Suffering Quota
Collide

Avatar
2023. május 27.
0
Pontszám
9

Nemrég olvastam egy olyan véleményt, hogy a gazdaságilag prosperáló időszakok nem tesznek jót a kreativitásnak. Adott személy a 90-es évek közepétől a 2000-es évek közepéig tartó nu-metal és a nyálasan melodikus metalcore által dominált időszakot hozta példa gyanánt. Noha én mindig is azon a véleményen voltam, hogy nincs olyan, hogy „gyenge év” a zenében, csak néha jobban kell keresgélni a gyöngyszemeket, de látok némi összefüggést. A 10-es évektől kezdődően azonban valóságos dömping zúdult az underground zenehallgatóra, csak legyen elég időnk meghallgatni ezt a tömérdek kiadványt. A grindcore háza tájára is a soha nem látott bőség a jellemző, egyre-másra érkeznek a jobbnál jobb lemezek, sőt, néha még egy igazi mesterművel is gazdagodunk, amire évek múltán modern klasszikusokként fogunk tekinteni. A holland Suffering Quota harmadik albumával kapcsolatban még nem tennék ennyire erős kijelentéseket, de annyi bizonyos, hogy aki hiperaktivitásban szenved és szeretné tudni, hogyan szól a 300 km/h-s sugármeghajtóval megküldött ipari húsdaráló hangja, az jó helyen van. 15 éves fennállása alatt a banda demok, közös kiadványok és két album büszke tulajdonosa volt. Stílusukra pedig egyfajta rokoni vérfertőzés mutációjaként lehet hivatkozni. Alapjáraton véráztatta, kíméletlen grindcore az, amit ők művelnek, de az alkotóelemeket könnyebben ki lehet mazsolázni, mint a nagy átlag kiadványaiból. Erről részletesebben odalent.

Maga a hangzás erőteljes, hallani mindent, de a patikát távol tartja magától a Suffering Quota. Műanyag textúrának, tisztára pucolt lelketlenségnek nyoma sincs és ez már fél győzelem. A gitár tónusa olyan, hogy egy crust punk lemezen se tűnne idegennek, a death metal energiája és brutalitása is fellelhető a kottákban, továbbá a hardcore elkeseredett dühét tisztán kihallani abból az ugatásból, amit a fülkagylónkba kapunk. Az Out kicsivel több, mint 1 perces neutronbombája világossá is teszi számunkra, hogy ez az ősök által kitaposott út, amire ráléptünk. Ott van a dobokban, a gitárban és a vokálban is a munkásosztály vére, verítéke, frusztrációja és mindent elsöprő energiája, ami voltaképp életre hívta ezt a zsánert. Ez sose volt a rózsadombi úri ficsúrok zenéje, ők a körülöttük létrehozott buborékból képtelenek voltak meghallani a kisemberek hangját. Távol áll tőlem bármilyen politikát bevinni a recenziómba, elvégre ez az oldal a zenéről szól és mindig arról is fog, de a gyökerekkel nem árt tisztábban lenni. Maguk a dalok rendkívül feszesek, egy nagyon jól összeszokott banda játékát halljuk, akik nem is félszavakkal, hanem gondolatátvitellel kommunikálnak egymás között.

Egyszerre primitív és komplex a Collide, nem hagy túl sok kérdést maga után. Az 1 perc körüli komfortzónából azonban nem fél kilépni és elkalandozni egy kicsit. Nem fognak semmi technikai csodát végrehajtani egyik hangszeren sem, ám a profizmus tagadhatatlan. Ilyen sebességgel ilyen feszesen játszani egyszerűen nem tudnának éjszakákon át tartó gyakorlás nélkül. A dalszerzés emeli magasabb szintre a Collide-ot. A végtelen blast beat hegyeken túlra is ellát a Suffering Quota, amit az album nagyon meghálál. A témák ütnek, a tempó szinte állandóan szélvész gyors, de a dinamikával nagyon okosan játszadoznak tulipános barátaink. Itt jönnek képbe a hardcore és crust elemek, amire a Side és Pig tételek nagyszerű példák. A Pig szinte végig megmarad az eddig hallottakhoz képest lassabb tempóban, amíg el nem ér a másfél perces időintervallumig. Onnantól kezdve folytatódik a pusztítás, azonban így sokkal hatásosabb is ez a része a dalnak. Idegenként egy árva másodpercként sem hatnak a behatások, hiszen nagyon közeli rokonokról van szó, akik időtlen idők óta ismerik egymást.

A vokál meggyőző és őszinte. Tulajdonképpen tipikus grindcore acsarkodásra kell itt gondolni, de ha valaki azt mondaná nekem, hogy ez inkább egy kicsit energikusabb és nyáladzósabb hardcore vokál, annak se nevetnék a pofájába. 19 perces időintervalluma alatt a death metal is szerepet kap a Suffering Quota kérlelhetetlen brutalitásában. Különösen a Scorn az, ahol előtérbe kerülnek a metal elemek, mely egy maratoni hosszúságú, több mint 4 perces nóta. Talán pont ezért került a két legelvetemültebb szerzemény, az Aid és a False után. Itt is megvan a grind ritmika, azonban a metal elemek bőven több időt kapnak a nap alatt. Elvégre erre is szükségük volt az ősöknek az alkotáshoz, az extrém fémzene már bontogatta ekkoriban szárnyait és inspirálta is a megvalósítást. Ez akkor is így volt, és így is lesz. Nem egyszer a deathgrind határán mozog a Suffering Quota, de a dalok hossza még visszahúzza őket az eredetükhöz. Minden szám végén ugyanaz lesz élőben a végeredmény: egy vörösre festett padló, betört orrok és egy hulló hajú lokáltulajdonos, aki már azt is megbánta, hogy valaha a világra ellették.

Összességében forradalmat nem fog kirobbantani a Suffering Quota harmadik albuma, még azt se mondanám igazán, hogy a stílustól idegenkedőket akarja meggyőzni azzal a néhány kanyarral, amit megtesz. Ugyanis legyünk őszinték, ez nem az a zsáner, ami túl könnyen adja magát azoknak, akik nem tudnak azonosulni jellemzőivel. Szerintem ez jól is van így, kurva unalmas lenne ez a bolygó, ha mindenkinek minden tetszene. A Collide nagyon is azoknak szól, akiknek napi betevőjük a grindcore és fizikai rosszullét fogja el őket, ha nem kapják meg az aznapra kijelölt adagjukat. 19 perc és 12 töltény…akarom mondani dal sorakozik ezen a lemezen mindazoknak, akik tudják mi fán terem a Napalm Death, Extreme Noise Terror, Discharge, Captain Cleanoff, Pig Destroyer. Kihozták a maximumot a srácok a stílusból, és ez nem könnyű feladat. Úgy kell manapság kitűnni, hogy igazak maradjunk az eredeti stílus sajátosságaihoz és ők ezt hibátlanul megoldották. Május 26-tól a Lower Class Kids Records, 7Degrees Records, és a Tartarus Records várja a csirkedarálás szerelmeseit.

The Dwarves The Dwarves
július 24.
Baroness Baroness
július 29.
FEZEN Fesztivál 2024 FEZEN Fesztivál 2024
július 30.