Sermon Of Flames
I Have Seen The Light, And It Was Repulsive (2021)

Ugyan évek óta kapjuk a post és disszonáns jelzőkkel ellátott anyagokat, melyeket hajlamosak vagyunk frissnek, eredetinek titulálni, viszont még mindig megmaradtak ezek a kiadványok egy szűkebb réteg berkein belül annak ellenére, hogy jellemzően magas értékeléseket, kritikai megbecsülést tudnak szerezni maguknak. Ennek okain nem érdemes sokat agyalni, hiszen nagyon egyszerű: sok kísérletező kedvű, elvetemült zenekar és művész szeret a tűréshatár vékony vonalán táncolni, ami a befogadóképességet illeti. Lehet egy modern black/death/noise/grind cucc a legaprólékosabban kimunkálva, hangszerek kezelését illetően a profizmus csúcsáig tolva, ha azt nincs ember, aki jóízűen el tudja fogyasztani. Akármennyire is szeretnénk különválasztani a hallgatói szokásokat a zenétől, mint művészettől, egyszerűen szükség van a befogadhatóság bizonyos szintjére ahhoz, hogy az anyag kellő térhez juthasson. Szerencsére akadnak kiadók, akik meg is adják a lehetőséget minden zenélni és megőrülni vágyónak. Ilyen például az I, Voidhanger Records is, akik szinte mágnesként vonzzák az extrém zenei egyvelegeket, melyeknek alappillére a fullasztó légkör és a hihetetlen súly. Ebbe a közegbe került be, vagy inkább született a duóként működő Sermon Of Flames nevű projekt, akik tavaly adták ki kegyetlen bemutatkozásukat. Az ír brigádot Faltanas ( egyedül ChapeFlames néven adott ki eddig egy black metal korongot 2019-ben) és V//T// alkotják, viszont az, hogy ki mit csinál ebben a felállásban, vagy kik ők valójában, arról semmilyen információt nem lehet megtalálni. 

Alapvetően egy jó ómennek számít, ha ír csapattal kerülünk szemben, hiszen a nem túl sok zenekarral rendelkező ország meglehetősen magas minőséget szokott képviselni. Nincs ez másként a Sermon Of Flames esetében sem, melynek nagy része szigorú, kimért adagolású death metal pusztulatból áll, amit megtoldottak némi fekete fémmel, néhány sludge cammogással, de a legjellemzőbb a lemezre az ipari zajok, recsegések, ropogások beiktatása a dalokba. Mint mondtam, itt minden kimért, feszes és ennek köszönhetően nem is lett túlnyújtva az album, első körben örüljünk, ha az itt hallható 37 perc nem kívántatja velünk a pokolba az egész világot. Ehhez a mondathoz tudom hozzákapcsolni a megvalósult, kézzel fogható művészi koncepciót, amit a lemez tolmácsolni kíván: az egész emberiség egy velejéig rohadt, korcs, mocskos és perverz bagázs, akik nem érdemlik meg az isteni kegyelmet. Így válik érthetővé a zuhanó, nyaki ütőerén átszúrt angyal alakja a borítón és mindenféle deviancia, amelyet ezen idő alatt bemutat nekünk a gyomorból jövő, itt-ott sikolyokkal kísért mély hörgés, valamint a kaotikus vértengert megidézően lüktető, kiszámíthatatlanul spriccelő zene. Nem kerülhetjük el a gyilkosság, a szexuális eltévejedés, a környezet tudatos rongálásának témaköreit, valamint azt sem, hogy az apokalipszis gyakorlatilag számunkra egy elkerülhetetlenül közelgő esemény. Hiába törekedünk továbbra is az isteni lét felé, hiába vágyunk mindent megoldó technológiára, a kórság, ami a jövőnket, létünket fenyegeti, ott bújik meg az emberi természet eltitkolni vágyott zugaiban. 

Tovább koptatván a klaviatúrát azt sem árt megjegyezni, hogy ugyan embert próbáló feladat, az I Have Seen The Light, And It Was Repulsive egészben fogyasztandó zenei torzszülött. Megfelelő hangulatban a háttérből előcsapó fogfúrásra emlékeztető hangok is betaláltak, ugyanakkor egy esős délutánon garantálná az anyag az azonnali migrént megjelenését is. Mivel kifejezetten kommersz arc vagyok, így nekem a két leglazább tétel, a Vacuous & Disjoined és a Jahr Null váltak igazi kedvencekké, de tényleg nem egyszerű feladat a szelektálás. Előbbiben zseniális dobokat hallhatunk, ami mindig is gyengém volt, utóbbit pedig előszeretettel ajánlom mindenkinek, aki megfelelő hangcucc mellett gyorsan szeretne megszabadulni a szomszédaitól, esetleg hobbiszerűen gyűjti a hivatalos okiratokat a csendháborítás témakörében. 

Rendkívül érett album ez a két zenésztől, akik eddig tehát nem sok projektben szerepeltek, úgyhogy mindenképp érdemes lesz követni a pályafutásukat. A vidám dalcsokor teljes egészében meghallgatható a kiadó bandcamp oldalán. 

Sermon Of Flames – I Have Seen The Light, And It Was Repulsive (2021): 2 komment

  • BlackZone szerint:

    Köszi szépen az írást! Nálam ez az anyag 10 pont lenne HP-n, már ha még bohóckodnék ott a debilekkel… Hiányoznak az ilyen felfedezések, bár az OdiumNostrum csatorna nem tétlenkedett a promózásban szerencsére. Megbízható forrás a magam fajtáknak. 😀

  • Crissz93 szerint:

    Élvezet olvasni az írásodat (mint mindig), és egyben örülök, hogy beérett nálad az anyag:) A fentebb is említett ChapelFlames-t itt hagyom ajándékba, mindazoknak akik szeretik a nyers fekete fémet és az emlékezetes, fülbemászó témákat.

Zeal & Ardor
december 11.