Az 1990-es évek közepére Magyarországon meglehetősen felemelkedő ágban volt a death és a black metal. Az underground színtéren ekkorra már tucat szám felelhető fanzine-ok, mint pl.: a Stygian Shadows, Death Trap, Thunder ’n’ Grind, Stiff and Cold, Stroke és a jelenleg is web-zineként működő Rattle Inc. nagymértékben hozzá járult a stílus elterjedésének. A black metal műfaját megalapozó Tormentor anyagai mellett hazai viszonylatban a death metalos zalaegerszegi Monastery zenekar (nekik mondható az első hazai death metal lemez a Far from Christ – 1992), valamint a szombathelyi Extreme Deformity 1993-as Infenal lemezei voltak kiemelkedőek. Ezt a vonalat mellettük olyan feltörekvő csapatok erősítették, mint az Angel Reaper, Subject, Frost, Dusk, Intense Agonizing, Diafragma, Ahriman, Versano (hogy csak pár nevet említsek). Némelyikük igaz csak a demózásig jutott, de voltak, akik a mai napig maradandó albumokat tettek le az asztalra. Ebben a feltörekvő mezőnyben tűnt fel az ezt a vonala Nagy András basszusgitáros/énekes által alapított Sear Bliss is 1993-ban.
Az akkor mindössze 15 éve Andris mellé a death metalos Extreme Deformity ex-basszusgitárosa, Tóth Csaba csatlakozott Barbarics János gitáros és Keibinger Norbert dobos társaságában. Csaba viszonylag rövid ideig volt a zenekar tagja, távozása után András vette át a basszusgitárt és ezzel egy időben a zenekar korai felállása is átrendeződött. A csapatthoz ekkor tájt csatlakotott a szintén az Extreme Deformity-ból ismert Csejtei testvérpár, Zoltán (ének) és Csaba (gitár), a szintetizátoros Winter, a trombitás Szűcs Gergely, valamint beugró dobosuk (szintén Extreme Deformity) Bertalan Balázs. Ez az új felállás készítette el a zenekar első demóját, ami The Pagan Winter címmel jelent meg 1995-ben és, melynek köszönhetően a holland Mascot Records azonnal három albumra szóló lemezszerződést kötött velük.
Demójukra négy, mára már sokak szerint az atmoszférikus black metal alapjait adó szerzemény került fel, melyeknek különleges, sötét bensőséges hangulatát Szűcs Gergely trombita játéka adta, ami ebben a műfajban akkor meglehetősen újdonságként hatot. A demót indító Ancient középtempós rideg heavy/doomos dallamai szinte berobbannak az ember fülébe, amik önmagukban egy sima black metal arculatot hoznának, de a Winter által alájuk terített mámorító és egyben lüktetően baljós hangulatú szintetizátor és a fentebb említett rézfúvós egyedi dallamainak köszönhetően igazi élmény kavalkádot kínálnak. Hasonló légkörrel és dallamvilággal bír címadó daluk, a The Pagan Winter télies álomvilágába dermedt fagyossága, ami szerencsére eltereli a figyelmet a gyengécske, kissé erőltetett (inkább idegesítő) énekről.
A káprázat hangjaival nyitó …where the Darkness Always Reigned a ’90-es évek black metaljának összes lendületét és éjsötét pulzálását magán hordozza, csak úgy, mint az erősen nordikusra vett rideg záró tételük, a Twilight. A szélsebes riffekben szinte könnyed fátyolként kapaszkodnak bele a hűvös szintetizátor és az érces trombita szólamok, amik mellé egy narratív szövegmondás, valamint egy romantikus attitűddel átszőtt reneszánszos levezetés is párosul.
A Sear Bliss 1996-os debütáló albumának a Phantoms sikere nyomán a holland kiadó úgy döntött, hogy CD-n is megjelenteti a demót mégpegig a műfaj egyik ismert grafikusa, Kris Verwimp munkkájával, valamint a 12 perces In The Shadow of Another World című dalukkal kiegészítve (ez a dal egy eddig soha ki nem adott számokat tartalmazó teljes albumnyi próbatermi felvételről származik). A The Pagan Winter csodája annak ellenére, hogy egy kezdeti, de nagyon jól elsült „útkereső” anyag volt, mai is érezhető a zenekar atmoszférájába. És ez a csoda immáron 25 éve tart. Mindezek az évek alatt a zenekar mindvégig képesek voltak a nevükhöz hű színvonalat fenttartani.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
