Significant Point

Into the Storm (2021)

A német Dying Victims Production kiadó szerzett egy időgépet, amit arra a hasznos célra használ, hogy világra hozza a ’80 évek-béli heavy metal hangzását hitelesen megújító új zenekarok lemezeit. Ha a máig használt marhabőr nadrágszíjamat is hat lyukkal szorosabbra vehetném, akkor az időutazás nem csak illúzió, de valóság is lehetne. A Significant Point – Into the Storm című februárban megjelenő lemezét hallgatva csak kapkodtam a fejem.

A fiatal, japán banda első lemezén nagyon hiteles, erős korai-heavy metal hallható. A szigetországi bandák jelenléte lehet, csak nekünk Európa ezen a felén új. Már a ’70-es évek végén is játszottak ott igényes hard rockot. A ’80-as évek elejétől a Loudness (első magyarországi koncertjüket 2020. márciusában a járványhelyzet hiúsította meg), az Earthshaker, a 44 Magnum nem csak kuriózumok voltak, de kiváló, egymástól is különböző heavy metal zenéjükkel nemzetközi sikereket értek el. Nem véletlenül említem már másodjára Loudnesst. A fent említett vélhető hatásokat, a szellős amerikai heavy/speed/power metalt (köztük az abban a korban a leggyorsabban játszó bandák egyikeként a Savage Grace hatását) az erős európai HM-mel, mint vektorokat összesíti eredővé a Significant Point hangzása. Talán olyan, mintha a XXI. században indulna a most-fiatal Loudness.

Számos ismerős, ám nem másolt dallamot hallunk. A banda meglehetős tisztelettel, de harsányan és harcias lendülettel adja elő a dalait, megteremtve a heavy metal brit és német születésekor kialakult atmoszférát. Mire számítson, aki elindítja a hangzó linkeket? Az intenzív zene tényleg a gyökerekig hatol: számomra az erős speed metalos német Warrant, az énekvezetéssel az Abe Fumiya-éhoz hasonló magas énekhanggal hasító Gravestone jutott az eszembe. Szinte minden szóló akkordfelbontások pontos és zengő ismétlésével indul vagy ér véget. Alatta ilyenkor fémesen húz a ritmusgitár, ez nekem a Mad Max dalokat húzza elő gyakran frissített emlékeimből. Ha már gitárt említek, Takeuchi Gou és Kuwag Kazuki (az alapító gitárosok) elképesztő pontosan játszanak párhuzamos szólókat, olyan könnyedén, hogy biztosan képesek lennének a speed/power stílusában folyamatos, gördülékeny paganini-szólamokra is. Csakhogy, ezt az így is gyors és élces tradicionális HM-hangzású szólók mellett ritkábban teszik meg – s ez egyáltalán nem baj. A két gitáros neve egyszer lehet, hogy annyira ismert lesz, mint amennyire évtizedekkel korábban az agytekervényeimbe égett Akira Takasaki neve (Loudness).

A 2011-ben alapított, csapat már rendelkezik egy teljes hosszúságú lemezzel „Live in Tokyo” (2017) címmel. Ez nem is meglepő cím azok után, hogy minden valamire való nyugati rock, metal, és pop banda tokiói koncertlemezekkel méri a világhírnevet (tudjuk: big in Japan) Nos, a Significant Pointnak ez már megvolt. A csapat felállása: Fumiya Abe – ének, Gou Takeuchi és Kazuki Kuwagaki – gitár, Itormentor – dobok. A korábbiakban kisegítő Hiroki Hamashima – basszus (az Outbreak Riot tagjaként) hangszerest mintegy két éve váltotta Kazuhiro Watanabe (a nevek angol sorrendre átírva). A kócos és egyben mindenre elszánt figurák a korhű Metal Hammer poszterek látványát erősítik. Az album képi megjelenítése is törekszik a múltbéli hatás keltésére. A borítón egy szárnyas-tülkös Godzilla-imitátor támad, vele bátran veszi fel a harcot egy XX. század eleji japán egyenruhát viselő, maszkos-kesztyűs, vagy gyíkember(?)-osztag. (Nem találtam nyomát, hogy ez pl. egy híres képregény részlet lenne.) Az ábrához, az anno ’80-as koncepcióhoz jól illik a borító ecsetes festmény hatása, amit csak erősít a dalcímek és dalszövegek metal hangulata.

A 10-dalos lemezen, egyfajta japán hagyományként (ld. az említett hazai bandákat) vegyes nyelvű dal is hallható (a címadó, 5. felvétel). És hogy mennyire kellemes deja vu hatja át a lemezt, igazolja: mire ezt elolvastam a csatolt promo anyagon, már rég kigondoltam a párhuzamot…, azaz a koncepció gyanútlanul telibe talált. Jól beleéltem magam a korunkban játszott, mégis „eredeti”, angol nyelvű, „japános” HM dallamaiba, mire megszólalt az Into the Storm. Érdekes, hogy míg az angol nyelvű dalokban teljesen helyén van a hangsúlyozás, a nyújtás és a hajlítás, úgy ebben a nótában a japán verzék után angolul énekelt refrénben megkapón tolódik a helyes hangsúly a szövegrészek japán szótagolása felé. Abe Fumiya éneke ebben a nótában kimondottan teátrális. Ezzel együtt, ez a dal a lemez egyik legerősebbje. Hatásos felvételekből egyébként sincs hiány. A speedes tekeréssel induló Attacker egy korábbi EP-s nóta, koncerten is döng. A nyolcadik Deathrider pedig a lemezen hallható legjobb, legötletesebb dob-basszus játékkal és a számtalan ritmusváltás felett virgázó váltott szólókkal hengerelt le. A dalközepi betétben a basszus ütemről-ütemre emelkedik – vélhetően ez a koncertek egyik csúcspontja -, majd visszatér az első versszak gyors vágtája. Kegyetlen jó húzás a megint csak stílus-zsáner Heavy Attack (2. dal), ami a nagyon bevésődő kezdő riff után rögtön az elején alkalmazza a Helloweentől ismert, tercben, majd kvintben zümmögő gyors gitárjátékot. Felette szinte eszelősen, inkább gyomorból, mint tüdőből énekel a frontember. Óriási hangulata van a Night of the Axe-nek (5. dal), ami egy koncerten a „lássam a kezeket”-típusú nóta: amikor a dob és basszus éppen pihenőhöz juttatja az éneket, és a gitárokat a nagy nekifutás előtt. Hogy a korongon itt már negyedjére tűnik fel a Breaking the Law egy-egy ütemnyi motívuma? Ugyan már, és ismét: mindez csak zenei evokáció. A nekifutás nem is akármilyen, kitart az újabb majdnem Breaking the Law riffel robbanó dalig. A Running Alone-ban a MegadethShe-Wolf-jához hasonló, élettel teli szóló is visszaköszönöm. Ezzel a lemez úgy ér véget, hogy semmi hiányérzetem nem marad. A felvétel minősége kicsit mintha fújós-sistergős lenne, meglehet, a megismeréshez biztosított mp3 formátum miatt. De legyen ez a keverésnek egy hangulatfokozó erény. A lemez hangzása így is nagyon autentikus.

Mára nem kuriózum a távol-keleti metal bandák jelenléte semmilyen műfajban. Nem lennék meglepődve, ha a kvintett az undergroundból üstökösként tűnne fel a szakújságok lapjain. A Significant Point neve, ezzel az elánnal egy önbeteljesítő jóslattá válhat. Első lemezükkel valóban jelentős pillanathoz értek. Ajánlom a jó heavy metal minden () rajongójának.

Significant Point – Into the Storm (2021): 3 komment

április 03.,
május 04.,
május 05.,