Satorinaut – Egy Pszichedelikus Űrünnep képei

A napokban mutatta be új próbatermi jam anyagát a hazánkban szinte egyedülálló műfajt képviselő budapesti Satorinaut trió. A pszichedelikus space, post-rockot játszó formációról tudni kell, hogy egyfajta zenei kommunában dolgoznak, melynek tagjai a Korgoth, a Lemurian Folk Songs, valamint annak oldalhajtása a Liquidacid egyes zenészeiből álltak össze. Kozmikus hangulatú zenéjükhöz a világegyetem mantráit társítják, melyek eredményeképpen egy Pszichedelikus Űrünnep képeit kapjuk. Hogy mi is áll ennek a szabadszellem, illetve a zenekar és társzenekarok hátterében arról a gitárost, Ambrus Bencét kérdeztem.

Satorinaut

Szia Bence! Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést. Akkor kezdjük talán a legelején egy szembetűnőbb kérdéssel… Három zenekar mellé miért kell még egy másik?

Szia Armand! Köszi a felkeresést, mindig meglep az ilyesmi, és nagyon megtisztelő. Igaziból ezt úgy kell elképzelni, hogy egy nagy zenekar. A Lemurian Folk Songs az alap, abból ágazunk szét, pl. ha nem ér rá senki, csak Istvi mondjuk, hívunk egy basszert, aki beépül vagy nem, de a lényeg, hogy zenéljünk akkor abban a pillanatban. A Lemurian is így lett a Devla Mufflon-ból anno. Épp nem volt dobosunk, lehívtuk Istvit a kultikus ‘MIKI’-hez, és olyan jól éreztük magunkat, hogy maradtunk. Satori meg úgy, hogy Krisztiánnal nagyon zenélhettünk volna, és neki régi cimboráját, Robit sikerült épp becserkészni. Vele meg az volt a baj, hogy balkezesként úgy jazzelt a jobbkezes gitáron, hogy rögtön kisajátítottuk. Szóval nem az, hogy kell még egy zenekar, hanem ez jön magától.

A Satorinaut egy pszichedelikus rockot játszó formáció, melynek zenei világa nem áll messze a többi zenekarod hangulatától. Mégis miben más ez a zenekar a többitől? Hogyan is jöttem a trió első ötletei, hangjai?

Majd’ egy évig jammeltünk koncepció, zenekarnév és koncertezési vágy nélkül a Keleti Blokkban meg az újpesti Lemurian teremben felváltva.  Míg a Lemurian próbák néha kemény munkába, koncertre/turnéra/lemezre készülésbe fulladnak, itt kötetlenül pöröghet a sör, kávé, láncdohány… Az első hangokat én akkorra lövöm be, amikor Robi nekiállt a jobbkezesen jazz-elni, Krisz meg rá groove-swingelt.

Másfél év leforgása alatt három albumot készítettetek, ami egy „induló” zenekartól nem kis teljesítmény. Ezek szerint a zenei ötlettáratok ki fogyhatatlan?

Igazából sok konkrét témánk nincs. Sőt, amikor a stúdióba mentünk, is csak olyanok voltak, hogy „az elefántos bass” amiből bőven a felvétel után lett a Viparjaja, Vagy a „hatnegyed” ami Online Enlightenment lett.  De sok témát utána loptunk le a lemezről, ott még csak jammeltünk a szabadba. Ilyen a Dharma Express, meg az Interstellar Trainhopping. A banda nevét is csak a stúdiózás után ötlöttük ki nagy nehezen. Most, ha akarnánk, hetente adhatnánk ki új lemezt, mivel kicsit felturbóztuk a vidéki erdőszéli próbatermünket egy Zoom H4 felvevővel, és ijesztően jól használható. Így született mo mostani Slow Psychedelic Speedrock, meg a Gem Jam / Box Turtle Telepathy, amit a Psychedelic Source nevű bandcamp oldalra tettünk fel, hogy ne terheljük túl az embereket. Lekopogom, de kifogyhatatlan az ötlettár, igen.

De ez mondható el a Lemurian Folk Songs-szal kapcsolatban is. Hisz a tavaly szeptemberi Ima lemezeteket még szinte meg sem tudtuk emészteni, egy röpke féléven belül máris jött a Logos, ami majdhogy nem merőben másabb hanghullámokat hozott.

Az a kettő egy sessionön lett felvéve két nap alatt, 2019 nyarán és egyszerűen csak így válogattuk szét őket.  Ez volt 2 év munkája visszamenőleg, minden amit Nemesházi Attila basszusgitárossal írtunk, őt ősszel elszólította a dolga a Lemuriantól ugyanis. A Szabó Gergellyel írt számok meg a Maro-n lettek rögzítve.

De ha már az előbb a teljesítményeknél tartottunk. Becsléseim szerint, a téged érintő zenekarokkal 2019-ben összesen kilenc anyagot adtatok ki. Ez nem semmi! Csak gratulálni tudok hozzá.

Húha, igen, és nem is volt belőle baj. A Liquidacid 2019-2020-ban 8 lemezt és, vagy EP-t bocsátott útjára, a Lemurian kettőt a Satorinaut meg hármat. Igen ez nekem 13 lemez másfél év alatt, nem gondoltam még bele, keményen hangzik.  Ebbe nem számoltam bele a Psychedelic Source records néven futó gyűjtőoldalunkra feltöltött jammeket.

Kanyarodjunk kicsit vissza a Lemurian Folk Songs-hoz. Az Ima erősen a ’60-as, ’70-es évek pszichedelikus hangulatából adaptálódott. Mondhatjuk azt, hogy ez volt az lemezetek, ami miatt nagyobb figyelmet kapott a zenekar?

Talán igen, bár már a Maro is futott egy nagyot, igazából amint Kriszti elkezdett a zenekarban énekelni az már hatalmas ugrás volt hallgatóság terén.  Így szerveződött le egy francia turné, meg a lemezszerződés a Para Hoboval. Ők meg már tettek hozzá annyi managementet, hogy az Ima kilőjön és menjen egy két födkörüli kört. A Logos-t már megint teljes marketing-mentesen adtuk ki, nincs se manager, senki ilyesmi.  Ez a lemez még ehhez képest is az első igazinak mondható zenei siker lett mindannyiunk életében. Azóta, minden héten több üzenetet kapunk a világ minden pontjáról, karanténos emberek  küldenek magukról képet a macskájukkal Kanadából, lemezrendelések Ausztráliából stb. Kaptunk meghívást a német Embryo zenekar alapító tagjának a 77-ik születésnapjára májusra (persze virus előtt),  de még a kaliforniai Stoned and Dusted fesztivál is benne lenne a jövő évi szereplésünkben, meg ugye a német Tonzonen kiadó épp gyártja vinylen.  És senki se higgye, hogy bármennyi pénzt kerestünk eddig.  Minden, ami bandcampen, koncerten, vagy a merchen jön, az megy. Semmi esélyt nem látok, hogy valaha 0 fölé tornásszuk magunkat ilyen üzletellenes beállítottsággal, de szerintem jó is ez így.  A marketing bekaphatja… ha-ha. Persze ha a Para Hoboék nem segítettek volna az Imánál, értelemszerűen a Logos sem futott volna ekkorát magától.

Lemurian Folk Songs

A Lemurian háza táján most mi a helyzet? Ott várható valami a közel jövőben?

Jammeket akarunk felvenni itthon a zoommal, szépen kidolgozni rá ének témákat ilyesmi. Mivel koncert nincs,a világrenddel meg kitudja mi lesz, mást nem is tehetünk.

A másik két zenekar a Liquidacid és a Korgoth leginkább stúdió-jam projektnek mondhatóak. Ezek, hogyan jöttek életre?

A Liquidacid szinte ugyan úgy lett, mint a Satori. Épp senki sem ért rá próbálni, én meg a Keleti Blokkban megismert zenészek telefonszámai között böngésztem. Debreczi Ákos, és az Arkas-os Kocsis Csabira esett a választás. Csabinál technikásabb dobossal azelőtt nem találkoztam, Ákos nyugalma meg megrendített, szóval megtartottak nehéz természetem ellenére. A Krogoth az a Satorinaut-os Megyeri Krisztián és Banykó Pali ősember duója. Rotakapa dob és mocskos torz bass, élőben letépik a fejet.

A Satorinaut első anyaga az A Micro Trip from the Studio to Outer Spaces and Beyond már egy meglehetősen kiforrott, pezsgőn vibráló anyagként jelent meg, amire párhónapra rá jött a folytatás a Montañas, Mares, Desiertos y Vagabundos képében. Mind a két anyag meglehetősen dinamikus és karakteres, és leginkább hosszúra nyújtott témákkal van tele. Van valamiféle koncepció a témáitokkal kapcsolatban, vagy ezek, amolyan zsigeri, ösztönszerűen „bedugom a gitárt” és jönnek?

Mindkét anyagot a Lemurian megszokott stúdiójában az Abnormalban vette fel nekünk Philipp László egyszerre egy 5-6 órás session alkalmából. Azért került két lemezre, mert többen mondták, hogy nem lehet egybe végighallgatni az intenzitása miatt.  A Viparjaján kívül pedig semmi nem volt megírva, az is csak félig.  Ha úgy vesszük „kamu az egész”, de Robi szerint meg „ilyen zenét nem szabad csinálni, egyszerűen tilos”. Valahogy 2019-ben mégis nemzetközi top 20 lett, 0 marketinggel, pár hónap múlva meg már a -vel játszottunk együtt. Nem vagánykodni akarok, csak szerintem is van valami humbug a dologban, és nem is értem igazán.

Viszont a legutóbbi albumotok, aminek alkalmából most beszélgetünk egy bő órahosszas, úgy mond a nyugalom tengere, főleg az ∞ OHM. Az egész egyfajta karantén jam, ami nyugis és utaztat. Ezzel ez volt a cél?

Krisztián majd’ 3 hétig karanténozott otthon, míg sikerült rávenni, hogy kijöjjön hozzánk a jam-házba.  Hatalmas energiák szabadultak fel akkor. A „végtelenOHM létrejöttét egy véletlenül túltekert phaser pedál segítette elő. Ha az nincs, végigkenődik az egy óra speedrock, úgy, hogy a végén egy nagy massza maradt volna, meg mint egy hangszóró szakadás egy pontba tömörülve. Említettem, hogy azóta van egy új anyag a psychedelic source-on, kicsit nyugisabb is legg, meg beüzemeltünk egy félig rossz olasz hetvenesévek „GEM” tranzisztoros szintit az érdekesség kedvéért.

Bence! Köszönöm az interjút! Ha az érzésem nem csal, hamarosan újra hallunk rólatok.

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.