Nagyszerűen lett időzítve az egyszemélyes atmoszférikus, folk-black metalt játszó Saor ötödik albumának megjelenési dátuma, hiszen a nyári napfordulót követően pár nappal vált elérhetővé a Season Of Mist jóvoltából. Ez az évnek a jókedvtől és élettől túlcsorduló időszaka, mely oly nagy jelentőséggel bírt a pogány népek életében. Ezzel a roppant bugyuta pejoratív jelzővel (mely nemes egyszerűséggel falusit jelent) különböztették meg magukat felvilágosultnak kikiáltott felkentek. Ennek ellenére én mégis kedvelem a pogány megnevezést, mert függetleníti magát mind attól, ami miatt mai modern társadalmunkat az elmúlt századok során, egyértelmű módon megnyomorította. Továbbá feltételez egyfajta szabadságot, függetlenséget. Így, mint Nomen est omen teljesíti be sorsát a kaledóniai Saor (szabad, független az alapvető jelentése) is. A projekt mögött Andy Marshall áll, aki bevallása szerint sosem érezte jól magát zenekarokban, mert ilyen formában kötöttnek érezte a dalszerzői kreativitását. Andy a black- folk metal nagy rajongójaként a skót kultúra, történelem sajátosságait, valamint a természet értékeit szándékozta átültetni ebbe a zenei irányvonalba. Ennek nyomán született meg a saját, egyszemélyes formációjának az ötlete. A skót népzene egész gyermekkorában körülvette és a természet közvetlen inspirációs forrásként hatott rá, ezért zenéjébe is beleszőtte ezeket a fontos hatásokat. A Roots címmel megjelenő első lemeze óta eltelt csaknem egy teljes évtized nyomán zengenek a dalai a misztikus skót tájakról, mesékről, történetekről. Lássuk, hogy milyen meséket fog ismét feltárni előttünk az Origins című új nagylemez.
Úgy néz ki, hogy a 2019-ben megjelenő Forgotten Paths című lemez óta eltelt három évben Andy haggis és skót whisky alapú hízókúrára fogta a hangszereit. Az egész korongra kivetíthetően elmondható, hogy sokkal vastagabban szólalnak meg a dalok, a riffek is markánsabban hatnak. A Forgotten Paths lemez kapcsán komolyabb léptékű zenei evolúció teljesedett ki. Esetében nagyobb hangsúly került a post metal hatásokra (pl. Alcest), mint a hagyományos értelemben vett black metal vonalra. Ettől az albumtól kezdte el használni Andy a „Kaledóniai metal” elnevezést. Kétségtelen, hogy a Saor zenéje sokrétű és valóban jellemző rá egyfajta zenei szabadság is, de az Origins című lemez kapcsán egyből éreztem, hogy itt kerültek a helyére az eddigi számomra bizonytalannak tartott dolgok is. A nyúlósabb témákat felváltották a dinamikusabb futamok és a testesebb riffek. Ezek kétség kívül jót tettek az összhatásnak, annak ellenére, hogy nem veszített a zenei szabadságfokából. Az albumot a piktek (Skócia északi és közép részén a 3. és a 10. század között élt nép elnevezése. Tőlük származtatják a skótokat) viharos múltja ihlette. Valóban visszaköszönnek a dalokban a harccal teli századok atmoszférája. Az albumnyitó Call of the Carnyx a dal is az ősi kelta harckürtnek, a Carnyx-nak (mely hallható is a dalban) a harcba hívásáról szól. Tapinthatóan erősebben, fajsúlyosabban vannak jelen a folk zenei motívumok. Így a skót duda mellett törzsi dobok is megjelennek a hangszer repertoárban. Ezeket a gitár és basszusgitár mellet, ezeket a népi hangszereket is a muzsikus kezeli.
A Saor zenéjébe kezdetektől fogba bele lettek szőve a jellegzetes, tradicionális skót népzenei motívumok. Ez most karakteresebb módon mutatja meg magát a lemezen. Ragyogó példa a Fallen címet viselő második szerzemény. Azt hiszem ettől minden William Wallace örökségét a szívében hordozó hazafi elmorzsolna egy két könnycseppet. Úgy gondolom, hogy ez az, ami miatt kaledóniai metálként hivatkozik magára. Andy harsogó black metal hangja kiegészül kórus szekcióval is. A dalban hallható narrációs rész egy kis tisztelgés a Bathory munkássága előtt. A soron következő The Ancient Ones az album egyik legjobban sikerült darabja. Az epikus dallamokban áradó szerzemény magán viseli a hagyományos értelemben vett folk-black metal jellegzetességeket, viszont mégis megtartja a tipikus Saor-ra jellemző kötetlen zenei egységet. Így a prog/modern metal futamok is színesebbé teszik ezt a kiemelendő szerzeményt. Örömmel üdvözöltem, hogy a modern metalos (és már-már shoegaze-es dallamok) most jobban kordában lettek tartva. A zenész pont annyit csurgatott ezekből a megoldásokból, amitől a nóták változatosabbak és izgalmasabbak lettek. Ezt szépen prezentálja az Aurora nevet viselő dal. A középtempós témák alatt meghúzódó szintetizátor alap és dinamikus témaváltások közt visszatérő vendégként köszön be ismételten a jellegzetes tónusú skót duda.
A Beyond the Wall nyári viharként robban be a felföld felett. Meglepő gyorsasággal és dinamizmussal rántja elő pengéjét, mely gyönyörűen foglalja össze mindazt, amire alapvetően az atmoszférikus folk – black metal hivatott. Ismét teret kap a szinti-szőnyeg és a kicsúcsosodó riff-orkán egy kis hangulatos törzsi dobokkal megspékelt pihenőre invitál, hogy aztán ismét lendületesen repítsen fel minket a felföldek fölé a berobbanó áradat. Dylan Watson vendégzenész által kezelt ritmusszekció is hozzá ad egy jó nagy adag lendületet a dalhoz. Itt ismét hallhatunk egy kis kórust női hanggal (Sophie Marshall vendégszereplésével) kiegészülve. Ez is egyfajta frissességet adott a Saor zenéjének. Végezetül elérkeztünk az album záró tételéhez a „galoppozó” dallammal dobbantó Origins szerzeményhez. Az új album hírvivőjeként egy gyönyörű videó is készült. Mindent magába zár, amit a szemnek és a szívnek kedvesen hathat a skót táj varázsa, történelme. Visszatér az album első nótájában hallható harci kürt és törzsi dobolás. Egy kis Alcest-et idéző shoegaze-modern metalos kitérő ellenére végig egy jól kijelölt héroszi úton halad, a zenekarra jellemző kaledóniai metál vonulatán.
Alapvetően mindig kedveltem a Saor muzsikáját. Rendre meghallgattam az új lemezeket, de igazából sosem ragadott annyira magával Andy muzsikája. Számomra túl sok volt a zenéjében a nyúlós dallam és zenei megoldás. Kevésbé éreztem bennük azt az erőt és a dinamizmust, az ősi szépséget, amit én elképzelnék egy ilyen skót folk – black metal-tól. Noha a korábbi lemezek kétségtelenül rendelkeztek ezekkel az erényekkel. Viszont az Origins kapcsán semmi hiányérzetem nem volt: ez egyértelműen Saor eddigi legjobban sikerült lemeze. Lehet, ahogy telnek az évek és egyre több alkotási idő telik el a lemezek közt, valamint megjelentek az élő fellépések is, ennek megfelelően növekedett a minőség és tapasztalatszerzés.
A borítót Anaïs Mulgrew készítette, aki már dolgozott együtt a projekt egyéb látványvilágán. A számok hossza is megfelelő. Nincsenek erőltetetten túlnyújtva. A számok szerkezete összetett, témaváltásokban gazdag. Az epikus és modern dallamok mellett épp ugyanúgy ott vannak az emlékezetes vágtató fekete fém ütemek is. Ettől függetlenül úgy érzem, hogy lehetett volna egy kicsit változatosabb megoldásokat alkalmazni. A zenész gyakran használja a skót dudát, mint hangulati elemet. Kétség kívül sajátos karaktert kölcsönöz a szerzeményeknek, hiszen mi más lehetne autentikusabb, mint ez a hangszer, de emellett még bőven meg lehetett volna szólaltatni más akusztikus hangszereket (akár furulyát, vagy nemes egyszerűséggel, akusztikus gitárt). A kórusok nagyon jót tettek a daloknak, de elég csínyán bántak vele és azt sem értem, hogy a női vokál miért nem kapott komolyabb teret. Mondjuk eltudtam volna képzelni egy atmoszferikusabb résznél, akár narráció formájában. Remélem, hogy Andy megtartja ezt az új korongra jellemző zenei karaktert a következő lemezen is. Ezt a nagy nyári melegben hűsítő záporként ható remekbe szabott lemezt mindenképpen ajánlanám a dallamos, atmoszferikus folk- balck metál rajongóknak. Az album fizikai hanghordozókon beszerezhető a Season Of Mist-től, illetve a digitális formátum híve pedig minőségi formátumú hangfájlokat beszerezheti a zenekar bandcamp oldalán.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Abban a szerencsében részesülhettem, hogy egy nyáron a csáladdal a Kaledóniai-csatorna mentén is jártunk, azon a vidéken, ami ezt a zenét ihlette. Vastag harmóniák, sötét pillanatok, a szél ridegsége a kövek és a zuzmó felett, végtelen lila-narancs erika mezők, lápos zöld a csalókán ingoványos kövek között. Máskor koraesti nyári lemenő nap furán meleg fénye, és mély apály-dagály a tengertől a csatornákon át. Sziklár szirtekre épített kővárak, és jégkorszaki lankák. Megrendeltem a CD-t is!