SpellBook
Magick & Mischief

(Cruz Del Sur Music • 2020)
King
2020. november 12.
2
Pontszám
7

Érdekes a SpellBook története: A pennsylvaniai illetőségű banda 2007-ben alakult Witch Hazel néven, és saját kiadásban megjelentettek 3 sorlemezt is (Forsaken Remedies – 2012, Nocturnity – 2015 és Otherworldly – 2018). Ezek után, idén úgy döntöttek, hogy nevet váltanak (ami már egyébként korábban is megfordult a fejükben), és az első lemez egyik dalcímét választották a zenekar új nevének.

A zenéjüket tekintve többféle inspirációt is találhatunk a lemezeken, leginkább a ’70-es évek rock, heavy- és doom metal elemeiből. Véleményem szerint kétségkívül a Black Sabbath volt rájuk a legnagyobb hatással, ami mind a négy lemezen tetten érhető. Emellett, ahogy ők is megfogalmazzák, megtalálható még az albumon egy kis okkult rock (Blue Öyster Cult, vagy ami a Ghost első két lemezén is hallható), hard rock (Deep Purple, Kiss, Rolling Stones, stb.) és doom metal (Black Sabbath, Pentagram) hatások is. Mindezek tükrében készítették el legújabb lemezüket, a Magick & Mischiefet, és indítottak új fejezetet a karrierjükben. Az album az olasz Cruz Del Sur Music kiadó jóvoltából idén szeptember végén látott napvilágot.

Hallgatva mind a SpellBook, mind pedig a Witch Hazel lemezeit, elmondható, hogy némelyik olyan, mintha valamelyik korai Black Sabbath kiadványról maradt volna le, Nate Tyson hangja olyan szinten Ozzy-s bizonyos dalokban. Ezek a dalok képviselik a lemezeken inkább a doomos tételeket, málházósabb, középtempósabb számok. Mellettük pedig itt is megtalálhatóak a „fülbemászóbb”, könnyebben befogadhatóbb, bulizósabb dalok, melyek nekem általában jobban tetszettek. Érdekesség, hogy a 2015-ös Nocturnity lemez mindösszesen egy, 28 perces számból áll, amit Andy Craven gitáros írt teljes egészében és egy vámpíros horrorsztorit mesél el, tele dallam-, ritmus- és stílusváltásokkal. A zenekar ezt úgy fogalmazta meg, hogy mintha a Castlevania sorozathoz készült volna egy filmzene a Judas Priest Sad Wings of Destiny érájának, valamint a Pentagram és a Blue Öyster Cult bandák koncepciójának, hatásainak felhasználásával.

Többek között ezeknek köszönhetően (is) a dalok nagy része rendkívül hangulatos, olykor akár érzelmi hullámvasúton is találhatja magát az ember egy-egy málházósabb, lehangolóbb, doomosabb tételt hallgatván (például a Not Long for This World melódiáinál).

A bandának e lemez megírásakor nem volt előzetes tervezete, hogy miként fogják elkészíteni: amilyen ötleteik támadtak, azokat felvették és ezek közül válogatták össze a témákat, hogy elkészüljön az általuk 7 legjobbnak vélt dal. Megmondom őszintén, maga a lemez nem rossz, de én például többet hallgattam némelyik Witch Hazel lemezt és főleg számokat, mint ezt. Az abszolút kedvencek a debütalbum Horrid Hell és Ascend/The Faun számai, ezek számtalanszor lementek már, hibátlan mindkét dal. Természetesen, a többi és ezen lemezen is vannak nagyon jó dalok (elég csak máris a Magick & Mischief nyitódalára gondolni – Wands in the Sky vagy éppen a második dal, a Black Shadow, ami például tiszta Black Sabbath).

A felállást tekintve a basszer személyét leszámítva mindhárom másik tag (Nate Tyson énekes, Andy Craven gitáros és Nicholas Zinn dobos) a kezdetektől, 2007-től a bandában van, a jelenlegi basszusgitáros, Selbert Lowe Jr. pedig az előző albumnál csatlakozott. Mindenképp meg kell még említenem a nagyon szép, fantasy-jellegű albumborítókat (-és dalszövegeket), ami ennél a lemeznél is zseniális (Chad Keith előtt le a kalappal!)

Aki szeretné megismerni a bandát, az mindenképpen hallgassa meg az első három, még Witch Hazel néven kiadott albumokat is, amik után jöhet ez. Black Sabbath rajongóknak szinte kötelező lehet.

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.