Sweet Oblivion

Relentless (2021)

Ki gondolta volna, hogy a Geoff Tate nevével fémjelzett Sweet Oblivion nem csak “egyszeri csoda” volt? Talán még a Frontiers kiadós srácok sem. Aztán bő másfél évvel a debüt után nemrég megjelent a project második nagylemeze, a Relentless. Ennek úgy vélem az lehetett az oka, hogy érdeklődés mutatkozott a csapat által játszott muzsika iránt. Ami, mint ahogy az akkori ismertetőmben (kicsit cinikusan) kifejtettem lényegében arról szólt, hogy Geoff hangja alá, mellé a derék iparos Mularoni és társai odabiggyesztettek egy olyasmi zenét, amilyet a Queensryche művelt az Empire lemezig bezárólag. Tehát igényesen hangszerelt, intelligens, progos elemekkel átitatott heavy metalt. És gyakorlatilag ugyanezt kapjuk a friss albumon is. Csak épp Mularoniék helyett ezúttal egy teljesen más hangszeres szekció dolgozott Tate Mesterrel. Annyiban azért hasonlít a mostani a korábbi felálláshoz, hogy ezúttal is az összes zenész olasz. Talán a bandatagok és a kiadó iránti tiszteletből Geoff az Aria című dalt végig olasz nyelven énekli. És biztosan lesznek olyanok, akik azt mondják, hogy bárcsak ne tette volna… De ne szaladjunk ennyire előre!

Hisz előtte ott van hét nóta, amik bár saját jogukon is megállnak a lábukon, de mégiscsak ott motoszkál az emberben, hogy az a mágia hiányzik, vagy legalábbis jóval mérsékeltebb, mint ami a Queensryche klasszikus korongjait jellemezte.

A nyitó Once Again One Sin a lemez leghosszabb szerzeménye, de még ez sem lépi át az 5 percet. Hosszú szintis intróval indul, aztán persze bejönnek a rockhangszerek és Tate még mindig egyedi orgánuma és egy pofás nóta kerekedik ki belőle. Hallani, hogy ezek a digó csókák sem képzetlenek, ügyesen bánnak hangszereikkel, mégsem technikázzák szét a dalokat. Tate pedig sem a hangját, sem a dallamérzékét nem veszítette még el. Nyilván 62 évesen már kopott, fakult a hangja, de még mindig olyan átéléssel énekel, mint 30-40 éve tette!

A slágeres Strong Pressure-ben is hozza a rá jellemző melódiákat, frazírokat, amiket én speciel nem tudok megunni. És az új gitáros, Aldo Lonobile is odarittyent egy jófajta szólót. Nem érzek minőségbeli különbséget az ő és az előző lemezen gitározó/basszusgitározó/dalokat szerző Simone Mularoni játéka között. Nyilván nem véletlen, hogy megoldásai gyakran megidézik a zseniális Wilton-DeGarmo párost, bár ők azért egy más kategóriát képviseltek. Kedvenc tételem az Another Change, melybe olyan AOR-os refrént applikált Geoff, hogy csak lesek! És mennyire jól áll neki ez a fajta éneklés is!

Az itt használt hangszíne, alkalmazott dallamvilága még kicsit Phil Collinséra is hajaz. A Wake Up Call kezdő riffje is nagyon klasszik QR, de nem tudok érte haragudni. Az egyik sort pedig olyan “pszichósan” énekli Tate, mely egy Nevermore dalban is megállná a helyét. Az ugye köztudott, hogy Warrel Dane-re erősen hatott anno a Queensryche és Geoff hangja, énekstílusa. A Remember Me modernebb gitártémával nyit, de aztán ahogy bejön az akusztikus gitár is, újfent, óhatatlanul hősünk eredeti csapatának szelleme kezd kísérteni. Az a helyzet, hogy csinálhat Geoff bármit a jelenben, a jövőben, akkor is ő marad a QR eredeti énekese. A Sweet Oblivion esetében mondjuk konkrétan, elég erőteljesen erre építenek. Az Anybody Out There címében inkább a Pink Floyd-ot idézi, zeneileg viszont kitalálhatjátok, hogy melyik Seattle környéki zenekart. És akkor el is értünk a nyolcas trackhez, az Aria-hoz, melyben Geoff végig olaszul áriázik. Az olasz nyelv miatt az az érzésem, mintha Eros Ramazotti próbálna operásan énekelni. Kicsit fura, na! Hozzáteszem, hogy 20-25 éve szerintem még elsőrangú klasszikus tenor éneklést tudott volna Geoff prezentálni, de én a helyében most nem vállaltam volna be ezt a dalt. Szerencsére a lírai I’ll Be the One és a tempós záró tétel a Fly Angel Fly kimondottan rendben vannak, így szerencsére nem keserű szájízzel ér véget számomra a kettes Sweet Oblivion.

Azok számára mindenképp ajánlott, akik szeretik Geoff hangját, illetve az agyasabb, progos heavy metalt. Természetesen nem említhető egy lapon az Operation: Mindcrime mesterművel, de én megjelenése óta szinte minden nap meghallgattam, mert egyszerűen jól esik és szórakoztat, kikapcsol.

június 30.,
augusztus 04.,
augusztus 12.,
augusztus 18.,
augusztus 25.,