptak helyet, hanem szép fekete bakelit korongok. A pakk tetején csücsült egy szép kék borítós anyag, amin olvadó jéghegyek hirdették számomra, hogy itt bizony kellemes kikapcsolódás ígérkezik. Könnyed, szellős ambient, esetleg fagyos black vagy doom… De ennél messzebb már nem is járhattam volna. Csak a trehány módon “odafröccsentett” logót nem tudtam hova tenni egészen addig, amíg utána nem jártam a dolgoknak: itt bizony egy kultikus brazil grindcore csapat újrakiadott agymenése került a kezeim közé. A Rot ugyanis a dél-ameriai ország legrégebb óta futó, nyers punk és grind gyökerekből táplálkozó csapata, akik az évtizedek alatt ebből a törekvésükből nem is voltak hajlandók bármit is engedni. A műfaj szolgálatában eltöltött eddigi 30 évük pedig igazán termékenynek mondható annak ellenére, hogy hivatalosan csak öt nagylemezzel rendelkeznek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezek a teljes értékűnek mondott korongok egyetlen célt szolgáltak: hogy összefoglalják a közöttük megjelenő számtalan EP-t, split és még a bánat tudja, mit. Ezek az összefoglalók jellemzően 5-6 évente jöttek tető alá, melyből az egyik legerősebbnek pont az A Long Cold Stare lemezt tartják a rajongók. Nem véletlenül, mivel a kezdeti demós korszakot levedlő csapat az ezredforduló környékén volt a legaktívabb és legmeggyőzőbb, a kiadvány pedig ennek az esszenciáját nyújtja tálcán. Ami pedig nem fért rá a bónuszokkal összesen 38 tételig húzódó dühkitörésre, azt testvéralbumára, a pár hónappal később érkező Your Lie Is Gone – Your Day Has Come-ra tették fel.

Mennyiségéből kifolyólag tehát nem egy egyszerű eset a produkció, de azoknak, akik nem akarják kazettánként összevadászni a csapat dalait, egyértelműen kihagyhatatlan vétel volt.

Műfaját tekintve tehát teljesen egyértelmű a vegytiszta ősi grindcore, aminek alaphangját az elégedetlenség, a harag és a gyűlölet adja. Tagadhatatlanok a brit hatások a dalokban, a mikrodalok is jellemzően az egy perces határmezsgyén mozognak, ugyanakkor a csapat érezhetően inspirálódik, mintsem szolgalelkűen másol. Nem tagadhatják le például brazil mivoltukat, mert a középtempós daloknál azért meg-megjelennek a törzsi elemek a feszes pergőknek köszönhetően. Szintén jellemző a két énekes használata: hc üvöltés és élesebb kiáltás váltogatja egymást rendszerint a dalokban, de a csordavokál is elő-elő fordul. A zenekar egyaránt reflektál a hétköznapok dühítő eseményeire, a politikai történésekre és személyes konfliktusokra a dalok során, miközben csak néhány pillanat erejéig lassítanak a blast beatekből hardcore punkos finomkodásba. Mindennek 2019-ben már az európai közönség is szemtanúja lehetett, hiszen az Obscene Extreme színpadán zúztak egy hatalmasat.

Az apránként kiadott szerzemények csokorba foglalása egyéb célt is szolgál: egységes hangzást garantálnak. Az A Long Cold Stare esetében ez igencsak jól jön, mivel a rendkívül mélyre hangolt gitárok és az élő hatást keltő vokál nagyon közvetlenné tudja tenni az élményt. Az egymást követő, kompromisszummentes darálások közül kiemelni sem lenne egyszerű szerzeményt, hiszen mindegyik ontja magából az egyszerűségben fogant pusztítást és tüzet. Ha mégis választanom kellene, akkor a The Prophet Inside-ot emelném ki különösen hatásos fröcsögős vokálja miatt, valamint a Enough Of Preachers vált még kedvenncé a modern metalos lüktetése miatt. Mindez azonban sajnos csak az első 28 tételre igaz, a lemez utolsó 10 perce már más tészta. A bónusz dalok valóban élő fellépéseken készültek, aminek rögzítése azért megért volna még pár nekifutást. Az élőben felvett számok gyakran borzalmasan mélyek és képesek masszává olvadni, ráadásul ha van olyan stílus, aminek kevésbé szeretném a koncertjét hallani, mintsem részt venni rajta, az a grindcore. Ezek a felvételek csak annak tudnak pozitív emlékeket megidézni, akik ott voltak és velük együtt rombolták le a színpadot, egy mezei hallgatónak ez már csak helykitöltő a korong B oldalán.

Ettől függetlenül a Rot lemeze egy igazi gyűjtői csemegévé képes érni a műfaj kedvelőinek körében, amire érdemes lecsapni!

május 05.,
május 20.,