Smoulder
Dream Quest Ends [EP]

(Cruz del Sur Music • 2020)
Armand
2020. április 2.
1
Pontszám
8.5

Tovább folytatja korábbi anyagainak misztikus, barbár történetét az epikus fantasy doom metalt játszó, női-frontos kanadai Smoulder. Igaz ezt most csak egy három tételes EP képében teszik, ami nemrégiben jelent meg Dream Quest Ends címmel, és ami a zenekar eddigi első történet ciklusának bezárása lenne.

Aki nem ismerné a csapatot annak csak visszatekintésként annyit, hogy a banda 2013 környékén jött létre a harcos királynő – énekes amazon – Sarah Ann Kitteringham és basszusgitárosuk Adam Blake doom metal iránti szenvedélyéből. Annak ellenére, hogy Adam Blake már a kezdetektől a zenekar egyik ötletadójának tekinthető ő maga hivatalosan csak 2018-ban csatlakozott a csapathoz, ami után mondhatni felgyorsultak az események. Ez évben The Sword Woman címmel adták ki első demójukat és kezdték meg varázslóktól, valamint átkoktól sújtott misztikus történetüket, mely Garathorm megbűvölt örök bajnoka, Ilian és gonosz inkarnációja, a halhatatlan Moorcock harcáról szól. Ezt a történetüket tavaly megjelent debütáló albumukkal (amiről mi is írtunk), a Times of Obscene Evil and Wild Daring mágikus riffekkel felvértezett, erősem klasszikus „doomatikus” szabbatista , Candlemass, Solitude Aeternus, illetve tradicionális heavy metalos ízeket (Cirith Ungol, Blind Guardian, Saxon) megszólaltató lemezükkel folytatták, amit most a szóban forgó, közel 21 perces EP-jükkel fejeznek be.

A EP-re történetük fináléjakét két saját és egy Manilla Road feldolgozás dal került fel Sarah Ann vokális amazon, és az ikergitárok epikus riff mágiájától felvértezve, melyek már nyitó és egyben címadó daluk indulásától erősen megdörrennek. Vastag, acélveretes középkori dallamok, epikus harciasság, lángoló gitárszólók és magabiztos himnikus énekdallam, amit a támogató lírikus hangulat és férfikórus tesz tökéletessé. Az ezt követő Warrior Witch of the Hel egy „ezer éves” tradicionális doom alapokra épített dal, mely erőteljességénél csak a mágikus hatása erősebb. A dal szövege C. Dean Andersson sci-fi, fantasy író, az 1980-as évek közepén Asa Drake álnév alatt írt Bloodsong trilógiájának első könyvéből való. Egy igazi harcias, feszes nóta, melyben az Iommi iskola jeles példáit hallhatjuk.

A zárásként felcsendülő Cage of Mirrors a Manilla Road 1982-ben megjelent Metal című második nagylemezéről való. A dalt hallgatva azt kell, hogy mondjam meglehetősen mély tisztelettel nyúltak hozzá még akkor is, ha finom, lírikus modernebb hangzást, illetve súlyt adtak neki. Sarah Ann remegősen selymes hangja meglehetősen jól idézi meg Mark „The Shark” Shelton (a Manilla Road énekese, alapítója – R.I.P.) egyedi énekének dallamait. A dal magával ragadó balladás atmoszférája egy tökéletes befejezés ad a kislemezhez, és egyben egy tökéletes folytatás lehetőségét is kínálja, amit én bizakodva várok.

Az EP hivatalos vinyl változatának B-oldalára a zenekar 2018-as The Swordwoman demójának dalai kerültek fel.

Depeche Mode Depeche Mode
március 25.