Ahogy megszokhattátok, új év elején mi is visszatekintünk az előző évre, és bemutatjuk a szerkesztők kedvenceit. A tavalyi évhez hasonlóan idén is két részletben kapjátok ezt meg. 

Az első etapban boymester, Armand, Andris, Professor Shub Niggurath (aka Eroen), valamint az újoncok Winci és King Diamond kedvenceit szedtük csokorba.

Nem volt elvárás, így még véletlenül sem lesz egységes a lista. Ki-ki a saját módszere és kedve szerint szummázta, mit hozott számára 2020 zenei szempontból.

boymester

Itt az újév, eljött a számadás ideje és az összegzéseké. Azt hiszem 2020 sokunknak marad meg kellemetlen emlékként és ez számomra zenék terén sem lesz másképp. Szinte minden évben akad 2-3 lemez, amit örökre szívembe zárok és évek múlva is előveszek, de ha most ezt erre az évre vonatkozóan kérnék számon tőlem, bizony csak tanácstalanul bámulnám a földet. No nem azért, sok erős és kiváló anyag született, de olyan igazi, azonnal és sokáig ható nem igazán talált mellbe. Ettől függetlenül összeszedtem a szokásos húszas listát, aminek sorrendjét azonban szokás szerint a véletlen határozhatná meg leginkább fontossági sorrendben, így a számozást felesleges is nézni, nem rangsort jelöl, csupán azt, ahogy eszembe jutottak a lemezek. Nem is lenne érdemes rangsorolni a különböző műfajokban született lemezeket, hiszen ez már leginkább egyéni vonzalom kérdése. Minden esetre itt a húsz legtöbbet hallgatott, leginkább kedvelt album 2020-ban.

1. Devil Seed – Devil Seed 

Kezdjük rögtön egy hazaival, aminek igencsak nagy jelentőséget tulajdonítok. Alapvetően formabontó zenekar itthon, mivel epikus, tradicionális doomban tevékenykednek. Magyar viszonylatban a Mood az egyetlen csapat, amit emlegetni szoktunk doom közegben, de nekem ők soha nem voltak igazi kedvenc, így a Devil Seed egy igazi kuriózum ebben az országban. Akarok még tőlük lemezt! Lemezeket! Valamint azt is remélem, hogy pozitív példaként szolgálnak és néhányan rájönnek, hogy ez a műfaj bizony az underground undergroundja…

2. Godthrymm – Reflections 

Szintén a végzet muzsikáját híresztelik, ráadásul szintén első lemezes banda. Egyedi hangulat és szemlélet hagyományos doomban, minden pénzt megér…

3. Odraza – Rzeczom

A manapság népszerű lengyel fekete fém számomra legkedvesebb formációja az Odraza, akik második lemezükön is hozták azt a lehengerlő atmoszférát, amit a debütálásukon. Semmi extra, csak tökéletes 21. századi black metal. 

4. Havukruunu – Uinuos Syömein Sota

Ha az Odraza a szikárság mintaképe, akkor a Havukruunu a pogány vonalé. Dallamokkal, népi elemekkel tarkított, szórakoztató lemezt adtak ki harmadik nekifutásra is. Sokat pörgött, mivel már első hangjaival képes meggyőzni a hallgatót minőségét illetően.

5. Ghost Spawn – The Haunting Continuum

Szinte minden évben kitalálok magamnak valami kis kihívást a cikkírást figyelembe véve. Volt már, hogy egy adott HP lemezeiről készítettem az adott két hétben cikkeket, volt, hogy adott műfajra vonatkozóan. Idén viribusunitis segítségével (az underground demók világában nagyon otthon van) készítettem egy jó kis old school death metal sorozatot, ami egy héten át tartott és minden nap bemutatott egy friss lemezt és demót. Itt futottam bele a Ghost Spawn zenéjébe, ami definiálja azt a fajta death metalt, melyet a leginkább kedvelek. 

6. Napalm Death – Throes Of Joy In The Jaws Of Defeatism

Szinte minden évben helyet kap a listámon egy-egy mainstreamebb anyag, ez most az angol legenda friss lemeze, ami olyan minőségire sikerült, mint az a pár lemez, aminek hírnevüket tudhatják be. Rég voltak ilyen jó formában. 

7. Jordablod – The Cabinet Of Numinous Song

A svéd ördögimádó brigád második lemeze számomra igazán nagy meglepetésként hatott. Debütálásuk ugyan igen erős volt pár éve, mégsem hatott rám olyan erővel, mint az idei korong. Nagyon sok hangulat és elem kerül ide a klasszikus black metal mellé, ami kifejezetten érdekessé teszi a dalokat és a dalszerzést is új szintre emeli. 

8. Oranssi Pazuzu – Mestarin Kynsi

A finn csapatot illetően már csak azon tudnék meglepődni, ha pocsék albumot készítenének. Pszichedelikus elemekkel és ötletekkel tarkított sötét szimfóniájuk ezúttal is telitalálat. Nem jobb, különlegesebb, mint eddig bármikor, csupán érettebb. 

9. Crimson Dawn – Inverno

Míg előző évben olyan kedvenceim kényeztettek lemezzel, mint a Dawn Of Winter, vagy a Mirror Of Deception, idén kevés hagyományos doom metal projekt érte el az ingerküszöbömet. Akadtak új anyagok, voltak visszatérők, de a többség a korrektnél, átlagosnál nem igazán tudott feljebb kerülni. Ebből ugrik ki az olasz csapat, akik folyamatos fejlődés mellett, harmadik nekifutásra egy igazán kiváló anyagot voltak képesek összerakni. Fantasztikus dallamok, a klasszikus vonal mellett egyedi íz, remek hangzás. 

10. Paysage D’Hiver – Im Wald

Míg néhány embernek a lebegést, nyugalmat az ambient lemezek, drone kísérletezések hozzák meg, addig számomra a monotónia idei csúcsa az első ALBUMKÉNT hirdetett Paysage D’Hiver kiadvány jelentette. A projekt minden demóját, splitjét nagyon kedvelem, a brutális hosszúságú és nehézségű teljes anyag pedig megkerülhetetlen a rideg fémek kedvelőinek. Alig várom, hogy essen végre egy kis hó és sétálhassak vele egy nagyot…

11. Dark Fortress – Spectres From The Old World

Láthatjátok, új versenyzőből idén kevesebb van, pedig rendszerint vadászom az új indulókat. Viszont idén sok régi kedvenc adott ki erős anyagot, ez alól pedig nem kivétel a német Dark Fortress sem. Progresszív elemekkel tarkított dallamos black metaljuk éppolyan szórakoztató, mint minden eddigi anyaguk. 

12. Atramentus – Stygian

Az év doom anyaga címért többen is ringbe szálltak, ezek közül az egyik igazán nagy esélyes a kanadai Atramentus debütáló korongja. Nagyszerűen átgondolt, komplett körítéssel rendelkező produkciót hoztak össze a Stygian képében, amit talán még nekik sem lesz egyszerű felülmúlniuk. A lemeznek a funeral doom legjobbjai közt a helye. 

13. Drown – Subaqueos 

Ha már legjobb funeral doom kiadvány, akkor nem mehetek el a Drown második albuma mellett sem. Az egyszemélyes korong messze túlmutat a szokványos házi csináld magad mozgalmon, komplex és érett, ami minden igényt kielégít. Eltöltöttünk együtt pár éjszakát a tenger alatt…

14. MSW – Obliviosus

Ahogy a HP hozzászólásomban említettem, MSW mester munkásságát régóta követem. Hell nevű projektjének sludge/drone/doom törekvéseit személyes perverziómnak tartottam, a nevével fémjelzett új anyaga viszont jóval tágabbra nyitja minden eddiginél a műfajok tárházát. Ha egyéni alkotóról beszélünk idén, akkor ez bizony egy remekmű. 

15. Svart Crown – Wolves Among The Ashes

Még valamikor az év első felében futottam bele a HP-nak köszönhetően ebbe a francia black/death formációba, aminek szórakoztató faktora bizony nálam sokáig kitartott. Aprítás, remek riffek, bivaly hangzás. Minden, ami egy jó kis falbontáshoz szükséges. Minden extrém vonása ellenére ráadásul nagyon dallamosnak is mondható. 

16. Necrophobic – Dawn Of The Damned

Ha már visszatérők, akkor nem mehetünk el szó nélkül a svédek mellett. Régi kedvencem ők, akik nem tudnak hibázni. Olyannyira, hogy új korongjuk minősége szemrebbenés nélkül odatehető a 90-es évek mára klasszikusnak tekinthető lemezei mellé. Csalódásmentes fémzene. 

17. Felgrave – A Waning Light

A norvég egyszemélyes death/doom projekt az év újoncainak listáját bővíti, így igazán dicséretes, hogy ide is felkerült. Sötét, dohos, ugyanakkor nagyon személyes jellegű anyag, aminek kíváncsi leszek a folytatására. 

18. Inquisition – Black Mass For A Mass Grave

Tisztában vagyok vele, hogy a zenekar leginkább színház, de ettől függetlenül valami félelmetes, amit idén kiadtak. Az új lemez szerintem több mint 30 éves pályafutásuk csúcsa. Szórakoztató black metal a vele járó minden sallanggal körítve. 

19. Abigor – Totschläger (A Saintslayer’s Songbook)

Simán idemásolhatnám az Inquisitionhoz írt pár soromat, viszont a szintén régi motoros Abigort komolyabban tudtam venni. Nemcsak szórakoztató, de meggyőző is, amit hosszú ideje formálódó sajátos stílusukon belül összeraktak erre az albumra. 

20. Ormskrik – Ormskrik

A frissen debütált zenekarok közül nem hagyhatom ki a kimondhatatlan nevű csapatot sem, mivel black/death/thrash keverékükből egy nagyon ütős dalcsokrot raktak össze. Húzós, feszes, mindennek a tetejében pedig menő a bemutatkozásuk. Megjelenésekor többször volt fizikai munkám aláfestő zenéje. 

Szokásos különdíjaim: 

Arany „járókeret” díjas: Tyrant – Hereafter

Arany „tükör” díjas a megkapó borítójáért: Caskets Open – Conrete Realms Of Pain

Arany „cumisüveg” a legnagyobb fejlődésért az előző anyaghoz képest: Void Moon – The Autumn Throne

Arany „csiga” az év francia meglepetésének: Ecclesia – De Ecclesiæ Universalis

Arany „agyvelő” díj a legbetegebbnek, amit idén hallgattam és élveztem: Putrescent Seepage – Dead And Demented

Arany „méhecske” díj a termékenységért: Kaatayra – Toda História Pela Frente és Só Quem Viu O Relampago A Sua Direita Sabe duplalemeze az erdőkerülőknek okozhat kellemes perceket

Arany „dákó” díj, ami igazából nekem járna, mert még nem hallgattam eleget: Draconian – Under A Godless Veil és Kaunis Kuolematon – Syttyköön Toinen Aurinko

Armand

Külföldi:

Wytch Hazel – III: Pentecost

Sodom – Genesis XIX

Black Magnet – Hallucination Scene

Folterkammer – Die Lederpredigt 

Bütcher – 666 Goats Carry My Chariot

Glacier – The Passing of Time

Hail Spirit Noir – Eden in Reverse

Hjelvik – Welcome To Hel

Sopor Aeternus & The Ensemble Of Shadows  – Island of the Dead 

Violent Hammer – Riders of the Wasteland 

Hazai:

Devil Seed – Devil Seed

Reason – The Divine Rest 

Vénen – Apocalyptic

Thy Catafalque – Naiv

Ajna – Rengeteg

Eclipse Of The Sun – Brave Never World

Beyond – Elhagyott város

Crippled Fox – In the Name of Thrash 

Aetherius Obscuritas – Mártír

Slowmesh – Isolate 

ANDRIS

Nagylemezek:

1. Siculicidium: Az alámerülés lárvái

2. Klaw: LightCrusher

3. Void Moon: The Autumn Throne

4. Purnama: Lioness reissue

5. Nomad: Kilépő

6. Iscariota: Legenda

7. Dead Bronco: The Annunciation

8. Blazing Rust: Line of Danger

9. Slowmesh: Isolate

10. Okrütnik: Legion Antychrysta

Kislemezek, EP-k, demok:

1. Butchers: Füst, tűzvész, romok…

2. The Troops of Doom: The Rise of Heresy

3. Meteor: Chaos Theory

4. Tulpa: How to Create… part 1. 

5. Scour: Black

6. Almighty: Pain Games

7. Witcher: Néma gyász

8. Blood Star: The Fear

9. Molnár Róbert Band – Valami álom 

10. Cryptworm: Reeking Gunk of Abhorrence

DVD-k:

1. Metallica: S&M 2.

2. Mood: Glow Burn Live

3. Pokolgép: 35- Jubileumi koncert

4. P. Mobil: Honfoglalás- Határok nélkül

Könyvek:

1. Joel McIver: To Live is to Die… (Cliff Burton…)

2. Flea: LSD gyerekeknek

3. Dudich Ákos- Oravecz Gergely: A Faith No More képes testamentuma

4. Fieldy- Laura Morton: Függőség, hit, gyógyulás

5. Chris Ingham: Metallica- Történelem a dalok mögött

Professor Shub Niggurath

Szar volt az előző év, nagyon. De ezt valószínűleg mindenki írja. Viszont annyi rohadt jó lemez jött ki, hogy én még egy top 15-ért is vért izzadtam. Ebben a pillanatban ez így néz ki, így is kihagytam egy csomót, meg este már lehet más is lenne. Sorrend nincs, kivéve azt, hogy az Oranssi lemeze magasan a legzseniálisabb volt idén, számomra. 

Oranssi Pazuzu – Mestarin Kynsi

Ha valaki tudni szeretné, hogy milyen szállni, tudatmódosító szerek nélkül, az lökje be ezt a lemezt. A Waste of Space Orchestra utáni dobásuk a finn srácoknak talán még durvább lett, mint az volt. Éteri dallamok és az elektronika olyan szintű használata amire, szerintem, még nem volt példa. Vigyázat függőséget okoz.

Rotting Out – Ronin

Walter Delgado az egyik kedvenc hardcore frontemberem, amit sikerült egy tökéletes kijelentéssel elérnie. ” Én nem mondom meg senkinek, hogy mit kéne gondolnia, csak történeteket mesélek, ami másnak is tanulságos lehet” vagy valami ilyesmi, most nem találom azt az interjút. A lényeg, hősöm kijött a sittről és újra összerántotta a bandát. Ennek eredménye, nem csak az eddigi legjobb lemezük lett, hanem az egyik legjobb idei hardcore lemez is. Gyors, húzós, arcbamászó és változatos, tele emlékezetes momentumokkal. Semmi csavar vagy trükk, egyszerűen egy bitang jó hardcore lemez.

Wasted Struggle – Agenda of Fear

Elfogultság nélkül mondhatom, hogy ez az idei legjobb hazai lemez, számomra legalábbis mindenképpen. Dark hardcore, metallic hardcore igazából mindegy is. Egyébként van írás róla az oldalon, emlékezetes témákkal tarkított, egyszerre súlyos és arcletépő abálás, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Nem véletlen, hogy a Sludgelord Records kidobta kazin.

Igorrr – Spirituality and Distortion

Gautier Serre szerintem egy muzikális Leonardo Da Vinci, egy zajból született Mozart. Aki úgy keveri a stílusokat, mint más a pakli kártyát, miközben teljesen zenei marad az egész. Mondjuk erről megoszlanak a vélemények. Új lemezén, egy új kártyát is tett a pakliba az arabos dallamok személyében, amiből igazából az eddigi legbefogadhatóbb lemeze született. Amit én kicsit sajnálok is, de legalább szárnyalnak az undergroundban jelenleg, ha ez még az.

Dropdead – Dropdead 2020

Egy zenekar amit valószínűleg nem kell bemutatni olyannak aki otthon mozog a hardcore színtéren. 30 éve űzik az ipart, sokat nem változtak, de annyit éppen igen, hogy még ma is üssön a dolog. A hangzás lehetett volna mocskosabb, cserébe viszont átszalad az emberen, mint egy targonca.

Idles – Ultra Mono

Az Idles szerintem jelenleg az egyik legjobb banda a világon, akik simán kitörtek az undergroundból a mainstream-be, viszont ezt úgy tették, hogy az értékek maradtak. Elég megnézni egy koncertet, hogy miről is beszélek. A harmadik lemez is olyan, mint az első kettő. Dallamos post-punk szerű futamok, érzelmekkel tele.

Stormlight – Natoma

A Lord Snow az egyik kedvenc screamo bandám, így nem is volt kérdéses, hogy egyből rárepültem Erik új bandájára. Szövetség ez a Lord Snow és Loma Prieta között, aminek eredménye a legjobb idei screamo, ami kicsit amerikai, kicsit erurópai és egyesíti a másik két banda szinte minden erényét.

Regarde Les Hommes Tomber – Ascension

Nekem a francia black a kedvencem, azok közül is a Regarde az egyik legjobb, amit anno még a Forgácson ismertem meg, így nem is hagyhattam, hogy ne legyen írás erről a lemezről. Kicsit beálltak a sorba, rámentek erre a dallamos, rituális stílusra, de azt tették olyan minőségben, hogy nem tudtam rájuk haragudni. Letisztult az egész lemez, mégis vannak benne apróságok, elrejtett okosságok, amik kiemelték a mezőnyből.

Odraza – Rzeczom

Ez is egy olyan banda amit a Forgácson ismertem meg. Akkor már a borítóval megfogtak, most az kicsit visszafogottabb lett, a zene pedig szerteágazóbb. Mintha egy áldozat vagy tiszteletadás lenne a nagyok és azok előtt, akik hatással voltak rájuk. Így sikerült egy lemez, amin meg fér egymás mellett egy Emperor lemezről lemaradt dal, egy Peste Noire-ral. Mert a minőség olyan magas, hogy szinte különbséget se lehet tenni.

Metz – Atlas Vending

Nekem a kedvenc noise rock bandám a The Jesus Lizard, mint ahogy sok más embernek is valószínűleg. A Metz pedig képes azt a hatást elérni nálam, mint az a legendás zenekar. A gitár tekereg mint egy kígyó, a fejünket kapkodjuk mert nem értjük mi történik, de a végére mégis összeáll minden és mindennek meglesz a helye.

Change – Closer Still

Ezen nem tudok sok mindent beszélni, egyszerűen egy nagyon fogós dallamos hardcore lemez, egy olyan embertől aki keni-vágja stílust. Mióta kijött folyamatosan pörög, mert egyszerűen jól esik, még ha semmi különleges nincs is benne.

Couch Slut – Take a Chance on Rock n Roll

Noise rock, hardcore, metal ezekből született meg ez a lemez, ami egyszerre mammut súlyú és metalosan nyers, de közben mégis tele van trükkökkel és okosságokkal. A hangzás bitang erős, mondjuk érteni továbbra sem értek hozzá.

Sightless Pit – Grave of a Dog

Sokszor emlegettem azt a bizonyos amerikai underground triumvirátust, aminek tagjai a Full of Hell, a The Body és a Thou, mondjuk nem véletlen, de ezt most hagyjuk. Ide annyi a közük, hogy Dlyan a Full of Hell-ből és Lee a The Body-ból összeállt Kristin Hayster-rel (Lingua Ignota) és kihányták magukból az idei év egyik legizgalmasabb noise lemezét. Zörejek, sikítások klasszikus zenei megoldások, a jelenlegi underground színtér, legelkötelezettebb és legtermékenyebb tagjaitól. Ezt a lemezt még talán azok is élvezhetik valamennyire, akik egyébként kerülik a noise zenéket.

King Buzzo – Gift of Sacrifice

King Buzzo számomra a rock atyaúristen és a The Melvins az egyik legnagyobb hatású és legalulértékeltebb banda. Ebben a lemezben pedig minden van mint a nagybandában csak éppen szénné hangolt akusztikus gitáron előadva. Southern Gothic dallamok, a rá jellemző kísérletezgető noise rock-os grunge hangokkal, ami egyszerre ismerős, de mégis újdonság.

Primitive Man – Immersion

A Primitve Man Caustic című lemeze az első ajánlásom volt a Hangpróbára és akkor is volt az első pontozásom. Meglepő is volt, hogy milyen jó helyen végzett az a szélsőségesen undorító és súlyos lemez. Az Immersion-ön kicsit visszább vettek, eleve rövidebb a lemez és sokkal hallgatóbarátabb, de továbbra a pokol legmélyebb bugyraiból szóló, undorító, okádás ami tökéletes aláfestő zenei 2020.

Még pár lemez ömlesztve ami sokat pörgött, de vagy lecsúszott vagy csak rövidek:

Buffout/Season of Mist – Split

Norms – Háború és Fű

Hanoi – Vizek és Hegyek

The Devils Trade – The Call of the Iron Peak

Gulch – Impenetrabel Cerebral Fortress

C.H.E.W – In Due Time

Chepang – Chattta

In Vacuo – Urban Noir

Nagaarum – Covid Diaries

Soul Glo – Song to Yeet At The Sun

Winci

1. STARDUST – Highway to Heartbreak
2. BLUE ÖYSTER CULT – The Symbol Remains
3. Ørdøg – Ø3
4. SODOM – Genesis XIX, 2020
5. U.D.O. – We Are One
6. EVILDEAD – United States of Anarchy
7. MOBILMÁNIA – Bajnok & Zefi 40 év
8. MYTRA – Logos
9. DARK TRANQUILLITY – Moment
10. OSSIAN – Csak a jót
11. GRAVE DIGGER – Fields of Blood
12. SQUEALER – Insanity
13. ZORALL – Fémforgácsok
14. LORDI – Killection – A Fictional Compilation Album
15. AURORA- Más világ (akusztikus album)
16. SEPULTURA – Quadra
17. EL PISTOLERO – Mexican Standoff
18. STULA ROCK – Örökifjú
19. DIVIDED – Behind Your Neon Eyes
20. TRANSYLVANIUM – Végtelen utakon
21. DEEP PURPLE – Whoosh!
22. The HU – Gereg
23. JUNKIES – Káros az egészségre 25
24. CALIFORNIA GUITAR TRIO – Elegy

King Diamond

A 2020-as év még szinte majdnem ugyanúgy indult, mint bármely másik év. Igaz, már lehetett hallani valami vírusról, de Európában és itthon sem volt még annyira nagy riadalom, aggodalom januárban, februárban. Aztán sajnos ez megváltozott és a vírushelyzet eléggé rányomta a (nem pozitív hatású) bélyegét az év további részére. Zenei fronton február végétől/március elejétől gyakorlatilag leálltak a turnék, koncertek és sajnos ki tudja, hogy ezen a téren mikor lesz nagyobb előrelépés (remélem, mihamarabb). 

A bandák többsége úgy gondolta, hogy ebben a „karanténos” időszakban még úgy is célszerű és megéri új lemezt készíteni, hogy azt egyből nem tudják megturnéztatni, így sokan jöttek ki friss albummal, melyek között voltak meglepetések is. A Fémforgács által pedig szintén sikerült néhány igazi gyöngyszemet megismernem, amikre valószínűleg máshol nem találtam volna rá. Mindig is nehéz feladat a lemezeket rangsorolnom, mert szinte mind más miatt tetszik, lássuk, hogy számomra melyek voltak a 2020-as év legkiemelkedőbb megjelenései:

1. AC/DC – PWR UP (Power Up)

2. Warkings – Revenge

3. The Night Flight Orchestra – Aeromantic / Divided – Behind Your Neon Eyes
4. Amaranthe – Manifest
5. Alestorm – Curse of the Crystal Coconut
6. Zmey Gorynich – Devilish Dances
7. Ensiferum – Thalassic
8. H.E.A.T – II
9. Brothers of Metal – Emblas Saga
10. Lordi – Killection (A Fictional Compilation Album)
11. Grave Digger – Fields of Blood
12. U.D.O. – We Are One
13. Satan’s Fall – Final Day
14. Hjelvik – Welcome to Hel
15. Eleine – Dancing in Hell
16. Finntroll – Vredesvävd
17. Burning Witches – Dance with the Devil
18. Kvaen – The Funeral Pyre
19. Igorrr – Spirituality and Distortion
20. Stardust – Highway to Heartbreak

+1. Bajnok & Zefi (Mobilmánia) – 40 év

Szinte senki sem számított arra, hogy a veterán hard rock legenda nem, hogy új lemezt tesz le az asztalra, de hogy valaha is összeáll még a „klasszikus” felállás (Malcolm már nem lehet ennek részese sajnos). De mégis megcsinálták és egy olyan lemezt tett le az asztalra az AC/DC, ami sokak szerint az 1990-as The Razors Edge óta a legjobbjuk. Az biztos, hogy élvezetes volt hallgatni minden percét, így az év végén.

A Warkings első albuma is remek volt (Reborn), de számomra most megírták az eddigi legjobb számukat (Battle of Marathon), valamint nagyon feldobja a koncepciót Melissa Bonny (The Queen of the Damned) vendégeskedése és hörgései.

Nem tudok különbséget tenni a 3. helyezettek között, mert nagyon hasonló műfajban, de mindkettő szinte tökéletes. Nagyon jól megfogta mindkét banda a dallamos arénarock/AOR érzést. A Divided pedig külön büszke lehet magára, hogy magyar bandaként tudja/tudta ezt prezentálni (a kevésbé jó első lemezük után).

A továbbiakban még írnék néhány mondatot a számomra meglepetést okozott lemezekről:

Az orosz Zmey Gorynich olyan szinten jól ötvözi az orosz folklór elemeket a metallal, hogy minden percét élveztem. A Lordinál az album koncepcióját érdemes mindenképp kiemelni, az U.D.O.-nál pedig a nem szokványos, nagyzenekari megközelítést, ami véleményem szerint szintén nagyon jól áll nekik. Az Eleine számomra az év legjobb szimfonikus metal lemezét tette le az asztalra, a Kvaen pedig meglepően jó kis egyszemélyes black/pagan/viking lemezt készített. Az Igorrr szintén egy olyan banda, amivel valószínűleg máshol nem nagyon találkoztam volna, és meglepő, hogy milyen jól ötvözi a különböző stílusokat.

Valamint, mindenképp említést érdemel a Mobilmánia különleges, Bajnok & Zefi 40 év kiadványa, melyben az együtt töltött 40 éves pályafutásuk dalaiból válogattak (P.Mobil, Tunyogi Rock Band, Mobilmánia), újravéve a dalokat, rengeteg különleges és remek vendégeskedéssel fűszerezve. Mindig is szerettem az ilyen kiadványokat és minden tiszteletet megérdemelnek!

A 2021-es évhez kapcsolódóan pedig leginkább a koncertek lehetőségének visszatérését várom és remélem a legjobban, valamint nagyon jöhetne már az oly régóta ígért új King Diamond album (a már bemutatott első, Masquerade of Madness dal igen ígéretes), de például a Turisas is kiadhatna már valami újat, mert 2013 is messze volt már.

A folytatás hamarosan következik, amiben az én listám mellett farrrkas, Naga, Chino kedvenceit biztosan megismerhetitek.

Mi pedig várjuk a Ti véleményeteket, kedvenceiteket akár itt kommentben, akár a Facebook oldalunkon.