Jönnek a hideg hónapok. Fagy, csend, hó (talán) és zúzmarába zárt gondolatok lepik el ilyenkor a vidéket. Rám mindig nagy hatással van ez a változás, a természet meghalni megy. Minden elcsendesül, a napok rövidebbek, a sötétség győzedelmeskedik a fény felett. Az ilyen időknek biztosít faszányos háttérzenét egy a modern időket megvető, a progresszióra, disszonanciára fittyet hányó black metal album. Pörgettem a promókat, akárcsak egy jófajta lemezboltban és hagytam, hogy a borítók beszéljenek hozzám. Egyik követte a másikat, míg meg nem találtam azt, amire vágytam. Cirádás logó és középkor hangulatát idéző képkeretbe zárt csuklyás alak. Na és persze minden fekete fehér, mert a mi világunkban színek nem léteznek, csak az üresség. A Sorgetid név viszont egyáltalán nem volt ismerős, ez nem is csoda mivel ez lesz a bemutatkozó lemeze ennek a projektnek. A finnek mindig is értettek ahhoz, hogyan nyúljanak hozzá a depresszíven sötét, melódiákat nem megvető, fülbemászóan gonosz black metalhoz. Ráadásul az alkotó személyében ismerős névre leltem: V-Khaoz. A Vargrav, Druadan Forest, Grieve, és az Embryonic Slumber nevekmár mind ismerősen csengtek a fülemben, itt már biztos voltam benne, hogy jó kezekben vagyok. Persze a black metal zenészeknek ezer plusz egy mellékprojektjük van, amik mindig egy kicsit másképp közelítenek ugyanahhoz a zenéhez. Ez nála is így van, vagy ahogy az agyturkáló mondaná a Nincs Kettő Négy Nélkül című klasszikusban: tipikus! A Natt av Tusen Dödsfall visszavezet minket azokba az időkbe, amikor a fekete fém hideg volt, gonosz és kompromisszummentes.
Nehogy azt higgyük, hogy ez könnyű dolog. Olyan sok versenyző van ebben a zsánerben, hogy tényleg olyan minőségben kell előadni a jól ismert paneleket, ami megmarad a hallgatókban. Mivel már egy ideje nem 1992-t írunk az újdonság varázsa sincs meg, sokkolni már nem lehet a klasszikus irányzattal. A Sorgetid, jobban mondva V-Khaoz tudja ezt nagyon jól, ő részese volt azoknak az időknek, amikor még körüllengte ezt a zsánert az ismeretlenség aurája. Eltaszít magától, nem fog boldog boldogtalan ízléséhez alkalmazkodni és legfőképp: átjárja a fagyos gonoszság ereje, amihez valakinek vagy van érzéke, vagy nem. A Natt av Tusen Dödsfall egy kiváló példa arra, amikor valaki tudja, hogy mi a dörgés ilyen téren.
Egymáshoz ütögeti a dobverőket V-Khaoz a Havet djupare än sorgban és meg is érkezik a tél a hálószobánkba. Ne lepődjünk meg, ha azon kapjuk magunkat, hogy hull a pelyhes a konyhában, ez teljesen normális a Sorgetid bemutatkozó lemezénél. Fenséges és hideg, így lehetne a legjobban leírni a riffet, ami köszönt minket. A keserű nosztalgia átjárja ezeket a témákat. Mintha visszavágynánk azokba az időkbe, amikor nem volt egyszerű az élet, sem jobb, de egyszerűbb az igen. A lamentálás, középkori idők megidézése sikeres, a keserédes témák és a stabil dobok megidézik ezt a kort. A 4. perc után kapunk némi daccal átitatott győzelmet hirdetni készülő témát is, ami nagyon jól áll a Sorgetidnek. A lemez minden dalán érződik, hogy V-Khaoz nem is ismer el másfajta black metalt, csakis a másodhullámos, skandináv fajtát. A Svärdstorm témavilága is ezt az univerzumot idézi, érezhető benne az a melankólia, ami különösen a finn vonalra jellemző. Fülbemászó, mégis jéghideg. A hangzással az égvilágon semmi probléma nincsen. A skandinávokra jellemző kényelmesen lo-fi frekvenciák jellemzik. V-Khaoz károgása a magasabb tartományokban köt ki, megszállt démonként terjeszti luciferi tanait. Ha nem lett volna milliószor lejáratva ez a szó, akkor azt is mondhatnám, hogy minden nagyon trve.
Igazi hullafestékes fekete fém ez, se több, de semmiképp sem kevesebb. A tremolo riffek annyira finnek, hogy le se tagadhatnák származásukat. A szomorú gonoszság meghatározó szerepet játszott ezen ország „soundjának” a kialakításában. A Fullmånens slav már kilép a középtartományból és gyorsít a tempón, akár d-beatnek is el lehetne adni a dob által diktált tempót. Mindezek után megérkezünk a legkényelmesebb tartományba: az arany középútra. Ez nem a sebességmániáról szól, a finnek általában nem erről voltak híresek, meghagyták azt a svéd és norvég társaknak. Persze igényes kivételt mindig lehet találni (Impaled Nazarene), de számomra a lappok mindig is a riffekről szóltak. És itt ezeket megkapom, gyakran váltogatják egymást a jobbnál jobb jégcsapos témák. Nincs oda nem illő, ne adj sátán boldog, lakodalmas gitártéma, ami úgy haza tudja vágni a dolgot, ahogy van. A Sorgens Tid csendesen megdörrenő égbolttal és zongorával köti össze a lemez két felét. Hangulatos, de nem kihagyhatatlan. Ez elvezet minket a Svarta stormar av djurisk vrede, csenddel fogad minket, csak azért, hogy még nagyobb hatással támadjon le minket a hóvihar. Nincs értelme egyenként végigzongorázni a dalokat, mivel konstans minőséget hoznak. A záró Eskapism kiemelendő még, ugyanis remek dark ambient tétel, dungeon synthre jellemző megszólalással. Nincs semmi bonyolult, vagy megfejthetetlen a Natt av Tusen Dödsfallban, tökéletes aláfestőzenéje a hideg, téli estéknek. A Werewolf Records november 11-én hozza el a hidegfrontot, így már nem kell sokat aludni.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
