Szabó Norbert, aki Guiness rekorder a világ legnagyobb zenekarával

Bizonyára sokan hallottatok arról a nemzetközivé duzzadt kezdeményezésről, ami úgy indult, hogy egy olasz srác, Fabio elhatározta, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy az mégsem járja, hogy Dave Grohl és csapata koncertjéért sok-sok kilométert kell utaznia. Összehozott egy 1000 tagú zenekart, akik eljátszották a Learn To Fly-t, ez eljutott a Foo Fighters-hez és az álom valóra vált és lett buli Cesena-ban.

A történet itt nem állt meg, azóta nemzetközivé duzzadt és több magyar résztvevője is van. Például Szabó Norbi, akivel szülőtársak vagyunk az iskolában, ahova gyermekeink járnak, és aki basszusgitárosként zenélt a világ legnagyobb zenekarában, adódott hát, hogy beszélgessünk a kulisszatitkokról.

  • A Rockin 1000-ről nekem először a Foo Fighters és a Learn To Fly jut eszembe. És neked? Hogyan és mikor kerültél kapcsolatba ezzel a kezdeményezéssel? Hogyan határoztad el, hogy Neked ebben részt kell venned? Mi kell ahhoz, hogy valaki bekerülhessen, illetve hogyan kerültél be?
  • A Rockin1000-et Mázár Peti (Puzzled Kiwi) zenésztársam által ismertem meg. Átküldte a Nirvana Smells Like Teen Spirit dal Rockin1000 videóját „Ebből nem szeretnék kimaradni” tárgyú levelében.

Rögtön utána is néztem, hogy mi ez, és teljesen kikészültem tőle. Állt a szőr a kezemen, a haj a fejemen, miközben néztem és hallgattam. A párom, Orsi is becsatlakozott a klip megnézésébe és ugyanezt érezte. Miután néhányszor végignéztem, nagy örömmel láttam, hogy lehet jelentkezni a bandába. Meg is tettem.

A jelentkezés során szükséges videókkal bizonyítani, hogy otthonosan mozogsz az adott hangszeren, sőt, már játszottál koncerten is. Ezt követően a Rockin1000 stáb elbírálja a jelentkezést. Aztán csak várni kell a következő alkalomra, amikor megnyílik a lehetőség az ezerfős zenekar következő koncertjéhez való csatlakozásra.

2017-ben jelentkeztem először és sikeresen beválasztottak a Val Veny Summer Campben (Olaszország) megtartott eseményre. Emlékszem, hogy amikor az első próba napján meghallottam egyszerre szólni a kb. 200 dobost, folyamatosan rázott a hideg, ismét állt a szőr rajtam mindenhol és könnyek szöktek a szemembe. Elmesélhetetlen, amit az az energia, a kraft kiváltott és kivált azóta is. Az egész testem beleremeget és a dobosok hada lélegeztetett, diktálta a szívverésemet.

Amikor megjelent Orsim és a Samu fiam a próbán, már a közeledéskor láttam az arcukon a döbbenetet, ahogy elérte őket is ez a rezgés. Ebben már csak tevőlegesen jobb részt venni. És én benne voltam. 

A legkeményebb rocker is könnyek között játszotta a dögös riffeket. Igazi barátságok születtek a helyszínen.

  • Hogyan kell elképzelni egy ekkora produkciót? Nyilván kell néhány próba, de nincs akkora próbaterem…
  • A próbákra való felkészülés már hónapokkal az esemény előtt elkezdődik. A Rockin1000 applikációba/weboldalon belépve a fiókodban megtalálod a daloknak azt a változatát, amellyel a saját hangszeredet tudod gyakorolni. Én basszusgitáros lévén a dalok olyan kivonatát kapom meg, ahol jobban ki van emelve a basszus, illetve egy másik változatban éppen hogy nincs rajta basszus, hogy én játszhassam rá a saját sávomat az itthon „mankónak” nevezett hanganyagra. Ezen kívül videós segítséget is kapunk a Rockin1000 adott hangszeres zenészeit vezető „guruktól’. Mindehhez természetesen kottát is tudunk letölteni a pontosság kedvéért (elengedhetetlen, hogy mindenki teljesen ugyanazt játssza). Nagyjából  hetente kerül fel egy-két újabb dal a profilba, amit az előzőekben írtak alapján kell megtanulni. Eközben természetesen folyamatosan megy a diskurzus, a tréfálkozás, a gyakorlás megosztása a Rockin1000 közösségi csatornákon.

Majd néhány hónap múlva elérkezik a 3 és fél nap élő próba. Ideális esetben eleve a helyszínen, így például a stadionban, ahol a koncert is lesz. Pontos időbeosztás alapján mennek a próbák. Először csak a dobosok gyakorolják végig a repertoárt (akár 18 dalt!), többször is. Mivel nagyon nagy a fizikai távolság egymástól, ezért mindenki kap egy fejhallgatót, és abban hallja a metronómot, valamint a mankó hanganyagot, illetve a valódi, hús-vér karmester instrukcióit, például arról, hogy mindjárt jön a váltás, a kiállás, a szünet, mire fontos figyelni stb. 

Aztán jönnek a basszusgitárosok, utána a gitárosok és így tovább. Minden zenész ugyanígy fejhallgató alapján játszik, a saját hangszerének megfelelő mankó hallgatásával. Erre azért van szükség, mert akár több hangjegynyi  fizikai csúszás is keletkezik a stadionban egymástól több mint 100 méterre levő zenészek között, főleg a visszhangot beleszámolva. Emellett a zenészek nagy része lényegében semmit nem hall a másik csapatból (pl. a basszusgitárosok a gitárosokból). Mindenki úgy teszi bele magát a teljes hangképbe, hogy nem hallja rendesen a többieket.  

Minden instrukció a fülesben hallható. Ezzel együtt maga a rezgés, a dübörgés, az energia elképesztő módon átmegy az egész bandán. 

Ha valaki a közönségből beállna a zenészek közé füles nélkül, nem is értené, hogy mi történik ott. 🙂

Szóval erre készülünk 3,5 napon át a negyedik nap esti éles koncertig. Eközben a szünetekben eszünk, iszunk, ápoljuk a nemzetközi kapcsolatokat. 🙂 Elképesztő élmény.

  • Hárman játszottatok 2019-ben. Kikkel játszottál együtt ebben a “zenekarban”?
  • 2017-ben játszottunk hárman, Kátai Artúr és Nagy Dávid gitáron én pedig basszusgitáron. 2019-ben már 6 magyar volt, dobos, gitáros, basszusgitáros egyaránt. 
  • Volt-e olyan ismert arc, akit mondjuk nevesebb bandában is láthatunk?
  • Ezen a két alkalmon nem volt. Az egyik kihagyott alkalommal Courtney Love volt a vendég.
  • Tavaly Frankfurtban világrekord részese lettél. Mesélj erről, kérlek!
  • Így van,  a 2019-es Frankfurt Commerze Bank Arena koncertre az tette fel a koronát, hogy hivatalos világrekord részese lettem: 1012-en játszottunk egyszerre 15.000 ember előtt. Feledhetetlen élmény volt. Ebben a helyszínen készült klipben többször is szereplek vagy teljes valómban vagy csak a kezem közelről. 🙂
  • Születtek-e barátságok? Tartjátok-e a kapcsolatot a résztvevőkkel?
  • A magyar résztvevők közül Kátai Artúrral (Stifler Mamája) tartjuk a kapcsolatot, illetve ő gondoskodik a mindenkori magyar csapat egyben tartásáról. Emellett Sztancsik László dobossal (korábban Alcatraz, most JustRockViola) a Rockin1000 után volt egy közös zenekarunk is. A közösségi csatornákon kommunikálunk a nemzetközi résztvevőkkel, barátokkal.
  • Milyen volt az érdeklődés itthon? Mennyire tudják, hogy részt vettetek ebben? Azt tudom, hogy néhány interjú azért készült Veletek.
  • A 2017 évi Rockin1000 után nagy volt az érdeklődés, ekkor több tévé- és rádió interjú is készült velünk az online megkeresések mellett. Sőt, már a felkészülési időszakban, az itthoni közös próbákon is forgatott velünk az RTL Klub. A további eseményeket követően nem készültek ilyen interjúk, leginkább az online térben terjedt a hír. Ennek egyik oka talán az is lehet, hogy közben itthon elindult a Rock City kezdeményezés, amely nagyon hasonló alapokra épült, mint a Rockin1000 és ma már több hazai nagyvárosban is működik.
Az A38 riport előtti pillanatok
  • Abban is részt vettél?
  • Csatlakoztam a kezdeményezéshez egyik alkalommal, de a szakadó eső miatt mégsem vettem részt rajta. 🙂 Jelenleg pedig a Rockin1000-hez hasonlóan minden online történik, én pedig az élő jelenlétet szeretem, így megvárom a COVID végét.
  • Kicsit evezzünk személyesebb vizekre! Hogyan és mikor kezdtél zenélni?
  • A zene már kiskoromtól foglalkoztatott. Általános kisiskolás koromban otthon rendszeresen énekeltünk 4 szólamban anyukámmal és 2 testvéremmel. Ekkor még hangszereken nem játszottam.

A dalszerzés először középiskolás koromban merült fel, amikor számítógép programokhoz én írtam a zenéket.

Aztán 17 éves koromban kezembe vettem bátyám elhagyott gitárját, és innen kezdve nem volt megállás. Ez több mint 30 éve volt. Három héttel az első pendítés után már 3 dalt játszottam a szalagavatónkon.

Rövid időn belül társult hozzám Nagy Robi örök barátom, először énekesként, majd becsatlakozott a hangszeres tanulásba basszusgitárral. Kicsit később találkoztunk egy hegedűs sráccal, Csipkés Csongorral (Transnomad) és ez ablakot nyitott egy új zenei világra. Hamarosan Krebsz Peti dobos szegődött mellénk és indulhatott a NEMV együttes, a Nagystílű Emberek Magas Vérnyomással. 🙂

Kezdetben kizárólag saját, alternatív dalokkal és általam írt szövegekkel. Majd behoztuk a folk, ethno vonalakat és Kormorán, Barbaro számokat is felvettünk a repertoárra. Közben egy nehéz tagcsere is történt. Az akkori legjobb barátom, Csipkés Csongor kilépett a zenekarból, onnan egyenesen a mai 30Y korábbi formációjába, Beck Zoli akkori Körök nevű zenekarába. Annak idején többször koncerteztünk együtt Zoliékkal

Csongor helyére Mizeri Krisztina, Mizi érkezett, akivel hosszú évekre újraszíneztük a zenekart sok közös sikert megélve. Később Krebsz Petit Váti András, „Matyi” (Jimi Hendrix Memorial Band) váltotta a dobokon. Igazán szép idők voltak. 🙂

Aztán 10 év után valamiért abbahagytuk a NEMV-et. Igazából nem is tudom, hogy miért. Egyszercsak azt vettük észre, hogy már nem zenélünk, noha előtte minden héten legalább egyszer volt több órás próba vagy koncert valahol. Leginkább Veszprém megyében és a Dunántúlon ismertek bennünket, de játszottunk Pécsett, illetve Budapesten is felsőfokú intézményekben. A NEMV-vel több vidéki zenei fesztivál díjat hoztuk el a különleges stílus, hangszerelés és dalszerkezetek miatt.

Érdekes eset volt, amikor egy ilyen több zenekarosfesztiválon a kezdés előtt elszakadt a basszusgitárosunk húrja (én a NEMV-ben még gitáros énekes voltam), és megkérdeztük a Pál Utcai Fiúk akkori (’90-es évek vége) basszusgitárosát, hogy tudna-e kölcsönadni egy G húrt. Erre azt a választ adta, hogy azt nem tud, de beugrik a basszerosunk helyett. Meglepetten összenéztünk a zenésztársakkal. Egyfelől azért, mert ez kizárt volt, hogy ne együtt játsszunk, másfelől azért, mert a srác nem is ismerte a dalainkat, kicsit alulértékelt bennünket. Végül megoldottuk valahogy a húr problémát. A koncertünk közben pedig mosolyogva néztük, ahogy a kolléga tátott szájjal igyekszik követni az egyáltalán nem konvencionális tört, páratlan ritmusokat, ahol a dallamvilág mellett nagy meglepetést okozhatott a 11/8, 13/8 kiszámíthatatlannak tűnő építkezése. Ezekkel az elemekkel nagyon sok helyen okoztunk meglepetést, szemben a szokásos 4 akkordos 4/4-es dalokkal. Előzenekarként illetve fesztiválokon többször láttuk az éppen aktuális esti fő zenekar tagjait is, ahogy a színpad mellől mosolyogva figyelték a játékunkat, hogy mi a fenét és hogyan csinálunk. 🙂

Néhány év kihagyás után jött az Evzir nevű zenekar más stílusban. A rock, jazz, elektronikus zene ötvözésével keletkeztek a teljes mértékben saját, angol nyelvű dalok. Ezzel a zenekarral főleg budapesti klubokban és hazai fesztiválokon fordultunk meg. Ekkor (2007-től) már basszusgitáron játszottam.

Az egyik legnagyobb személyes élményem a 40. szülinapom alkalmából Victor Wooten nashville-i táborában töltött egy hét volt. Mai napig van még abból az energiából, amivel ott feltöltődtem. Az ötszörös Grammy-díjas zenész/tanító mesterrel azóta is jó kapcsolatot ápolunk és rendszeresen szoktunk találkozni amikor Európában jár.

Aztán 5-6 év Evzir után ennek a zenekarnak is vége lett. Jött egy kis popdal szövegírási időszak, kalandozás, amelynek keretében felkérésre írtam több magyar slágernek szöveget Dér Henitől Oláh Gergőn át Mohamed Fatimáig sokaknak. Eközben a fiam éppen aktuális sulijában hobbizenéltünk a szülőkkel, tanárokkal sulin belüli és kívüli koncerteken. Legutóbb a Pátyi Waldorf, azaz PáWa banddel Pátyon a CivilÍZáció rendezvényen.

Jelenleg kicsit visszahúzódva készülök az évek óta dédelgetett saját zenekar és produkció összeállításán. Emellett gyermekeknek és felnőtteknek oktatok gitárt nagy szeretettel.

  • Milyen zenére, zenekarra készüljünk?
  • Talán nem meglepő módon valamilyen könnyen fogyasztható, elementáris, ősi, folk, ethno metszetében levő stílus jó kis páratlan ritmusokkal. 🙂
  • Mi a kedvenc stílusod és milyen zenekarokat szeretsz, illetve kik hatottak Rád zenészként?

Kedvenc stílusom a jó zene. 🙂 Mindenevő vagyok, bármilyen stílusban találok olyan elemeket, amelyek magukkal tudnak vinni. Alapvetően az élő ember alapú zenét kedvelem.A pusztán elektronikusat a megállás nélkül ismétlődő elemekkel kevésbé.

Gitár tekintetében Jimi Hendrix számomra az isten, de Stevie Ray Vaughan is ott van nagyon. 🙂 Tudnék még sorolni másokat is hosszasan, de ők meghatározóak számomra. Basszusgitáron Victor Wooten, aki mindent visz, és nem csak zenészként, hanem tanító mesterként, emberként. Zenészek közül Sting képviseli azt az energia minőséget, amiből összeáll nálam a zenész, a mester és az ember. Utóbbi két személy tehát példakép is számomra.
Magyar zenészek közül Balázs Elemér dobos az, aki lenyűgöz a zenéhez való kapcsolódásával Temesi Berci számomra itthon a meghatározó basszusgitáros, Tátrai Tibor pedig A Gitáros. Zenekarokat nehéz említeni, többet is kedvelek és szerencsére folyamatosan jönnek elő újabb, jobbnál jobb formációk.

  • Említetted a tanítást. Ezt akartam is kérdezni, hogy hogyan kezdődött és van-e  valami egyéni módszered? 

Alapvetően tanár típus vagyok (informatika tanár is), szeretek átadni tudást, módszert, bármit ami más számára segítség lehet vagy gyorsabb előrelépést kínál adott területen. Témától függetlenül igyekszem minél előbb módszert kialakítani az általam tanultakból. Így sokkal könnyebben és gyorsabban átadható a tudás. Például zongorán bárkit megtanítok 5 perc alatt az összes hangra úgy, hogy soha többé nem felejti el, másik 5 perc alatt pedig az összes dúr és moll akkordra (igen, b-s és #-es módosítottakra is 🙂). Alapjában véve az eredményorientált módszereket támogatom, amelyekkel gyorsabban el lehet jutni a következő szintre.

Ahogy említettem, gyerekeket tanítok gitározni, az élmény alapú gitár oktatás módszerével. A lényeg nálam az, hogy minél előbb megélhessék a zenélés élményét. Ez már az első közös óránkon megtörténik. A klasszikus tanítástól eltérően én akkor hozom be a zeneelméletet az oktatásba, ha felmerül iránta az igény, vagy szükséges a megértés a továbblépéshez. 

A zene egyfajta kommunikáció. Ugyanúgy érdemes megtanulni, ahogy a beszédet. Egészen pici korunkban rögtön elkezdünk motyogni valamit, együtt a nagyokkal, a “profikkal”, a felnőttekkel. Rövid idő alatt megértjük egymást, kommunikálunk, mígnem mi is profivá válunk benne. A nyelvtant, így az elméleti oldalt sokkal később ismerjük meg, már rég az után, hogy készség szinten használjuk a nyelvet, sőt, akár többet is. Ugyanezt gondolom a zenetanulásról. Kezdjünk el rögtön „motyogni”. Minél többet kommunikáljunk másokkal, a “profikkal” a zene nyelvén, míg mi magunk is olyan jók nem leszünk benne, mint ők. Aztán ha felmerül az igény a zeneelméletre, akkor abba is belecsaphatunk. De sose tévesszük szem elől a célt: a zenén keresztüli megnyilvánulást, a muzsikálás élményét. Ha fordítva kezdjük a zenetanulást, előbb mehet el a kedvünk az egésztől, minthogy az első hangot lejátszhassuk a hangszerünkön. Sokan a hangszeres játék élményét megelőző szolfézs miatt hagyják abba a klasszikus tanulást, vagy éppen eljutnak egy szintre, de kotta nélkül képtelenek játszani. Ez olyan, mintha csak könyvből tudnánk beszélni, magunktól nem. Ahogy Kodály Zoltán mondja: “A zene mindenkié”. Én azt mondom, a zene élvezete mindenkié, legyen az művelő vagy hallgató. Ehhez igazítsuk a játékszabályokat!

Jimi Hendrix már rég híres és különleges zenész volt, amikor még fogalma sem volt arról, hogy mi az, amit játszik, mitől egyedi a stílusa – párizsi zenetanárok hozták képbe. A Metallica is több album és koncert után ment el zenét tanulni. A legtöbb elismert könnyűzenész nem a zenei képzettségéről híres, mégis hihetetlen tehetségek és bármikor képesek csatlakozni másokhoz egy jó kis jam sessionre, azaz beszélgetni a zene nyelvén.

  • Akkor a módszered összecseng a Waldorf-pedagógiával, amit a gyermekeinknek választottunk. 🙂
    Említetted a szövegírást. Érdekelne mennyire könnyítette meg, hogy zenész is vagy?
  • Szövegírás szempontjából két irányból közelítenék. Az egyik a költői oldal. A nagyszerű költők megírják a verseket tökéletes ritmizálással, lüktetéssel, anélkül, hogy céljuk lenne az, hogy valaki megzenésítse azt. Ezek a művek éppen a ritmizálásuk, rímeik és egyéb meghatározó elemeik miatt kiválóan alkalmasak a megzenésítésre. Néhány dalszövegíró munkája önmagában is költészet Horváth Attilától egészen Akkezdet Phiaiig.
Előadás a Kecskeméti Dalszerző Táborban

A másik oldalról, a zene felől közelítve adott egy dallam, és arra „kell” szöveget írni. Ekkor a dallam, a ritmizálás adott. A dalszerző szándékosan úgy írta meg, ahogy az hallható, mert ily módon tudja átadni a zenei üzenetet a hallgató számára. Ennek érdekében a dalszövegírónak minél jobban kell törekednie arra, hogy a prozódia, azaz az énekelt szöveg ritmizálása a lehető legnagyobb mértékben illeszkedjen a megírt hangsúlyokra, ritmusképletekre. Tehát a rövid hangra rövid, a hosszúra hosszú hang/szótag dukál. Ha ettől eltérünk, akkor valami sérül – vagy a  megírt dallam fog megváltozni vagy a dalszöveg ritmizálása lesz helytelen utóbbi a rosszabb a kettő közül.

Mindezek okán fontos, hogy vagy az előbb említett költők közé tartozzon valaki, aki dalszöveg írásra adja a fejét vagy kiválóan tudjon alkalmazkodni a prozódiai elvárásokhoz. A zenész lét mindenképpen jól jön, ha zeneileg is korrekt dalszöveget szeretnénk írni. Persze több másik, legalább ennyire fontos szempont van még, hiszen a szövegnek, az üzenetnek populárisnak kell lennie, ha szeretnénk, hogy mások is énekeljék, “kiénekelhetőnek” kell lennie (megindítható zöngés hangok a sor elején/szavaknál, tágra nyitott szájjal képezhető HOSSZÚ hangok kitartott sorvégeken stb.), tartalmaznia kell a kötelező elemeket, mint amilyen a “bemondás” vagy éppen a “hook” (ami beakad, amit akkor is dúdolsz, amikor nem akarod). Mindezeket a dalszerzővel és az énekessel együttműködve lehet a legjobban megtanulni, kitapasztalni.

Sajnos a gyermekdalok és népdalok esetében egyaránt kevésbé figyelnek a prozódiára, ezért helytelenül tanuljuk meg ezeket, ami gondot okozhat, ha később dalszövegírásra adjuk a fejünket. Például „Kís kacsa fűrdík. Feekete tóbaan” stb. Ha szóbeszéd során így mondanánk a gyerekünknek vagy bárki másnak, beszédhiba vagy más probléma gyanúját kelthetjük vagy éppen ilyen problémát hozhatunk létre.

  • Gitárosként indultál majd basszusgitárra váltottál. Melyiket tartod a fő hangszerednek? Melyiket miért szereted? Mit érzel a legnagyobb különbségnek a két hangszer között? Érdekelne az is, hogy a tanítás során esetleg látod-e, ha valamelyik tanítványnak a bőgő állna jobban?
  • Basszusgitározni pont kétszer annyi idősen kezdtem el, mint gitározni, így 34 évesen. Egy amerikai körút során vásároltam magamnak egy Fender PB basszusgitárt, amire vágytam már egy ideje. Alapjában véve szeretem a stabilitást, a biztos alapokat és igyekszem ezt kínálni másoknak is. Úgy éreztem, hogy a zenében úgy adhatok magamnak és másoknak is stabil alapot, ha basszusgitáron hozom a zene megbízható alját, amire a többiek építkezhetnek. (Egyébként 1 évig doboltam is egy zenekarban, ha már stabil alapokról beszélünk.) Ezzel együtt gitáron a szólisztikus irányban nem sikerült annyira kiteljesednem, amennyire szeretem volna.

A különbség jelentős a két hangszeren történő játék között. Basszuson a támasz a szereped, ahogy említettem, az, hogy vidd a “groove”-ot, a lüktetést, amire a többiek és a hallgatók is ráülnek, építkeznek. Gitáron a groove színesítése, díszítése, az üzenet csomagolása a feladatod. A két szerepben teljesen másképp kell gondolkodnod és ennek megfelelően játszanod. Mindkét hangszert magaménak érzem, mindkettőn szívesen játszom egy-egy formációban vagy akár csak egymagamban is. Itthon, amelyik előbb a kezem ügyébe kerül, azon szórakoztatom magamat.

Igen, a tanítás során érezhető, hogy mely gyerekek azok, akiknek nagyon való a basszusgitár. Ők azok a játék közben tipikusan muffurc arcot vágó, csücsörítő srácok, akiknek a tekintetéről nem sok mindent olvasol le, annyira benne vannak a groove-ban, a jelenben, a pillanatban. Ha nem szólok nekik, abba se hagyják a játékot. 🙂 Érdemes más élethelyzetekben is tudni róluk, hogy szeretik a stabilitást, a megbízhatóságot, akár a monotonitást is. Ezzel együtt kerülik és nem jól viselik a gyakori változást, a kiszámíthatatlanságot a környezetükben sem. A zene egy nagyon különleges ablak a belső világra, amelyet ha engedünk kinyílni, olyan ismereteket szerezhetünk magunkról és másokról is, amelyekről elképzelésünk sem volt azelőtt.

  • Zárásul mesélj, kérlek, kicsit magadról, mivel foglalkozol, amikor nem zenélsz?
  • Amikor nem zenélek, akkor főként kommunikációval foglalkozom, ennek többféle formájával. Marketing, online kommunikáció, informatikai fejlesztésekkel kapcsolatos tájékoztatás, oktatás és bemutató, stratégiai tanácsadás, stb. Általában „tolmácsolok” két fél között, így például a megrendelő és a fejlesztő között IT területen. Időközben fogalommá vált az általam kitalált infomediátor fogalom, azaz a közvetítés a megérteni és a megértetni vágyó között. 

Sokat foglalkozom önismereti irányzatokkal, illetve képzett asztrológus vagyok. Mindemellett könyvet is fordítok, éppen a zene és a szellemi út közös mezsgyéjéről – de ez maradjon egyelőre meglepetés. 🙂

  • Ez nagyon izgalmasan hangzik! Az önismeret és asztrológia mennyire fér össze? És érdekelne, hogy milyen önismereti irányzatok ezek, esetleg kapcsolódik-e valahogy hozzá a zene?
  • Az asztrológia lényege éppen az önismeret. 🙂 A saját jellemzőink, beállítottságunk, lehetőségeink, irányaink, utunk ismerete. Az asztrológiával kapcsolatban sok a tévhit. Legtöbben alig tudnak róla valamit, azt viszont határozottan képviselik és terjesztik. (Ez egyébként jellemző, hogy ha hallunk valamit, azt továbbadjuk anélkül, hogy csak egy picit is meggyőződnénk a valóságtartalmáról.) Én humanisztikus asztrológiával kezdtem a tanulmányaimat, amely kimondottan pszichológiai, önismereti alapokon nyugszik. Ezt követően a „működő asztrológia” irányzatot választottam, mert sokkal pragmatikusabb, egyértelműbb, kevésbé filozofikus, ködös. Fontos tudni, hogy az asztrológia nem jóslás vagy jövendölés. Több ezer éves, ismétlődések, egybeesések megfigyelésén alapuló tudomány, amelyet igyekeznek eltorzítani, különböző okokból.
    A jobb megértés kedvéért csak két érdekes és fontos dolgot emelnék ki az asztrológiával kapcsolatban: Az, aki nem ismeri az ascendensét, esélyes, hogy nagyrészt tévúton jár az életével kapcsolatban. Valaki más életét éli, ezért nem érti, hogy mi miért történik vele. Egy ikerpár számára, noha nem csak ugyanazon a napon, de mindössze néhány perc eltéréssel születtek, szakértő kezében mégis két teljesen eltérő horoszkóp készül számukra. Egy másik interjúban szívesen beszélek erről a témáról bővebben. 🙂
    Önismereti irányzatot aszerint érdemes választani, hogy ki milyen „szinten” van, mennyire elszánt önmaga keresésében. Azoknak, akik most kezdenek el foglalkozni magukkal, keresni a Miértjüket, érdemes először személyiségtípus-tesztek kitöltésével indulni. Ekkor a saját válaszaink alapján kapunk egy eredményt, egy „tükröt” arról, hogy a hozzánk hasonlóan gondolkodó és működő emberek milyen további jellemzőket hordoznak magukban, milyen munka, életcél, hivatás való nekünk leginkább. Ilyen tesztek a DISC, MBTI, 16 personalities, az Adobe Creative Types tesztje stb. Ezeknél komolyabb az Enneagram, amelybe jobban bele kell ásnunk magunkat, lehet, hogy érdemes szakember is bevonni. 

Jó szívvel ajánlom Simon Sinek – Kezdd a Miérttel! című könyvét. A segítségével elmélyíthetjük önmagunk és valódi célunk, küldetésünk keresését, megtalálását. Ez azért is fontos, mert minden csak ezután kezdődik. 🙂

Az eddig sorolt módszerek az aszpirin-effektus felől indítanak, azaz gyors válaszokkal és megoldással kecsegtetnek, de ezek inkább ahhoz segítenek hozzá bennünket, hogy az akár élethosszig tartó és nagyon izgalmas útra lépjünk egyre jobban közelítve önmagunk felé.

Ha komolyabban szeretnénk megkapni a válaszokat a miértekre, akkor több időt és energiát kell szánnunk erre a csodálatos kalandozásra, kezdve azzal, hogy megtaláljuk a számunkra leginkább önazonos utat a rajz terápiától a testtudati technikákon át (jóga, thai chi, mozgás- és táncterápia stb.) a családállítás vagy éppen az asztrológia és sok sok más technika által kínált lehetőségek közül. 

Egy a lényeg: kezdjük el és foglalkozzunk önmagunkkal, megnyugvást, elfogadást kínál mind magunk mind a családunk, környezetünk számára.

  • Köszönöm a beszélgetést! Ha valami még van, amit megosztanál az olvasókkal, akkor Tiéd a lehetőség!
  • Köszönöm az érdeklődést és az interjút! A kedves olvasóknak pedig köszönöm, hogy az ilyen tartalmak olvasása mellett döntöttek! Érezzétek jól magatokat, amikor csak tudjátok! A múlttal és a jövővel, amelyre vajmi kevés hatásotok van, csak szükség esetén foglalkozzatok! Legyetek a lehető legtöbbet ott, ahol vagytok, a jelen pillanatban, mert ott szinte soha nincs probléma. 🙂🙏