Szerkesztő, zenész, videós – Rózsa Tomi portré

Milyen, ha valaki zenész, szerkesztő egy rock/metal zenei weblapnál, ráadásul olyan vállalkozásba kezd, ami kapcsolódik ehhez? Hogyan látja a hazai és nemzetközi színteret és mi az egyik leggyakoribb probléma a zenekarok nagy részének hozzáállásában?
Rózsa Tomival többek között ezekre a kérdésekre is kerestük a beszélgetés során.

Elég kicsi és mégis változatos a hazai underground rockzenei sajtó. Alapvetően az érdekelne, hogy Te hogyan és milyen zenei előélettel kerültél kapcsolatba vele?

A hogyan az annak köszönhető, hogy nagy a szám.

Még olyan 2007 táján volt a sopronirocks nevű oldal, ami egy rock zenével foglalkozó honlap volt, ahol lehetett  kommentelni is, amit persze én kihasználtam rendesen. Amikor készülni kellett volna az érettségire, én egy őrült három napos maratont tartottam. Black Sabbath (Dio-val) a Pecsában, másnap Black Sabbath-Metallica Bécsben, harmadnap pedig a Riders On The Storm játszott a Margit Szigeten (Ray Manzarek és Robby Krieger) Erről az utolsó buliról írtam egy velős kommentett az említett oldalon. Ekkor rám írt a főszerkesztő, hogy szeretnék megjelentetni az írásomat. Innen már csak egy pofátlan e-mail és egy nem hétköznapi interjú kellett ahoz, hogy a Rockstation-höz bekerüljek és lassan tíz éve fikázhassam a hazai és külföldi zenekarokat.

A zenei előéletem pedig iszonyat vegyes. A legnagyobb hatással az olyan zenekarok voltak rám, mint a Mastodon, Tool, Down, Limp Bizkit és a Nirvana, de ezek mellett például imádom Sub Bass Monstert, de Ganxsta Zolee-tól hányni tudnék.
Imádom a 90-es évek gagyi popzenéit bömböltetni egy buliban, hogy a többieket kiidegeljem Gáspár Győzivel és Korda Gyuri Bácsival. Megrögzötten keresem a minél kisebb és különlegesebb stoner/doom/sludge zenekarokat. Nálam tényleg minden játszik, kivéve az Abba, attól megőrülök.

És hogy állsz a kommentelőkkel most, hogy a másik oldalra kerültél?

Mindig elolvasom a kommenteket, hogy ki mit gondol, illetve a többi cikk alatt is mindig megnézem, hogy mi a pálya, ha érdekes a számomra. Abból már kinőttem, hogy habzó szájjal pörögjek, de más cikkek alá oda írom a véleményemet, persze észérvekkel megtámasztva.
Ízlésről vitatkozni felesleges, de vannak dolgok, amik mellett nem lehet elmenni. Legutóbb például egy Anselmo-s vitába álltam bele.

Igen, én is tapasztalom, hogy mindig vannak konstans vitageneráló előadók, bandák. A RockStation-nél Ti hogyan kezelitek ezt?

Van, amibe abszolút nem szól bele semmilyen szerkesztő. De a gyűlölködő, rasszista stb. kommenteket mi sem tűrjük. Pont volt egy hasonló szitu egy bejegyzés  alatt.  Ott az elfajult helyzet miatt már jobbnak láttuk a post törlését

Volt már olyan, hogy valakinek az álláspontja/kommnetje után másképp gondoltál valamit, illetve fedeztél-e fel új kedvencet így?

Igyekszem mindig több szempontból megközelíteni a dolgokat, biztos volt, hogy valaki álláspontja után másképp láttam a dolgokat. Legyen szó melóról vagy bármilyen hobbiról. 

Új kedvencet nehéz felfedezni. Nekem is megvannak az örök kedvencek, amik helyébe szerintem nem fog már más zenekar lépni. Olyan albumot, ami meg hatással van rám, általában magam fedezem fel. Folyamatosan túrom a YouTube-ot és a bandcampet, hogy tálaljak pl. egy pici lengyel, argentin vagy éppen spanyol bandát, akikről később érdemes írni.

Na, és kik az örök kedvencek?

Mastodon mindenek felett. A bal lábamon is a Crack The Skye albumborító van feldolgozva. Az az album mindent megváltoztatott anno az életemben, amit a zenéről gondoltam. A következő a Tool, ők azok ,akik, ha csak 13 évente hoznak ki egy albumot, mint az előző az is tökéletes, nekem. A harmadik a Down és maga Phil Anselmo. Az En Minor is marhára bejött, de kb. minden érdekel, amihez hozzányúl, de ezt elmondhatjuk Cavalera-ról is,mert a Nailbomb logo is ott díszeleg a karomon, az első Cavalera Conspiracy és Killer Be Killed  tökéletesek. Ezek mellett a Ghost is nagy favorit, csak az most időszakosabban

Ha már Max-et említed érdekelne, hogy mi a véleményed az örök témáról, miszerint a Sepu-nak vége lett a kiszállásával, illetve az is, hogy voltál-e a ROOTS bulin és mi a véleményed róla?

Erre mindig azt mondom, hogy akkor ugye az Iron Maiden, AC/DC, Opeth (amiben már nincs alapító tag), In Flames (ebben sincs már alapító zenész) megy és lerakja a hangszert?
Nincs vége, miért is lenne vége, hiszen a Nation, Roorback, Quadra, A-Lex eszméletlen király albumok. Azért mert kilép az énekes, attól még a zenekarnak nem kell feloszlania. Sőt, a legjobb, ami történhetett, hogy a két Cavalera eltűnt a zenekarból. (most fognak megkövezni) Miért mondom ezt? Derrick egy kegyetlen jó frontember, és vele, illetve a metal színtér egyik legagresszívabb dobosával Eloy-jal is tökéletesen robog a gépezett, és az elmúlt kilenc-tíz évben jobb lemezeket produkálnak. Nem hiába van, hogy a Sepultura-t most is több, mint 3,7 millióan követik a Facebook-on, míg a Soulfly-t csak 867 ezren. Ha nem lett volna a szétválás, nem lenne nekünk Cavalera Conspiracy, ami azért megmutatta, hogy tudnak a fivérek együtt is, illetve nem lett volna a Soulfly, ami az első tíz évében olyan lemezeket pakolt le, hogy arról csak álmodni képes a magyar színtér.


Roots koncerten voltam. Aggódott is a Főszerkesztő, hogy mit fogok írni, mert azért lássuk be, hogy Max már mismásol csak a színpadon, amit amúgy abszolút nem értek. Tolja most ezt a MaxTrax visszaemlékezős vlogot, ott le tudja játszani a dalait. Élőben meg csak megy a kamu pengetés, illetve a visszafogott énekelgetés. Az a cikk két nézőpontból született meg, és még mindig úgy gondolom, hogy jól láttam. Néztem a rajongó szempontjából, aki hazafelé a kis utcák nagy örömére azt ordibálja, hogy Roots BLOODY ROOTS hajnal egykor, mert még mindig a koncert hatása alatt van. De ott volt az objektív nézőpont is, hogy azért már rozsdál Igor is és Max is. Rizzo nélkül nehéz helyzetben lennének, ezt be kell látni. Sokkal inkább hallgatom meg Andreas-ék előadásában a régi dalokat.

Ettől független én nagy Cavalera rajongó vagyok, mert amit lerakott az asztalra bármelyik bandában, azt el kell ismerni. Azért gondolj bele, a világ egyik legnagyobb metal zenekarát ott hagyod és újra építed magad. Ehhez kell here és a csávónak volt hozzá. Tisztelem a Cavalera fivéreket is ebből a szempontból, meg a Sepu-t is, hogy álltak a sarat és Derrick-kel eljutottak oda, ahova Max-szel nem lettek volna soha képesek.

És kik a friss felfedezettek, illetve reménységek?

Van egy görög zenekar a Salvia, idén hozták ki a NOYS című lemezüket, ami eszméletlen király cucc lett. Illetve, ami nagyon bejött az az IAH nevű argentin zenekar, akiknek a III elnevezésű albuma valami kegyetlen zsír.
Ezen kívül idén ismertem meg a Haunted (nem keverendő a The Haunted-dal) olasz doom zenekart, akik marha jók. Hirtelen ez a 3 banda van, akikre azt tudom mondani, hogy tényleg megfogtak a külföldi színtérről.
Itthon meg most marhára várom a Crippled Fox nevű HC/punk/thrash zenekar új anyagát, ahhoz marha sok reményt fűzök.

Mennyire követed a többi netes zenei magazint, illetve, ha nem a RS-nél lennél, akkor hol tudnád elképzelni, hogy írj?

Shockmagazint rendszeresen olvasom és seggnyalás nélkül a Forgácsot is követem. Alap, hogy a Hammer is a listán van, de szerintem ez nem meglepő.
Anno mindenhova elküldtem az írásomat, amivel bekerültem. Tehát fogalmam sincs, de itt nagyon magamra tálaltam. Nincs baszogatás, mindenki annyit tesz bele amennyit az adott élethelyzetben tud. Anno nem volt családom, egyedül voltam, akkor simán tudtam naponta több cikket írni. Máshol nem biztos, hogy tolerálnak, hogy most alig jut idő az írásra.

Milyen a viszonyod a zenei médiumok képviselőivel? Születtek-e esetleg barátságok vagy van-e olyan, akivel sosem gondoltad volna, hogy jó viszonyba kerülsz, de a médiának köszönhetően sikerült?

Mostanában Valentin Szilvi osztogat meg régebbi koncert fotókat az Instagramon, és ahhoz mindig van egy-egy storym nekem is, vele szoktam így a régi koncertekről beszélgetni.
Médiumokkal így amúgy nincs olyan nagy haverság. Pándi Balázst szeretem követni és néha váltunk pár szót.
Amit nem gondoltam volna, anno tizenévesen az sokkal inkább az, hogy Acélossal és Veres Gáborral a Watch My Dying-ból eléggé jó viszonyt ápolok. Gábor nekem nagyon nagy példakép a mai napig és kegyetlen sokat segít, amikor ráírok, hogy „figyelj ez a gondom a keveréssel„. Csodálkozom, hogy még nem küldött el melegebb éghajlatra. Aranyból van a szíve a srácnak.

Van zenekarod is. Mesélj erről kérlek!

Az ANTAL perpillanat pihenő pályán van és marad is még egy ideig az biztos. Volt ezenkívül egy projektem, de sajnos a Facebookomat feltörték és minden adatom, emlékév, adminjogomat buktam. Így az a profil kampó.
De nem csüggedek, mert most kezdtem el foglalkozni egy új projekttel, amit egyedül csinálok. Időm nem sok van, így úgy haladok, ahogy tudok. Előbb-utóbb megjelenik a Babona debüt anyaga. Az első anyagot 8 számosra tervezem, ebből már 2 teljesen kész, egy szerzeménynél csak az ének van hátra. A többi meg majd… jön, nem sürget senki, és ez jó. Csak magamnak kell megfelelnem.

Akkor így nem érintett zenészként a tavaszi koncerttilalom. Hogy éled meg azt, hogy nagyjából az idénre várt koncerteket és kb. a teljes fesztiválszezont buktuk?

Engem ez már nem pörget annyira. Idén is igazából a Russian Circles és Anselmo koncertje  érdekelt volna. Másra nem mentem volna, így engem nem hatott meg annyira ez a történet.

Nem titok, hogy a zenélés és a zenei újságírás mellett a média még egy szeletében is tevékenykedsz. Mesélj erről is, légy szíves!

A Forgeron Studio-t a feleségemmel kezdtük el közösen, ezelőtt három évvel. Videogyártással foglalkozunk.

Én operatőr/vágóként dolgozom a  cégben, a feleségem Betti pedig divat és stílustervező végzettséget csillogtatja, illetve ezerrel pörgeti a marketinget. A mottónk,hogy “Lásd meg, amit más nem”. Igyekszünk a munkáinkkal mindig valami újat, valami extrát létrehozni. Az egyik fő célunk, hogy a megrendelő mindig azt kapja,amit elképzelt, amiről álmodott. Nem egyszerű ma vállalkozónak lenni, de hiszünk abban, hogy az embereknek szüksége van az igényes, szép munkára.

A fő profilunk az image videók és a termék videók, de nagyon szívesen készítünk divat vagy riport videókat is. Az Én szívszerelmem pedig a klip készítés. Itt totál el lehet engedni magad és egyáltalán nincsenek kötötségek, ezért imádom. Ettől független az egyik kedvenc munkám az a divat videónk, ami a Csepel címet viseli. Ezenkívül büszke vagyok arra,hogy készítettem több interjút híres zenészekkel, például Andreas Kisser-rel vagy az Eyehategod zenekarral, de örök emlék, amikor a Life Of Agony-val és a Karma To Burn-nel forgattunk.
A másik nagy büszkeségem,hogy készítettünk egy divat videót a Budapesten található Epres Kertben, aminél az amerikai doom zenekar,a mostanában igen népszerű Frayle biztosította a zenét.

Milyen amikor a munkatársad a családtagod? Szét tudjátok választani a családi életet és a hivatást?

Néha nem egyszerű, ezt be kell látni, mert nehéz külön választani a kettőt, ráadásul még otthonról is dolgozunk, így extra nehéz helyzetben vagyunk, mert a lakás egyben a munkahely is.
Nehezítésnek pedig a fiunk, Zente még itt van, hogy egy kicsit csavarjunk a dolgon. Igyekszünk külön választani a dolgokat, többségében sikerül is, de vannak súrlódások. De melyik családban vagy munkahelyen nincsenek? Nem akarok álszent lenni, szoktunk vitatkozni, de szerintem ez egy kapcsolat ismérve, megbeszéljük a dolgokat és utána minden megy a régi mederben.

Említetted a marketinget a vállalkozásban, milyen tapasztalataitok vannak, illetve kinek ajánlanád a szolgáltatásotokat?

Dolgoztunk együtt a non-profit szervezettől kezdve, zenekarokon át, a kézműves termékeken keresztül, egészen a natúr kozmetikumokig sok mindenkivel. Főleg a kis és középvállalkozások a mi terepünk, de egy nagyobb cégtől sem rettenünk vissza, volt példa ilyenre is. Amiben a legerősebbek vagyunk, szerintem a termék videók, az úgynevezett lovebrand videók. 
Az egyik régi ügyfelünk a Blade Cosmetics, ami szakállápoló készítményeket árul. Külön öröm, hogy idén a 25 legjobb hazai webshop közé került, hiszen a mi munkánk látható az oldalon. Ez ilyenkor büszkeséggel tölt el. Így érzem ehhez a sikerhez mi is hozzájárultunk.
Főleg azoknak a cégeknek tudunk segíteni, akik érzik már, hogy kell pénzt áldozni a siker érdekében a cégre.
De tényleg nem akarunk senki elől elzárkózni. Az ajtónk nyitva áll mindenkinek, csak dörömbölni kell rajta, hogy együtt létrehozhatunk valami újat.

A RockStation szerkesztőjeként tudom, hogy kezeled a beérkező megkereséseket. Milyen tapasztalataid gyűltek össze az évek során?

Nagyon sok zenekar ír nekünk, hogy rakjunk ki róluk valamit, ami éppen aktuális vagy írjunk róluk. Ezzel több gond is van.
Az első,hogy a zenekarok nagyon nagy többsége nem képes egy rendes biográfiát és egy e-mailt írni. Amikor jön egy levél, hogy ezt rakjuk már ki, azzal nem tudsz mit kezdeni. Ezért is mondom, hogy egy jó videó mellé és pár értelmes mondat csodákra képes. A szerkesztőnek is könnyebb dolga van. Szerintem tényleg egy klip vagy csak egy videós bemutatkozó, amit profi stábbal készítesz az csodákra képes.
A másik, hogy ha veszi a fáradtságot egy szerkesztő és ír rólad, akkor a minimum, hogy betaggelve az oldalt  megosztod a cikket. Erre is nagyon sok zenekar egyszerűen képtelen, pedig tök alap lenne.
Akárhogy Is nézed egy napi több ezer olvasóval rendelkező oldalon megjelenni marha jó ingyen reklám

A fentieken kívül mit ajánlanál a Titeket, illetve úgy általában a médiákat megkereső bandáknak?

Előbb a munka aztán a siker. 

Nagyon sokan elfelejtik, hogy mi miután következik. Sőt szarul mondtam… először a szórakozás. Volt idő, amikor én is azért zenéltem, hogy ismert legyek. BULLSHIT az egész, életem egyik legnagyobb hibája volt. Azóta csak azért zenélek, hogy élvezzem a dolgot, ez marha fontos.
Ezután pedig bele kell ölni a marha sok melót azért, hogy legyen az embereknek fogalma arról ki is vagy. Persze, ezt is addig érdemes tolni szerintem, amíg örömödet leled benne. Én például imádtam szervezkedni. Kell a mögé tett közösségi tartalomgyártás, a kapcsolatépítés.
El kell készíteni egy normális biográfiát, a bemutatkozótokat rendesen, kell egy értelmes „sales” e-mail, amit körbe tudsz küldeni a sajtónak. Erre nagyon sokan szarnak, nemes egyszerűséggel. Most gondolj bele, nekem mi a nagyobb reklám, ha kirakom, hogy a Metallica zöldet fingott és ezáltal lesz kétezer kattintásom vagy az, hogy itt egy hazai reménység és lesz rajta kétszáz kattintás.

Ha már kattintás, hová helyezed magatokat a hazai webzine-k között? A járványhelyzet befolyásolta-e a webzine működését?

Abszolút nem befolyásolt semmit, ugyanúgy nyomatjuk a cikkeket. Max. annyi, hogy én ráálltam jobban a könyvekről szóló recenziókra.
Ez a besorolás nehéz. Ha a like számokat nézel, akkor marhára jó helyen vagyunk a csak rock/metal zenével foglalkozó oldalak között. Ha olvasottságot nézel, azt nem tudom a többi honlapon milyen, de arra sem panaszkodhatunk. Ha meg a cikkek megosztását vesszük alapul, az marhára változó. Tavasszal írtam egy cikket az idén húsz éves Chocolate Starfish and the Hot Dog Flavored Water c. Limp Bizkit albumról, ami akkorát szólt, hogy arról álmodni se mertem volna, miközben mindenki azt nyomatja, hogy ő sosem hallgatta a zenekart és alapból a Bizkit egy rakat szar, miközben Wes Borland korunk egyik legjobb gitárosa.

Na igen, ilyet én is tapasztaltam már, hogy olyan cikk hozott kiemelkedő olvasottságot, amire gondolni sem mertem. Melyik írásodra, illetve interjúdra vagy a legbüszkébb?

Ez a Limp Bizkit-es cikk, nekem különösen tetszett, élvezetes volt rajta dolgozni. Egy nagy élmény volt. 

Interjú az nehéz kérdés. Az tuti, hogy a legismertebb ember, akivel sikerült beszélgetnem személyesen az Corey Taylor volt és az az interjú azért eléggé jó is lett, látszik, hogy sokat készültem rá, ezt ő is megemlítette.

Ezen túl az egyik legnagyobb élmény az volt, hogy Rob Zombie-val beszélgettem, amikor bejött a turné manager szólni, hogy idő van, mert jönne a következő újságíró, erre Rob beszólt, hogy a srác még marad, mert beszélni akarok vele. Az azért úgy jól esett a szívemnek.

Az egyik legnehezebb interjúm, ami személyesen volt, azt Dave Lombardo-val sikerült összehozni. Pont az interjú előtt jelentették be, hogy Araya és King beperelte vagy mi a franc volt. Nem sok kedve volt beszélgetni…

És milyen tapasztalataid vannak a hazai bandákkal interjú terén?

Vegyes érzelmeim vannak ezzel a témával kapcsolatban. 

Az ismertebb zenekarok gyakran nyűgnek élik meg ezt, én úgy érzem. A kicsi feltörekvő zenekaroknak meg marha jó lehetőség, de ők meg 90%-ban lepetéznek attól, hogy valaki beszélgetni akar velük és elkezdenek tőmondatokban beszélni, ami egyből megöl egy interjút. De a nagyobb zenekarokat sem csodálom, hogy unják ezeket a köröket.
Most lehet megsértek csomó szerkesztőt, de ugyanazok a szar kérdések vannak feltéve állandóan. Őszintén, leszarom, hogy áll a lemez, a végeredmény érdekel. Ilyen szempontból az egyik kedvenc interjúm a Karma To Burn-ből volt Will Mecum-mal. Elkezdtünk egy tök alap témáról dumálni. Turné közben, hogy oldja meg a szarási gondokat. Alig látták azt az interjút, de szerintem az egyik legviccesebb, amit készítettünk. De visszatérve itthonra. Itt Acélos Balázs a Császár, Szultán, Isten, Helytartó stb. interjúk terén. Imádom,hogy fapofával odaállt anno a tv elé és valami orbitális baromságot mondott. 

Az ilyen interjúkat szeretem, ahol nem a zene van leginkább előtérben, hanem inkább az, ami erre hatással van. A baromkodás, a család, a storyk, a halál stb. Ezektől lesz amúgy is jó egy dal, a mögöttes történetektől.

Így a vége felé érdekelne, hogy milyen kihívások vannak most előtted (webzine, vállalkozás, zenélés, család, stb) terén?

A család és a vállalkozás van első helyen, minden más mögötte. Perpillanat nincs más bevételünk csak a cég, így azon vagyunk, hogy minél több munkát tető alá hozzunk, persze úgy, hogy az nem megy a minőség rovására.
A gyerekkel igyekszünk túlélni a fogzást, ami nem egy egyszerű menet, de az anyukája nagyon keményen helytáll.
A zenélés most egy nagyon sokadik projekt. Csinálgatom a Babonát, szórakozom a keverésekkel, hogy valami használható legyen belőle, de ez csak heti pár óra max, így tényleg lassan halad.

Mondtad, hogy a Bandcampen és a YouTube-on vadászol zenék után. Mi a helyzet a netes (akár tematikus) rádiókkal?

Nem hallgatok egyáltalán rádiót. Nem akarok várni órákat egy jó dalra. Inkább megnyitok  tizenöt bandcamp oldalt, belehallgatok az énekbe és ennek függvénye, hogy végig hallgatom-e az albumot vagy sem. Általában nagyot nem tévedek, de van olyan is, hogy ami jónak ígérkezett az unalmas lesz.

Ezek szerint nálad is az ének az, ami a legfontosabb?

Lehet meglepődsz, de nem. Pláne, mivel, akiket korábban mondtam frissen felfedezett zenekarok, azok közül kettő instrumentális. 

Nem az ének a legfontosabb, de ez tudja a legtöbbet rombolni egy dalon. Eszméletlen sok jó zene van, amit az énekes egyszerűen a középszerűségével hazavág. Például az Electric Wizard Dopthrone albuma zseniális, elejétől a végéig tökéletes. De a többi Wizard album szerintem borzalmas. Évente nekiesek, hogy újra próbáljam, de Jus Oborn hangja a torzítók és egyéb vackok nélkül csak rombolja a zenét, noha lehetne a doom zene legnagyobb Istene is. De nekem nem az, persze ez megint csak ízlés…
Azért sem a szöveg a lényeg, mert lehet nekem tök mást jelent, mint neked. Az ANTAL-nak van egy dala, ami arról szól, hogy Báthory Erzsébetet hogy ölik meg és igazából ő csak áldozat. Egyszer írt nekem egy srác, hogy ez igazából az ő gyerekkora, ahogy a többiek belekényszerítették egy börtönbe. Na, neki ezt jelentette a dal, miközben én frankón egy történelmi személyről írtam csak. Fontos az ének, de nem a legfontosabb.