A Greg Mackintosh (Paradise Lost, ex-Vallenfyre, Host) vezette blackened doom vonalas Strigoi második nagylemeze, a Viscera (erről itt olvashattok) folytatásaként adta ki 5 számot tartalmazó Bathed in A Black Sun EP-jét. A kislemezen az újra csiszolt címadó mellett négy kiadatlan tétel kapott helyet, amelyek még a Viscera (2022) stúdiómunkálatai alatt születtek.
A 14 perces EP-t a Bathed In A Black Sun nyitja. Ez egy tipikus Greg Mackintosh-féle közepes tempójú ultra nehéz death/doom szám, ami a pulzáló, döngölős riffelései mellett a rothadás szagát árasztó hipnotikus, csilingelő zenei aláfestés mágiájával van megtöltve. Ez a döcögős, hullámzó dal simán elfért volna a Paradise Lost bármely két korai (Icon, Shades of God) anyagán is, de itt maradt és így jól prezentálja a Strigoi vérre éhes szörnyetegét.
Az ezt követő The Grotesque blackened vonalai mellett egyfajta puritán crust/punk töltéssel rendelkezik, csak úgy mint a 41 másodperces Beautiful Stigmata. Mindkét dalnak van egy erős blast-beatekkel megtámogatott Napalm Death, valamint Celtic Frost kisugárzása. Amolyan kellemes extrém zajrobbanások szimfóniát nyújtják a nyitó dal ultra súlyai után, amik visszatérnek az EP záró duójaként megdörrenő A Spear Of Perfect Grief és a The Construct Of Misery párosában. Mindkét szám a ’90-es évek klasszikus OSDM elemeivel van felvértezve, és tagadhatatlanul brutálisak. Nekem az A Spear Of Perfect dallamaiból kicsikét még a Gothic (Paradise Lost) alapjai is visszacsengenek.
A Bathed In A Black Sun-nak éppúgy megvan az a nyomasztó, fullasztó, nyomorúságos atmoszférája, mint a Viscera-nek. Ez nem is csoda, hiszen ez is egy baljóslatú vadállat, ami éhesen lapul a sötétben, készen arra, hogy felfalja lelkedet.
