A suszter maradjon a kaptafánál! Szerencsére a mi Schusterünk nem ismeri ezt a mondást, ugyanis Lóránt a Kaptafa után jelentkezett egy újabb könyvvel, mely a Csiriz nevet kapta a keresztségben. Az előző könyv lényegében a főhős életrajza volt, nézzük, hogy mit kínál a Csiriz!

A könyv külső megjelenése hasonló a korábbi életrajzhoz, ezúttal is egy keményfedeles, cérnafűzött, a korábbihoz hasonló terjedelmű kiadványt kapunk. Lóránt most is Rozsonits Tamással együttműködve, kocsmai beszélgetések képében öntötte végleges formába a gondolatait. Ezek a gondolatok azonban elsősorban nem a P. Mobil vezetőjéről szólnak, hanem átfogóan, de nem általánosítva a hazai zeneipar mindenkori helyzetéről kapunk egy tükörképet. Lórántnak volt miből merítenie, a zenekar működését ugyanis évtizedeken át minden körülmény hátráltatta, pontosabban fogalmazva ellehetetlenítette. Itt és most nem csak a korabeli kultúrpolitikai háttérre gondolok, hanem a részben ettől független rengeteg tagcserére is. A zenekarnak ezek miatt többször is szinte a nulláról kellett újrakezdenie, azonban két dolog mindig vitte előre a Mobilt, az egyik ugye maga a főhős, a másik pedig a mobilisok közönsége.

A könyv célja nem az volt, hogy a szerző leszedje a keresztvizet a zenekar volt tagjairól, illetve  a magyar zeneipar szereplőiről. A közönségsiker mellett viszont megmutatja a műfaj árnyoldalait is, melyek sokszor a háttérben zajlanak és nekünk, rajongóknak többnyire fogalmunk sincs róluk. Aki továbbra is lila felhő mögül szeretné figyelni kedvenceit, óvatosan közelítsen az olvasmányhoz! A csiriz ugyanis, mint tudjuk ragadós, így nehéz lesz letenni a könyvet.

Lóránt a könyvet a tőle megszokott alapossággal építette fel, minden olyan témát érint, ami egy zenekar működését befolyásolhatja. Szó esik a technikai háttérről, a koncertszervezés ismétlődő problémáiról, a roadokról, az akár szerződéses formában is megerősített adott szó megtartásának hazai gyakorlatáról. A koncertek szervezésének négy alapszabálya rendkívül tanulságos, nemcsak a pályakezdő zenekaroknak, hanem azoknak is érdemes átrágniuk ezeket a sorokat, aki évtizedek óta koptatják a hazai színpadokat. Lóránt egy hosszabb gondolatsort szentel a hazai kereskedelmi rádiók és egyéb médiumok “áldásos” tevékenységének, munkájuknak, amit az elmúlt három évtizedben a magyar rockzenéért tettek. Érvelését lejátszási és közösségi oldalas adatokkal is alátámasztja.

Többször is érdemes elolvasni a “17 módszer, amellyel véget vethetsz a zenei pályafutásodnak” című részt! A könyv nem csapong az egyes témák között, hanem összefüggéseiben láttatja a hazai helyzetet. Ezek mellett természetesen előkerülnek a vicces vagy eddig kevésbé ismert zenekari sztorik is. Kiderül, hogy Lóránt a régi tagok közül kiket tart igazi Mobilosoknak és kik azok, akik csak zenészként akartak a zenekarhoz tartozni.

A függelékben megtalálhatjuk többek közt azt a személyes hangú levelet is, amit a főszereplő a hetvenedik születésnapja alkalmából egy tisztelőjétől kapott.

Bár nem fenyeget annak a veszélye, hogy zenekart akarnék alapítani, de ha ez lenne a helyzet, a könyvet elolvasva biztos, hogy még egyszer átgondolnám a dolgot. A mobilosok mellett a Csiriz tehát hasznos olvasmány lehet mindenkinek, aki ebben a zavaros vízben, a magyar könnyűzenében próbál állva maradni. A tervezett trilógia a jelenleg előkészületben lévő, Faszög munkacímű könyvvel fog teljessé válni.

Szerző: Armand 2020. augusztus 23.