Sataray
Blood Trine Moon [EP]

(Scry Recordings • 2022)
Necron
2022. február 16.
1
Pontszám
7

Bizonyára meglepően hangozhat a dark ambient berkeibe tévedt szak-avatatlan hallgató számára, hogy jellegzetes különbségek vannak a különböző formációk között. Joggal merülhet fel a részéről az a fajta véleményformálás, hogy bizony ez csak zörejek, morajlások kakofóniája. Viszont különleges fogások iránt fogékony hallgatók számára, akik kellő mélységet éreznek lelkük legbelső vonulataiban, hogy ezen zenei tájakon csemegézzenek egyértelműen hat, hogy határozott különbségek vannak a bizonyos formációk között. Valójában igen meglepő, hogy menyi lehetőséget tartogat még mindig ez a réteg „zene”. (Bármennyire is meghökkentő, de több mint harminc éves irányzatról beszélünk!) Komoly vizuális hatással rendelkező alkotások mellett jelen vannak a torzított, effektezett akusztikus hangszerek, valamint a „dark-jazz”-nek titulált elemekkel gazdagított produkciók is. Természetesen, ha egy stílus népszerűvé válik, akkor megjelennek a kópiák, a turisták. De ahogy lenni szokott kapaszkodók híján hamar a feledésbe is merülnek. Így mint minden irányzat tekintetében, természetesen itt is, üdvözítően hatnak az újfajta megoldásokat fókuszba helyező kiadványok.

A Sataray esetében alapvető nagy kilengésekre, reformerfogásokra nem lehet számítani, de mégis van benne olyan, amire érdemes figyelmet szentelnünk. Az egyszemélyes alkotómunka mögött egy washingtoni hölgy áll (akit szintén Sataray művésznevén ismerhetünk meg), akinek zenei pályafutása immáron tizenkét évre tekint vissza. Azonban a gyökerei sokkal korábbra, egészen 2005-ig nyúlnak.  A Sataray zenei tevékenységét a sámánizmussal foglalkozó édesanyjának a korai elvesztésének fájdalma nyomán indította el. Kezdetekben zenekarként működő formáció végül szóló tevékenységgé alakult. A hölgy spirituális öröksége okán a természetközpontú okkultizmus, boszorkányság, mágia zenei leleplezését valósítja meg szintetizátor alap, elektronikus zörejek és figyelemreméltó vokál-sekció segítségével. A művésznő Idén februárban a Scry Recordings jóvoltából bocsátotta átkát a Blood Trine Moon címet viselő kis-albummal a napfénytől sújtott világra.

Alapvetően a jellegzetes dark ambient elemekkel operáló alkotás. Ebből a homályos világból bontakozik ki a borzongató atmoszféra. A zenei összkép lassan építkezik. Az alapot a lidércfényként felvillanó, majd árnyak köze visszahúzódó, hömpölygő indusztriális elemek adják. Ettől még sok újdonságot nem is kapnánk, hiszen alapvetően egy jellegzetes dark ambient fogásról van szó, viszont azt a tipikus hangképet szintetizátor által keltett billentyűtémák teszik emlékezetesebbé. Ami számomra igazán üdvösen hatott az a hölgy varázsigéket mormoló boszorkányos kántálása, suttogása és kísérteties sikolyai.

A Bood Trine Moon-on négy tétel kapott helyet. Az Astara úgy gyűjti magába a moraljó zajokat, mint maga a feketeség nyeli el a fényt, hogy még véletlenül se kapjunk belőle. Nehogy felocsúdjunk az átokverte sötétségből. The Lake egy alap szinti témára építkezik, melyet szépen körül ölelnek a rideg ipari zajok. Ebben a számban villantja meg igazán Sataray a vokálban leledző ötletességét, tehetségét. A Fecundi a föld vand energiáit dicsőítő őszi himnusz szinte már dungeon synth-es témával indít. Amibe bekúszik a a művésznő érdekes, kántáló ének. A lemez utolsó tétele a Hexennacht, a Boszorkányok Éjszakája. Természeten nem hiányozhat egy ilyen számcím ezen témájú produkcióból. Ha eddig nem volt kedvünk seprűre pattanni, hogy részt vegyünk egy jó kis sabbat-on, akkor ez a darab biztosan nem fog minket otthonülésre késztetni.  Ebben a tételben is hangsúlyosabb a dungeon synth jellegű megszólalás, mintsem a karakteres dark ambient. A boszorkányos igézés mellett egy kis tompa, rituális dob is gazdagítja a repertoárt.

A Sataray kapcsán elismerően hat az egyediségre való törekvés. A tematika és az érdekes vokál miatt érdemes rá figyelmet fordítani. Véleményem szerint, sokkal többet kilehetett volna még hozni ebből a produkcióból, ha nem lenne ennyire kötött a zenei elképzelés. Fantasztikus lett volna hallani egy-két akusztikus hangszert (akár dobokat, csörgőket), amit még jobban kiemelnék az erdőmélyi okkultizmus varázslatos pillanatait. A hölgy kreativitásában van még kiaknázatlan potenciál. Bizonyára roppant érdekes lenne élőben látni. Ugyanis különböző színpadi elemek segítségével előszeretettel jeleníti meg szerzeményeit. Úgy gondolom, hogy ebben van igazán erőssége a projektnek. A dalok vizuális megtámogatásával valóban igen érdekes pillanatokban merülhetnénk el. Az érdekes, kísérleti dolgokra nyitott lelkületű zenerajongók, illetve a dark ambient szerelmeseinek érdemes a Sataray új, mini-albumával megismerkedni. Természetesen ez már elérhető a projekt bandcamp oldalán.

Sataray – Blood Trine Moon [EP] (2022) (1 komment)

  • 69Nostromo79 69Nostromo79 szerint:

    Remekbe szabott írás. 🙂 – Az album ugyan nem az én zenei világomat veszi elsődlegesen célba, de a cikk olvasása után kíváncsivá tett, hogy milyen mezsgyéken kommunikálhatunk még. 🙂