Section Brain
Hospital Of Death (1993)

A Csehország keleti részén fekvő Mohelnice városa igazán érdekes történelmi háttérrel rendelkezik, mivel az összesen 9000 fő körüli települést többször adták egymásnak kézről kézre a különféle nemzetiségű lakók. Volt, hogy a középkori pestisjárvány tette szellemvárossá hosszú évtizedekre, a második világháború után pedig teljes német lakosságát cserélték le rövid időn belül. Ennek megfelelően komoly múltra visszatekintő helyi kultúráról nem egyszerű beszélni, mégis helyet tudott adni egy tekintélyes közösségnek a 90-es évek elején, akik több zenekarban próbálták a világ tudtára adni, hogy itt és a környékbeli hasonló sorsú városkákban bizony virágzik a metal élet.

Ez a virágzás nem is akárhogy történt, hiszen nem a heavy metalt fedezték fel maguknak évtizedes késéssel, hanem az általánosságban is szárnyát bontogató progresszív, technikás death metal lett az, amiben sikerült nagyot alkotniuk. Ennek tudatossága ugyanakkor mindenképp kérdésesnek mondható, mivel a csapat egy része a thrash érából, mások progresszív rock/metal körökből érkeztek, míg akadtak a ma már old school death metalba tartozó vonalat erősítők is. A tagok ugyan több projektben is zenéltek együtt, de számomra egyértelműen a Section Brain jelenti az igazi csúcspontot egyetlen nagylemezével, amit hivatalosan 1993-ban tártak a világ elé.


De nézzük csak közelebbről ezeket az alig huszonéves srácokat, akik mindezt elkövették. A két főszereplő számomra a gitáros páros: Tomáš Soural és Martin Plšek. Előbbi a hazájában kultikus Skramasax nevű heavy/thrash metal formáció élő koncertjein bontogatta szárnyait, míg Martinról semmilyen más információt nem sikerült összeszednem. Ha megfülelitek, hogy mit játszanak ezen a korongon, akkor azt hiszem világos lesz számotokra is, hogy miért állok értetlenül az eltűnésük mellett. A két srác szemrebbenés nélkül hozza a legjobb thrash/death témákat olyan színvonalon, ahogy azt egy Slayer-Sepultura tengelytől várnánk, ráadásul mindezt megbolondítják egy adag játékossággal. A Section Brain esetében ugyanis a tehcnikásság, progresszió nem a mezei tücsök játékának analóg rögzítésével és beillesztésével zajlik, nem segíti őket nagyzenekar vagy jazz dobos, pusztán tördelt ritmusaikra nyakatekert szólóikra támaszkodnak. Időnként feltűnik ugyan egy baljóslatú orgona kíséret a dalokban, de ez legtöbbször csak apró színesítés a tényleges játék partvonalán, valamint ad egy alapvető komor hangulatot a végeredménynek. Kétségkívül nagy hatással lehetett rájuk a néhány évvel korábban megjelent Morbid Saint féle klasszikus, a Spectrum Of Death is, de ugyanúgy hallgathatták az éppen berobbanó amerikai death metal hullámot is.

Pont ennek köszönhető egyedi keverékük: a súlyos zakatolások, a hörgés és a menetelés ennyire egyensúlyban talán még sosem volt korábban ilyen vegyes stílusú lemezen.
A hörgésben igazából semmi különleges: hagyományosan mély, de jól érthető, hangzásban pedig tökéletesen passzol a lemez többi eleméhez. A hangzásra amúgy sem lehet panaszunk, mert retro anyag mivolta ellenére egész jól szól. A Hospital Of Death egyszerre tiszta és hangszerek tekintetében nyers, mivel mind az akusztikus finomságoknak, mind a kemény témáknak kell a megfelelő alátámasztás. Ugyanakkor a dobok némileg különállónak hatnak, valamint a dinamika sem kifejezetten erőssége az anyagnak, de erről nagy eséllyel nem a zenekar tehet, hanem a rendelkezésre álló technika.

A kiadvány egyébként nem hosszú, összesen 37 percnyi aprítást hoz el nekünk 7 tételben. A helyzet szerencsére az, hogy ennek ellenére sem kell rövid dalokban gondolkodnunk (alapvetően a hosszú thrash kirohanásokat kedvelem jobban), mivel a dalok közül három igazából csak rövid kiegészítőként szolgál. Ilyen az Intro, a Ja Mamm és a The Czech Way, melyeken felül már a jól megérdemelt 7-9 perces dalok várnak ránk.
Ha kedveled a thrash metalt, a death metallal való korai ütközését és a gitárszólókat, fifikásabb riffeket, akkor még véletlenül sem nyúlhatsz mellé a Section Brain lemezével.

Sajnos a kiadványnak folytatása nem született, a tagok pedig szétszéledtek a világban. Egyedül Petr “Bel Canto” Stejskal énekes tudott radar előtt maradni a hasonló stílust játszó Scenery zenekarral, de 2012 óta erről a formációról sem nagyon találni új bejegyzést…

Maradjunk a lényegnél: ha kedveled a death/thrash okos találkozását, akkor ezt a lemezt mindenképp meg kell hallgatnod minden gyengesége ellenére!

Frog Leap
május 29.
Ritual Howls
május 29.