Seep
Hymns To The Gore

Avatar
2022. június 22.
0
Pontszám
8

Imádom, amikor két eltérő stílus találkozik egymással, általában ezekből születnek a leginkább formabontó alkotások. A 2019-ben alakult Seep egy nagyszerű példája annak, hogy mi történik akkor, amikor két ragacsos, undorító szub-zsánert összehozunk a két végletről és megpróbáljuk őket összeházasítani. A Miscarriage már játszadozott az ehhez hasonló szörnyszülöttek kikísérletezésével, azonban a Seep laborjában más dinamikával és hangulattal rendelkező zenei rémálom született. 2019-ben jött létre a Seep, a nem túl ismert Maine államban (Stephen King rajongók előnyben). Vomitus egyszemélyes hadseregéről van szó, minden az ő keze munkáját dicséri. A Souvenirs of a Necrosadist nevezetű 2020-as demo-hoz volt szerencsém, már ott megkapott az a velejéig romlott, penészes muzsika amit Vomitus adott elő. Ez a bizonyos demo még sokkal inkább a death/doom világát tárta elénk. Már ez a demo is egy különösen sötét, undorító stílusban adta elő a death/doom-ot. Szó sincs a My Dying Bride vagy Anathema világáról, itt bűzlő szomorú zombikat kell elképzelni, ahogy éppen a tüdőnket tépik ki a mellkasunkból a fogukkal. Idén elérkezett a debütáló album ideje, a Hymns To The Gore retekkel teli, üszkös univerzuma elérkezett hozzánk.

Ahogyan azt már említettem, one man show a Seep, Vomitus bűzlő, zöld gennyel átitatott kisbabája ez a projekt. A death metal-al való viszonyáról pedig így nyilatkozik: „Mindent imádok ami death metal, különösen a 90-es, 2000-es évekbeli elfeledett, tisztátalan furcsaságokat szívlelem. Ez az album ezeknek a műveknek állít emléket, amikor a gusztustalanság uralkodott, nyers volt a hangzás, és mindenki olyan súlyos dalokat próbált írni, amennyire az emberileg lehetséges„. Ez a filozófia tényleg átjárja a Hymns To The Gore-t, az old shcool mellett megjelenik a 90-es évek végét, illetve a 2000-es éveket jellemző brutal death-ra jellemző rugósabb ritmika. Ugyanakkor Vomitus szerintem egész sok goregrind-ot is hallgathatott, ugyanis annak is jutott egy kis szerep.

A Morbidly Obese előre figyelmeztet minket, miszerint: „Ez a műsor rendkívül felkavaró, ez is volt a szándék„. Egy csapat néger amerikai focista erejével tiporják el a törékeny testünket az ezt követő riffek. Szerencsére bőven maradt a demo hangzásvilágából, azonban ezt azonnal követi egy groegrind-ra jellemző darálás. Itt nem széttörik, hanem szilánkosra darálják az agyunkat. Senki se várjon semmilyen progresszív megoldást, zenei fineszességet, itt ősember üzemmódba kell kapcsolni, és élvezni a műsort. A brutal death megjelenik a már említett ritmikában, és a breakdown-ok is ezt a világot idézik meg, a sörös doboz pergődobról nem is beszélve. Tudom, sokan prüszkölnek ettől a tipikusan kongó pergőtől, nekem már sikerült vele megbarátkoznom, talán a Devourment-nek köszönhetem ezt. A Jigsaw Facefuck megkeveri egy kicsit a paklit, billentyűk teremtenek kísértetiesebb hangulatot. Könnyen mellé lehet lőni a szintivel, de Vomitus nem viszi túlzásba a dolgot, csupán a hangulatteremtés végett használja. A Addicted to Rancidity, talán a legsúlyosabb riffekkel borítja ránk a téglafalat, a billentyűk pedig most is ott figyelnek a háttérben. Utána elszabadul a pokol, a levegőbe repül minden belső szervünk, minden a súlyosságnak van alárendelve. Mindeközben, ha még eszméletünknél vagyunk, figyeljük meg az egész pofás szólót is a háttérben.

Horrific Fetal Mutation, ezt mormogja a fülkagylónkba Vomitus, és már indul is a következő vérfürdő. Az egész olyan primitív amennyire csak lehet, dalszerzésre nem igazán gondolt Vomitus, egyszerűen összetapasztotta a témákat, és nesze neked. Talán ez is a legnagyobb gyengéje a Seep-nek, riffekben gondolkozik, nem dalokban. Állandóan kapom a súlyosabbnál súlyosabb témákat az arcomba, mégsem érzem azt, hogy egy egységet alkotnának. Még ősember üzemmódban is feltűnik ez, a Maggot Stomp istállójából származó bandák nagy részénél érzem ugyanezt. Tisztelet a kivételnek persze. A Gorging on the Gutpile előtt nem érdemes enni, még ha Vomitus azt is mondja benne, hogy ideje vacsorázni. Bőven a legundorítóbb gitártémákat szolgáltatja számunkra ez a szám, minden fentebb elhangzott kritikám ellenére egyszerűen élvezem. Minden amit reprezentál, az egyszerűen kedves a számomra, tényleg sikerült megfogni ennek a rém egyszerű, de hatásos bunkó death metal-nak a hangulatát. A Pedophile Genitalia Removal sem fog elkápráztatni a technikássággal, egyszerűen fog egy bazi nagy sziklát, és a fejünkhöz vágja. Azt el kell ismernem, hogy a mondanivalóval egyet tudok érteni, minden pedofil állatnak küldöm nagyon sok szeretettel ezt a tételt, speciálba.

Sikerült a Seep-nek összeturmixolnia ezeket a stílusokat, és megalkotni egy olyan szörnyet, ami könnyen a bőrünk alá tud kerülni. A Miscarriage mindent elárasztó szennyétől persze sehol sincs, de nem is ez volt a cél. Itt az a cél, hogy kikapcsoljunk, hagyjunk magunk mögött minden bút, bánatot, és hatalmas vehemenciával menjen a headbang. Ennél többet kár lenne meglátni a Seep-ben, nézzünk csak rá a következő szám címére: Encased in Shit. Szóval ne keressünk Shakespeare-i lírákat, elgondolkodtató filozófiai meglátásokat, ez egyszerűen nem az a világ. Ez a szám is ugyanazt fogja adni nekünk, mint az előzők: bunkósbot egyszerűségű death metal-t, se többet, se kevesebbet. Vomitus is tudja, hogy ennyi undormány után már fulladozunk a szennyvízben, a Swimming in Sewage méltóképpen zárja le a Hymns To The Gore kanálisfedelét. Emlékezetesek, és persze egy Kamaz súlyával rendelkeznek ezek a témák is, ezt szinte kár is mondanom.

Érdekes utat választott magának a Seep, tetszik ez a fajta tökösség, amikor nem hímes tojásként kezelik a zenét az előadok, hanem mernek egyet-kettőt csavarni a dolgon. Persze ez egy kétélű fegyver, könnyen balul sülhet el, Vomitus esetében úgy gondolom, hogy egész jól sikerült a dolog. Távolról sem lett egy mestermű a Hymns To The Gore, viszont kaptunk egy őszinte, primitív, kissé agyhalott, de nagyon szórakoztató death metal albumot. Nem tudom, mit tartogat a jövő a Seep számára, de nagy érdeklődéssel fogom követni Vomitus további munkásságát is, egyszerűen kellenek az ilyen karakterek a metalba. A Hymn To The Gore július 8-án fog megjelenni az Extremely Rotten Productions által.

Depeche Mode Depeche Mode
március 25.