Siculicidium – Ha alámerülsz az alvilágba, többé nincs visszaút

A hargitai Siculicidium az ősz végén Az alámerülés lárvái címmel a szintén erdélyi Sun & Moon Records színeiben fogja megjelentetni harmadik nagylemezét. A zenekar a black metal sajátos formáját képviseli, zenéjükre nagy hatást gyakorolnak a helyi néphagyományok, jobb kifejezés nem jut eszembe, minthogy a kiadványaiknak van egy különleges, tipikusan kelet-európai jellege, hangulata. A névtelenségbe burkolózó duóból a zenei részért felelős Pestifert a november 16-án megjelenő album kapcsán kerestem meg kérdéseimmel. A lemezajánló megírásakor viszonylag friss volt az élmény, így akkor még nem mertem leírni, de az azóta eltelt idő megerősített abban, hogy a zenekar számomra az év lemezét készítette el. Mivel a csapat ritkán ad interjúkat, itt ragadom meg az alkalmat, hogy megköszönjem a Sun & Moon Records segítségét, nélkülük ugyanis nem jöhetett volna össze a lenti levélváltás!

A Siculicidium 2003-ban indult. Hogyan emlékszel vissza a kezdeti időszakra, mi volt a motiváció a zenekar életre hívásakor?

Úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna. Lugosit már ismertem pár éve és ajánlgattuk egymásnak a különböző zenéket. Szóba került egy entitás létrehozása, totálisan primitív black metal-ban gondolkodtunk, a primitívség sikeresen össze is jött az első demón, ami egy nap alatt lett összedobva, egyes dalok pillanatok alatt lettek “megírva” és rögzítve. A végeredménnyel nem voltam már akkoriban sem kibékülve. 2003 második felében már megvolt több dalnak az alapja, ami majd a későbbi kiadványokon szerepelt, azok pedig már más dalirási koncepcióval születtek, előremutatóbbak voltak a demo összekapkodott hangulatához képest, de gondolom ez is a demók szerepe, lárvafázisban mutatják be a zenekart.

A Siculicidium névhez több EP és eleddig két nagylemez köthető. Melyik kiadványt ajánlanád annak, aki ismeretlenül közelít a zenekarhoz? Visszatekintve az eddigi pályátokra, mely további megjelenéseket tartod még kiemelkedőnek?

Mind a hat kislemez és mostmár három nagylemez a Siculicidium bizonyos fázisait mutatja be az időnek nevezett térképen. Mindegyik közel áll hozzám. Aki ismeretlenül közelít a bandához, annak kiváló ismerkedési alap a tavalyi, 2019-es A halál és az iránytű mini-album. Szűk negyedórájában ott van szinte minden, amiről a Siculicidium szólt az utóbbi tizenöt évben. Bátraknak az új lemezt ajánlom, az már egy hosszabb és tartalmasabb alámerülés a Siculicidium (al)világába.

A közösségi média korában nehéz a névtelenség megőrzése, ti azonban a sejtelmes fotóitokkal és a művésznevek használatával sikeresen tartjátok fenn az anonimitásotokat. Ez kezdettől fogva a koncepció része volt vagy a személyiségetekből fakad, hogy elhatárolódtok az ún. színtértől?

Amikor a lárvakorszakban voltunk, a legtöbb banda mesterkélt arcfestős fotókat erőltetett, mások haverkodós, sörözős képeket toltak. El akartuk kerülni mindezt, nem éreztünk semmilyen késztetést fotókat készíteni, pózolni, keménykedni. A zenére, az egyéni koncepcióra koncentráltunk.

Relatíve hosszú idő, hét év telt el a második nagylemez megjelenése óta, bár közben egy nagyobb lélegzetű és egy rövidebb EP-vel is jelentkeztetek. Mi indokolta ezt a viszonylag hosszúra nyúlt szünetet? A köztes időszakban is foglalkoztatok a Siculicidiummal?

Amint mondod, nagylemezek között hét év relatív hosszú intervallum, de ez idő alatt azért megjelent két tartalmas mini-album, Lugosinak meg ott van a Wolfsgrey is. Idő kell, hogy kialakuljanak olyan dalok, amik nem újrahasznosítással születnek. Nem írtunk dalokat a régebbiek sablonjára.
Ha meghallgatod az új lemezt, mind a hét dal teljesen más,  hét különálló szerzemény, mégis Siculicidium mindegyik.

Mennyi idő alatt álltak össze Az alámerülés lárvái-nak szerzeményei? Hogyan zajlott a dalszerzés, illetve ebben a szakaszban mely előadók voltak a fő hatásaitok? Egyáltalán, a zenekar indulása óta változtak-e az alapvető zenei hatásaitok?

A dalok 2017 és 2020 között íródtak, csiszolódtak, de ugyanez időszakban született a 2019-es EP is. A hatások egyfelől a régi nagyok, akiket most nem sorolok fel, de emellett elfér a Fields of the Nephilim, The Cult, 16 HP / Woven Hand és sok sok más, de mindig vannak új kedvencek is.
Lugosi és én is sok új zenét hallgatunk. A lemez írása közben nálam inkább elektronikus alapú zenék mentek, Klaus Schulze, Zombi, Goblin, XIII Stoleti, Laibach, stb. Szeretek nem metalt és nem black metal-t hallgatni, amikor a kreatív időszak beüt, ezáltal autentikusabbá válik a dalírás.

Hol zajlottak a felvételek, a dalok rögzítése során igénybe vettetek-e külső segítséget?

A felvételek a saját magunk által kialakított Siculicidium Dark Cell-ben zajlottak ezúttal is. A külső segítség minimális volt, ez egy Pestifer / Lugosi produkció, bár a lemez nem lenne az ami, NKF barátunk nélkül. Ő végzi nekünk a keverést és a mastering-et már egy ideje, próbákon meg basszusgitárral segít ki. Nevéhez fűződnek a Death Nöize és a Wolfsgrey formációk.

A promo szövegek és a borító ismeretében már köztudott, hogy egy átfogó szövegi koncepció húzódik meg a friss szerzemények mögött. Mit árulhatsz el erről, illetve mennyire adtok szabad teret a hallgatónak a szövegek értelmezéséhez?

Az Alámerülés lárvái egy egész történetet mesél el. A dalszövegek alapján talán nehéz a teljes sztorit levetíteni. Van egy ilyen visszatérő álom, hogy létezik egy másvilág/alvilág és előjön a kíváncsiság, vajon milyen lehet? Egy kút jelenti a “kaput” az alvilágba / másvilágba. Egyedüli feltétel, hogy ha alámerülsz az alvilágba, többé nincs visszaút. Aztán kiderül, hogy az ember ugyebár  gyarló, és amikor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy elképzelte, mégis visszatérne, de erre nincs lehetőség.

Leereszkedtél a kútba, kinyílt a rozsdás kapu, beléptél az ismeretlenbe, elbizonytalanodsz, van egy rossz előérzeted, de már nincs visszaút. Mindenről le kell mondani, teljes elidegenedés, átalakulás, a régi állapotok megtagadása. A másvilág teljesen más, mint amire számítottál, és sokkal gonoszabb, mint az előző világ volt. Csöbörből vödörbe. Itt minden gonoszság megengedett, totális elfajzás, lelki eltorzulás. A lárvabőr felszakad, megszületik az új torz éned, átállsz te is a másik oldalra, te is az alvilág feltétel nélküli szolgája vagy. Hiába lázadsz és reméled, hogy az egész csak lidércálom, a szerződés az szerződés, a kapuk bezáródnak, alámerülsz te is a szennybe. Természetesen lehet sok síkon értelmezni a történetet, lelki, szociális, morális és más vonalakon is.

Ha már a dalszövegek szóba kerültek, ezekhez honnan szoktatok ihletet meríteni? Alkotás közben mennyire befolyásolnak titeket az erdélyi hagyományok és népszokások?

Lugosi és én is mániákusan szeretünk olvasni, az irodalom elég nagy befolyással van az alkotói folyamatra. Ami az erdélyi, vagy egyéb népi hagyományokat, történelmet, a sajátos népszokásokat illeti, azt tudatalatti hatásnak tekintem. Nem próbálunk népies dallamokra törekedni, az ilyesmit illetlennek, összeférhetetlennek tartom a black metalal. Az az ideális, amikor a népi oldal úgy van jelen, hogy nincs direkt beledöngölve a zenébe, mégis a riffeken túl átvilágít egy szellemi örökség.

Mindketten tagjai vagytok a Wolfsgrey formációnak is. Azzal a zenekarral kapcsolatban jelenleg be tudsz-e számolni bármilyen aktualitásról?

Csak Lugosi tagja a Wolfsgrey-nek, ő “énekel” minden anyagukon, én csak vendégként szerepeltem pár szóló erejéig itt-ott, nem írtam egy szál riffet sem, ez a banda NKF és Lugosi gyermeke. NKF el volt foglalva a Death Nöize bandájával az utóbbi időben, van is egy kiváló új lemezük az idén. Érdemes utánanézni, vérbeli régi iskolás, ódon anyag. Úgy tudom, hogy lesz egy  harmadik Wolfsgrey lemez is a jövőben.

A black metal manapság egyre technikásabb, kaotikusabb irányokat vesz, ti viszont erről tudomást sem véve ragaszkodtok az egyszerű dalszerkezetekhez. Hallgatóként figyelemmel követitek a stílus friss hajtásait?

Van egy technikásabb hozzállás is a színtéren, de mi az ősibb, zsigeribb dolgokat kedveljük, a túl sok technika megfojtja a hangulatot. Attól függ, mire gondolsz, amikor egyszerű dalszerkezetről beszélsz. Az új lemez több dalában is 5-6, vagy több téma váltja egymást, ami jóval több és komplexebb, mint egy 2-3 riffes Burzum track, és egy-egy dal iránya sem a legkiszámíthatóbb nálunk. Persze nem ettől jó vagy rossz egy dal, de azért törekszünk a változatosságra a saját mikrokozmoszunkon belül. Amennyire időm engedi, követem az új hajtásokat, kedvelem az olyan underground bandákat mint az Akitsa, Cultes Des Ghoules, Cult of Fire, Urfaust, Teitanblood, Bütcher, Krolok, Malokarpatan.

A kiadványaitok szinte kezdettől fogva a Sun & Moon Records színeiben jelennek meg. Kiadó és zenekar között manapság ritka, hogy több, mint egy évtizeden keresztül zökkenőmentes legyen a viszony. Mi a tartós együttműködés titka?

A hosszú barátság titka a pontos elszámolás.

A lemez megjelenését követően milyen terveitek vannak a Siculicidiummal?

Új dalokon dolgozunk a próbateremben, és azon kívül is. A következő anyagokkal sem fogunk eltérni az eddigi iránytól, de törekszünk a változatosabb, talán rövidebb dalokra, többet jelenleg nem tudok kiszivárogtatni. Köszönjük az érdeklődést!

Az interjút készítette: Andris

Angertea, Mudi, Nís
október 22.