Érdekes a SpellBook története: A pennsylvaniai illetőségű banda 2007-ben alakult Witch Hazel néven, és saját kiadásban megjelentettek 3 sorlemezt is (Forsaken Remedies – 2012, Nocturnity – 2015 és Otherworldly – 2018). Ezek után, idén úgy döntöttek, hogy nevet váltanak (ami már egyébként korábban is megfordult a fejükben), és az első lemez egyik dalcímét választották a zenekar új nevének.
A zenéjüket tekintve többféle inspirációt is találhatunk a lemezeken, leginkább a ’70-es évek rock, heavy- és doom metal elemeiből. Véleményem szerint kétségkívül a Black Sabbath volt rájuk a legnagyobb hatással, ami mind a négy lemezen tetten érhető. Emellett, ahogy ők is megfogalmazzák, megtalálható még az albumon egy kis okkult rock (Blue Öyster Cult, vagy ami a Ghost első két lemezén is hallható), hard rock (Deep Purple, Kiss, Rolling Stones, stb.) és doom metal (Black Sabbath, Pentagram) hatások is. Mindezek tükrében készítették el legújabb lemezüket, a Magick & Mischiefet, és indítottak új fejezetet a karrierjükben. Az album az olasz Cruz Del Sur Music kiadó jóvoltából idén szeptember végén látott napvilágot.
Hallgatva mind a SpellBook, mind pedig a Witch Hazel lemezeit, elmondható, hogy némelyik olyan, mintha valamelyik korai Black Sabbath kiadványról maradt volna le, Nate Tyson hangja olyan szinten Ozzy-s bizonyos dalokban. Ezek a dalok képviselik a lemezeken inkább a doomos tételeket, málházósabb, középtempósabb számok. Mellettük pedig itt is megtalálhatóak a „fülbemászóbb”, könnyebben befogadhatóbb, bulizósabb dalok, melyek nekem általában jobban tetszettek. Érdekesség, hogy a 2015-ös Nocturnity lemez mindösszesen egy, 28 perces számból áll, amit Andy Craven gitáros írt teljes egészében és egy vámpíros horrorsztorit mesél el, tele dallam-, ritmus- és stílusváltásokkal. A zenekar ezt úgy fogalmazta meg, hogy mintha a Castlevania sorozathoz készült volna egy filmzene a Judas Priest Sad Wings of Destiny érájának, valamint a Pentagram és a Blue Öyster Cult bandák koncepciójának, hatásainak felhasználásával.
Többek között ezeknek köszönhetően (is) a dalok nagy része rendkívül hangulatos, olykor akár érzelmi hullámvasúton is találhatja magát az ember egy-egy málházósabb, lehangolóbb, doomosabb tételt hallgatván (például a Not Long for This World melódiáinál).
A bandának e lemez megírásakor nem volt előzetes tervezete, hogy miként fogják elkészíteni: amilyen ötleteik támadtak, azokat felvették és ezek közül válogatták össze a témákat, hogy elkészüljön az általuk 7 legjobbnak vélt dal. Megmondom őszintén, maga a lemez nem rossz, de én például többet hallgattam némelyik Witch Hazel lemezt és főleg számokat, mint ezt. Az abszolút kedvencek a debütalbum Horrid Hell és Ascend/The Faun számai, ezek számtalanszor lementek már, hibátlan mindkét dal. Természetesen, a többi és ezen lemezen is vannak nagyon jó dalok (elég csak máris a Magick & Mischief nyitódalára gondolni – Wands in the Sky vagy éppen a második dal, a Black Shadow, ami például tiszta Black Sabbath).
A felállást tekintve a basszer személyét leszámítva mindhárom másik tag (Nate Tyson énekes, Andy Craven gitáros és Nicholas Zinn dobos) a kezdetektől, 2007-től a bandában van, a jelenlegi basszusgitáros, Selbert Lowe Jr. pedig az előző albumnál csatlakozott. Mindenképp meg kell még említenem a nagyon szép, fantasy-jellegű albumborítókat (-és dalszövegeket), ami ennél a lemeznél is zseniális (Chad Keith előtt le a kalappal!)
Aki szeretné megismerni a bandát, az mindenképpen hallgassa meg az első három, még Witch Hazel néven kiadott albumokat is, amik után jöhet ez. Black Sabbath rajongóknak szinte kötelező lehet.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Nagyon jó olvasnivaló! Felkeltette az érdeklődésemet a zenekar iránt.
Kitűnő lemezkritika!