A Slogan zenekar a ’80-as évek végétől kezdődően közel egy évtizedig volt része a hazai színtérnek. Több, mára legendássá érett demo felvételt, egy nagylemezt és két gyűjteményes kiadványt követően beszüntették tevékenységüket, majd 2016-ban egy új lemezzel jelentkeztek. Azóta újra „szinte” teljes a csend a zenekar körül. Ennek okáról, illetve a régi időkről kérdeztem a csapat tagjait.

Sziasztok! Kezdjük a legaktuálisabb dologgal: Mi a helyzet most a Slogan-nel?

Rob: Létezünk, hasonlóan minden olyan dologhoz, amelyről egyébként fogalmunk sincs, de ettől még van. Viszonylag rendszeresen próbálunk, találkozunk, beszélgetünk arról, ami van és a hétköznapok komplexitásából kiszakadva rákoncentrálni arra, amit közösen elképzelünk.

Atti: Időviharban hánykolódunk, amiből csak ritkán sikerül kikeveredni… Ezért megfelelő koncentráció híján nagyon nehezen haladunk bármivel, legyen az új lemez, vagy koncertszervezés, stb…

Kik alkotják a jelenlegi tagságot?

Rob: Nagyon szerencsések vagyunk, mert akik elmentek még mindig velünk vannak és a barátaink, akik jöttek azok pedig régen is velünk voltak.

Atti: RüjönHönt – ének, Horváth Endre – gitár, Juhász Rob – gitár, Wallachy Attila – dob, Papp Lucu – bass. A többiek / volt tagok feltűnnek, eltűnnek. De tekintve, hogy nem túlzottan aktív a zenekar ez nehezen értelmezhető.

1997-ben a Nincs című gyűjteményes anyag megjelentetése után tűnt el a zenekar. Mi volt az oka annak, hogy akkor abbahagytátok?

Rob: Igaz hogy eltűntünk és kis időre abbahagytuk, de ettől még voltunk majdnem ugyanúgy, mint most. Talán a Nincs után kellett egyet pihenni, gondolkodni erről az egészről, amit csinálunk. Ebben az időszakban alakultunk át fizikailag is, mert az élet állandó forgásban van. Kell az átrendeződés időszakonként, hogy aztán megint beálljon egy működő konfiguráció.

Atti: A zenekar egész története lényegében a szubkultúra (metal/thrash) szubkultúrájának, (slogan eklektikus, elvont stílus) Európa peremvidékén művelt, állandóan a létezés/nemlétezés határán vívott harcát jelentette és jelenti. Ez a fajta létszemlélet, amelyet ezzel az eszközrendszerrel próbálunk megjeleníteni, tényleg nagyon kevés embert érintett meg. Véleményem szerint, itt Magyarországon egy ilyen jellegű, perifériás érdeklődésre számot tartó zenekar létezéséhez a befogadói oldalról szükséges alapvető feltételrendszer semmiképpen nem adott, és nem is volt az sohasem.

A négy éve kiadott gyűjteményes csomagban a régi felvételeket újra elérhetővé tettétek. Honnan sikerült előbányászni a korai hanganyagokat?

Rob: Ezt Josénak köszönhetjük, nélküle ez nem jött volna létre, hálásak vagyunk neki ezért. A Sloganben vannak olyan archív kazetták, amiken sok-sok kutatással lehet felfedezni gyönyörűségeket, ezek alapos átnézése és ismerete volt szükséges.

Atti: A 4 éve kiadott 3 CD-s csomag címe pontosan: FORGOTTEN TAPES – THE SLOGAN ANTHOLOGY 1988-1994. Az egész Antológia kiadásának ötlete Joze Bese-től származott, az ő lendületéből származó energiával és az ő közbenjárására sikerült meggyőznünk a Hammer Records-ot, hogy ez egy jó ötlet. A régi demóknak az eredeti anyagai különböző formában voltak meg, a FORGOTTEN „metálos” TDK kazin, az ART már DAT kazettán, a VOLUNTARY pedig CD-n, wav. formátumban. Ezeket tudtuk aktuális stúdiótechnikával „remasterelni”.

A gyűjteményes kiadványnak milyen volt a visszhangja? Mi volt a tapasztalat, a régi rajongók mellett voltak-e új érdeklődők a Forgotten Tapes címre keresztelt kiadvány iránt?

Rob: Kevés visszajelzést kaptam, többnyire csak barátoktól, szóval számomra nem volt visszhangja.

Atti: Mondhatjuk azt, hogy új érdeklődőket nem érintett meg az anyag, de nem is tettünk érte semmit, hogy így legyen. A mai „információóceánban” a felszínre bukkanni, és valamilyen módon jelen lenni a köztudatban rendkívül nehéz. Egy nem „aktív” zenekarnak meg lehetetlen. Minden korai felvételetek felkerült erre a gyűjteményre, vagy volt olyan hanganyag, amit le kellett hagynotok erről a nagyszabású, három CD-t tartalmazó kiadványról?

Rob: Rengeteg próbatermi demo, illetve stúdiós dal volt raktározva, én jelentős részét el is felejtettem, nem hallgattam ezeket.

Atti: Iszonyú sok próbatermi felvételünk, koncertfelvételünk van még, ami nem került rá a 3 CD–re. Ami rákerült, az is sokszor „túlzás”, de vállaljuk.

Mai fejjel mi a véleményetek a régi kiadványokról? Melyik demót, illetve albumot tartjátok a legjobbnak, illetve melyikkel vagytok a legkevésbé elégedettek?

Rob: Én sorrendet nem tudok felállítani, mert mindegyik anyagnak van története és ezek a történetek önmagukban jelentősek, mindegyik az adott korszakunkat mutatja be és szerintem teljesek, nincs üresjárat. Legfeljebb más máshogy látja, értékeli, de számomra nem állítható egyikről sem, hogy nem sikerült.

Atti: Visszatekintve én alapvető szempontnak a Slogan zenekar tekintetében azt tartom, hogy mennyire sikerült a korszellemet leképeznünk az adott produktummal és ilyen szempontból, szubkultúrális szempontból, mindegyiket nevezhetjük korszakalkotónak, és ez a lényeg.

Hogyan állt össze régen egy Slogan dal, illetve hogyan íródtak a visszatérő lemez számai? Van különbség a dalszerzés folyamatában?

Rob: Régen sokkal több időnk volt próbálni és csiszolódni. Ma már ez nem működik, most is hasonlóan keletkeznek, de mintha gyorsabban, akár spontánabbul, illetve mindenki magában szüli meg a részleteket.

Atti: Én személy szerint a mai helyzettel, t.i., hogy nincs elég „idő” arra, hogy a zenekar alkotói állapotba kerüljön, rendkívül elégedetlen vagyok. A 2016-os lemezünk ebből a szempontból szerintem magán viseli ezt a hiányt. Ennek ellenére ezen a lemezen is vannak olyan dalok, amelyeknek sikerült megérinteniük a „sloganfeelinget”. Szóval pontosan ezért a zenekar mai állapotát nem tekintem „valósnak”.

A régi időkben készült-e olyan videofelvétel a koncertjeitekről, ami kiadásra lehet érdemes?

Rob: Biztosan lenne olyan, ami érdekes lenne, de érdeklődés hiányában ennek nincs jelentősége.

Atti: Vannak VHS felvételek, elsősorban Sunclub-os koncertekről. „Kiadás” céljára ezek nem megfelelő minőségűek, max. egyszer feltoljuk őket a youtube-ra, hogy az unokáink is láthassák. 

A 2016-ban megjelent lemez hogyan illeszkedik a Slogan kiadványok sorába? A korai korszak rajongói hogy fogadták a magyar nyelvű Slogan-t?

Rob: Mivel nagyon kevés visszajelzést kapunk, ezért nem tudom, hogy fogadták. Volt, aki dicsérte, volt, aki azt mondta, ez nem Slogan. Annyit mondhatok, hogy nekem ez Slogan. illeszkedik a sorba ez nem is kérdés. Lehet, hogy több időre van szükség a feldolgozásához.

Atti: RüjönHönt énekes érkezésével tényleg nagyon megváltozott a zenekar stílusa. Szerintem még szűkebbre szabta a lehetőségét, hogy általános befogadói attitűddel az új Slogan értelmezhető legyen. Ahhoz már tényleg nagyon elvetemültnek kell lennie a hallgatónak, hogy élvezni tudja az új lemezt. Szóval megint csak széllel szemben haladunk, de jó irányba!

Ritkán koncerteztek. Ez tudatos lépés a csapat részéről, vagy ennyire kedvezőtlenek a fellépési lehetőségek?

Rob: Ma Magyarországon nincsenek fellépési lehetőségek. Mondjuk régen se nagyon volt. Akkor is magunknak teremtettük meg a Sunclubot és adtunk másoknak is lehetőséget. Talán ezt kellene tennünk most is.

Atti: Ezt most itt nem akarom hosszan kifejteni, de a „kultúrkommunikációs” terek totális elfoglalása lényegében megtörtént néhány üzleti csoport részéről. Ezáltal megszűnt/megszűntették azoknak a szubkultúrális kommunikációs tereknek az eredeti funkcióját, amelyek a társadalom különböző igényű mikroközösségeinek eredetileg lehetőséget biztosítottak, valós élmények átélésére. Kicserélték a szereplőket középszerű 2D papírfigurákra, amelyek csak egy irányból látszanak igazinak, kicsit oldalról szemlélve látszik, hogy nincs mélysége a dolgoknak. Az átlagos képességű befogadó pedig ebben a szándékosan megnövelt mértékű információ áradatban, amelyet még torzítanak és „relativizálnak” is, nem tud, nincs rá lehetősége, hogy különbséget tegyen a valódi és az annak látszó között. Ez egyébként egy általános folyamat, ugyanez zajlik a filmművészetben, a színházban, stb…

Hogyan tervezitek a csapat jövőjét? Várható újabb nagylemez a közeljövőben? Ha igen, kérlek, tájékoztassátok az olvasókat a már publikus részletekről!

Rob: Várható új anyag. Igazából már sok dal, dalkezdemény, szösszenet megvan. Lényegében én a fejemben már látom az egészet, de még nem sikerült kigurítanunk, mert ehhez mindenki kell a csapatból, szóval várjuk, hogy előbújjon.

Atti: Egyetértek Robbal, de a közös alkotói állapot elérése manapság mindennél nehezebb mutatvány.

Több fórumon is felvetődött, hogy a ’80-as, illetve a ’90-es évek demos zenekarai újra összeállhatnának egy kiemelt rendezvényre, előadva a mára klasszikussá érett dalaikat. Mi a véleményetek erről a dologról? Érdemes lehet a régi dolgokat bolygatni? Ti vállalnátok egy ilyen fellépést?

Rob: Mehet!

Atti: Az előzőekben taglalt koncepció mentén, egy „nosztalgiabulinak” akkor lenne értelme, azaz akkor nem lenne paródia, ha a zenekarok az aktuális korszellemre adott aktuális válaszaikkal is elő tudnának állni. Szerintem azok a zenekarok, akik a valamikor kiküzdött sikereiket/slágereiket adják el újra és újra, aktualitások nélkül, azoknak az embereknek, akik tisztelik őket, valósághamisítást követnek el, szánalmasak, és fölöslegesek. Természetesen ennek a szempontnak akkor van értelme ebben a viszonyrendszerben, ha valaki hozzánk hasonlóan azt a minőséget keresi ebben a kommunikációs térben, amelynek a felszámolása aktuálisan zajlik.

Van valami, amit nem kérdeztem meg, de fontosnak tartjátok megemlíteni?

Rob: Bele kell tenni az energiát a dolgok megértésébe, így a zene felfogására is. Ne egyétek, amit elétek hánynak, nézzetek körül, keressetek, mert most is léteznek értékek és valódi tudás, de nem akarják, hogy megtaláljátok.

Atti: A „valóság” szó sokszor elhangzott az interjúban, valószínűleg azért, mert a korszellem „diktálta”. Fontos lenne, hogy a virtuális világokkal párhuzamosan, a „való világban” való tartózkodást is lényegesnek tekintsük, mert ezt a helyet most foglalja el az a pszichopata érzéketlen hatalommánia, amelynek folyamatában először egyre több kommunikációs teret, majd valódi teret sajátít ki, helyette „mátrixautomatizmusokat” kínálva fogyasztásra.

Az interjút készítette: Andris